hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Termelik az ellenséget ezerrel
Beszélgetés Juszt Lászlóval

1999. 08. 28.
A törvényhozói, a bírói és a végrehajtói hatalom után a médiát tartják a negyedik hatalmi ágnak. Ezt a felismerést a mindenkori kormányok is mindenkor a magukévá teszik, a különböző korszakok közötti különbségek abból adódnak, hogy az egyes kabinetek milyen mértékben tartják tiszteletben a sajtószabadságot. Juszt László közel negyedszázada dolgozik az újságírószakmában. Eddigi tapasztalatairól és közelmúltbeli "botrányáról" kérdeztük.



"Ez az ügy nem rólam szólt, hanem a sajtószabadságról"    Fotó:
Vörös Szilárd

– A rendszerváltás előtti hatalom milyen módszerekkel befolyásolta a médiát,
és milyen sikerrel tette ezt?

– Én 1975-ben kezdtem a pályát, a Rádió Krónikánál és a 168 óránál
dolgoztam. Keményen fogtak minket, volt egy elvárás, és annak ellenére, hogy nem
mondták ki, sehol nem volt leírva, mindenki tudta, hol a határ. Volt, aki próbálta
tologatni ezeket a sorompókat, és volt, aki nem merte. Én akkor is a sorompókkal szórakoztam.
A 168 órában például készítettem annak idején egy anyagot, amiből ordenáré nagy
botrány lett: a huszonöt éves Borforgalmi Tröszt vezetői rendeztek egy többnapos dínomdánomot
hajón, borpincékben, én meg összeszedtem róla a számlákat. Volt egy szoboravatás,
ott azt mondta a vezérigazgató, hogy a kétkezi munkást ünnepelik, akinek köszönhető,
hogy idáig jutott a cég. Odamentem hozzá és megkértem, hogy mutasson már be itt
nekem egy kétkezi munkást, akit ünnepelnek, mert egyértelm? volt, hogy nincs ilyen
ott. Erre azt mondta, hogy hagyjam békén, őt nem érdekli a proli, csak a protokoll. És
a magnó be volt kapcsolva. Úgyhogy ez lett a tudósítás vége.

– El is hangzott az adásban?

– Igen, lement, aztán irdatlan nagy botrány lett a következménye, engem pedig
kirúgtak a Krónikától.

– Ez elég egyértelm? jelzés volt a hatalom részéről...

– Igen, de volt egy érdekes momentuma az ügynek. Délelőtt 11-kor rúgott ki
Bereczky Gyula, a Krónika vezetője, és délután kettőkor felhívott a Népszava
belpolitikai rovatvezetője, és azt mondta: úgy hallom, hogy állás nélkül vagy,
gyere hozzánk. Tehát azonnal megvolt a helyem, magyarán nem babára, nem egzisztenciára
mentek, hanem azt keresték, hogy hol tudok kisebb kárt okozni.

Volt egy másik látványos botrány: 86-87-ben zajlott az úgynevezett "eocénprogram".
Ez arról szólt, hogy Mány környékén az eocén korból származó szenet találtak,
és nyitottak is egy bányát, csakhogy annyira mélyen volt ez a szén – bőven a
talajvízszint alatt –, hogy a kitermelése úgyszólván megoldhatatlan problémát
okozott. Igen ám, de az eocénprogramot kitaláló Kapolyi László ipari miniszternek több
olyan szabadalma volt, ami a vízalatti bányászásról szólt... Én erről valamilyen módon
tudomást szereztem, és elmentem forgatni. Persze nem lehetett észrevétlen maradni, úgyhogy
már az első nap megbuktunk a dologgal. Kapolyi rögtön berohant a televízió elnökéhez,
akit Bereczky Gyulának hívtak: megint a jó formámat hoztam.

– Ma már kicsit furcsán hat, hogy az ipari miniszter – akinek nem a tömegtájékoztatás
a szakterülete –, bemegy a TV elnökéhez, és utasításokat ad neki...

