– És azt hogyan lehet feldolgozni, hogy az ember bizonyos körökben egyik
pillanatról a másikra "gyűlöltté" válik?
– Ez nagyon érdekes dolog, engem sosem szerettek igazán a szakmában. Az
intellektuális társaságnak túl felszínes voltam, a bulvárújságíróknak meg túl
erőszakos, mert mindenáron első szerettem volna lenni. Elsőként odaérni, megmutatni.
Akinek ez sikerül, azt nem szeretik. És ez most egy pillanat alatt elmúlt. Mondtam is,
hogy kikérem magamnak, hogy a húsz év alatt "kivívott" antipátiát Orbán Viktor
egy óra alatt hazavágta.
– Tudomása szerint milyen hangulat uralkodik a szakmában?
– Ami a műsorokban elhangzik, az kétségbeejtő. Másfelől, ami nem hangzik el,
az még inkább kétségbeejtő. Nézem a híradásokat, és elszörnyedek. A
"fortélyos félelem", ahogy Illyés mondta annak idején, elhallgatásokba viszi bele
az embereket.
– Ezt a közszolgálati televízióra érti, vagy a teljes médiapalettáról
beszél?
– A közszolgálati televízióról ne beszéljünk, mert az nincs. Egy múlt heti
kimutatást néztem, a fél nyolcas tévéhíradó 1,5 százalékot produkált. Már
bocsánatot kérek, de a szünetjelet többen nézik.
– Ezek szerint a "fortélyos félelem" a kereskedelmi tévékre vonatkozik?
– Igen, azokra is."
(Interjú: A hatalom és a média)