– Bocsánatot kérek, a héten hallottam egy hasonló történetet, amikor is Torgyán
úr a kormányőrrel vetette el a Duna TV-s kolleganőtől a kazettát.

Visszatérve a Kapolyi-ügyre, a tévéelnök szobájában volt egy nagy veszekedés – a
minisztert az államtitkára képviselte –, aminek a végén Bereczky kijelentette, hogy
amíg ő a Televízió elnöke, ez az anyag nem kerülhet adásba.

– Erre ön?

– Én azt mondtam, hogy amíg nekem van újságíró-igazolványom, mindent elkövetek
azért, hogy az anyag adásba kerüljön. Fölhívtam Grósz Károlyt, aki akkor harmadik
napja volt miniszterelnök. Kapcsolták. Elmondtam neki, miről van szó, ő elkérte az
anyagot. Körülbelül egy hónappal később felhívott, azt mondta, hogy előtte van a Központi
Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése, amelyben ugyanaz olvasható, ami az én filmemből
is kiderül, ezért nem látja akadályát a film adásba kerülésének. Ez meg is történt,
"A halott város" címmel sugározták, majd nem sokkal ezután a miskolci Filmszemle
Tévéfesztiválon díjat is nyert. A Magyar Televízió elnökének különdíját. Hát
így viselkedett akkor a hatalom az újságíróval.

– Ez volt az úgynevezett kézivezérlés...

– Lehet, bár ezt az esetet leszámítva nincsenek rossz tapasztalataim. Az a
bizonyos Lakatos Ernő pedig, akit mumusként emlegettek akkoriban, kutyafüle ahhoz képest,
ami most van.

– Ugorjunk kicsit az időben, az Antall–Boross-korszakig. Miként viszonyult a médiához
az első szabadon választott kormány?

– Nagyon hamar rátenyerelt a televízióra, a hírműsorokra, nyilván emlékszik
a 129 elbocsátott rádiósra, a televízióban az "egyenlegesekre" stb. stb. A
hatalom diktálta, hogy mit szabad, és mit nem. Én akkor elkövettem egy szakmai hibát,
a mai napig szégyellem: Pálffy G. hívott – ő volt akkor a Híradó főszerkesztője
–, hogy "nézd, mit találtam", és kihúzta a fiókból egy régi-régi
szinopszisomat. Az Össztűz szinopszisa volt. Kérdezte, "nem akartad elkezdeni?" Na
most, egy magamfajta képernyős exhibicionista erre ráugrik. Örömömben, hogy végre
megcsinálhatom a műsort, nem vettem észre, hogy a hatalom a legaljasabb módon akar
felhasználni, és fel is használt. Pálffy G. közölte, hogy Torgyán az első interjúalany,
és menet közben, a riport alatt jöttem rá, hogy egy politikai játékhoz adtam magamat
és a műsorötletet: az volt az első próbálkozás, hogy Torgyánt kicsinálják. Számomra
nem Torgyánról szólt ez a dolog, hanem arról, hogy megpróbálkoztak egy új eszköz
bevetésével, és én hülye módon asszisztáltam ehhez. Tehát még egyszer mondom, nem
azzal van bajom, hogy Torgyán ezt megérdemelte vagy nem. Az volt a lényeg, hogy a
hatalom ott kipróbált egy új eszközt, és az eszközhöz megfelelő "szoftvert"
keresett. Akkor bedőltem, de remélem, soha többé nem fogok bedőlni.

– Miért jött el a Nap Tévétől?

– 1993-ban, amikor az Össztűz már a Napkeltében ment, Nahlik Gábor tévé-alelnök
közölte Gyárfással, a Nap Tévé producerével, hogy vagy levesz Gyárfás engem a képernyőről,
vagy ő leveszi az egész Nap Tévét a képernyőről. Ezért.

– Milyen változást hozott pályafutásában a 94-es kormányváltás? Változott-e
a hatalom–média viszony?

– A félreértések tisztázása végett mondom, hogy soha nem voltam párttag, de
váltig állítom, hogy 1994 és 98 között messze nem volt a sajtóban olyan mérték?
tisztogatás, mint most. Amikor Hornék hatalomra kerültek, közpénzekből dotálták a
Duna Televíziót is, amely egy magánalapítvány volt. Az Új Magyarországot például
ezen időszak alatt a szocialistákhoz közel álló pénzügyi érdekcsoportok pénzelték,
Horn pedig megmondta, hogy a Magyar Nemzetet, – ami akkoriban is markáns konzervatív
lap volt – nem engedi tönkremenni.

Ami engem illet, ez alatt az időszak alatt indult el a Nyitott száj. Ott mindenki
elmondhatta a magáét, a fideszesek éppúgy, mint a szocialisták. Volt, hogy úgy álltunk
fel, hogy mindenki meg volt győződve a saját győzelméről, volt, hogy úgy mentünk
ki az épületből, hogy mindenki engem anyázott, nekem tudva be a saját vereségét.
Szerintem akkor ez nem lehetett olyan nagyon rossz.

– Milyen indokkal szüntették meg ezt a műsort?

– A tavaly októberi megszüntetés nem Feledy Péter ötlete volt. Később,
amikor őt is kirakták, elmondta, hogy nagyon sokat hallgatott miattam azért, mert a
Kriminálist nem tudta a Nyitott szájjal együtt megszüntetni.

– Kitől hallgatott sokat ön miatt Feledy Péter?

– Feledyt tudom idézni, ő a miniszterelnöktől kapta a letolást.

– Ön nyilván régóta ismerte a mostani hatalom birtokosait. Gondolta-e valaha,
hogy "uralkodásuk" alatt ismét kitörhet a médiaháború?

– Nem, ezt senki nem gondolta. Emlékszem egy fiatal ellenzéki politikus 1991-es
parlamenti beszédére, ahol nekirontott Antall Józsefnek azzal, hogy a sajtóhoz tilos
hozzányúlni. Orbán Viktornak hívták azt a fiatal politikust.

– A Kriminális és hasonló nev? újsága megszűnése egyértelműen összefügg
azzal, hogy ön a lapjában a megfigyelési üggyel kapcsolatos dokumentumokat tett közzé.
Egyszerűen fogalmazva önt megbüntették. Hogyan élte meg a sajtó reagálását?

– Ez egy nagyon érdekes dolog. A történet június elsején kezdődött, és ha
visszanézi a lapokat, látható, hogy harmadikáig még a Napi Magyarországnál is úgy
viselkedtek az emberek, mint az igazi újságírók, tehát a Napi Magyarország is nagyon
korrekt volt. Azután már a publicisztikáikban kezdett fordulni a véleményük, de ez
belefér a pluralizmusba.

Meggyőződésem szerint ez az ügy nem rólam szólt, hanem a sajtószabadságról,
illetve az újságírók megfélemlítéséről. A kollégák igenis úgy viselkedtek,
ahogy kellett, és számomra ez az egyik legpozitívabb kicsengése a történetnek.

– És azt hogyan lehet feldolgozni, hogy az ember bizonyos körökben egyik
pillanatról a másikra "gyűlöltté" válik?

– Ez nagyon érdekes dolog, engem sosem szerettek igazán a szakmában. Az
intellektuális társaságnak túl felszínes voltam, a bulvárújságíróknak meg túl
erőszakos, mert mindenáron első szerettem volna lenni. Elsőként odaérni, megmutatni.
Akinek ez sikerül, azt nem szeretik. És ez most egy pillanat alatt elmúlt. Mondtam is,
hogy kikérem magamnak, hogy a húsz év alatt "kivívott" antipátiát Orbán Viktor
egy óra alatt hazavágta.

– Tudomása szerint milyen hangulat uralkodik a szakmában?

– Ami a műsorokban elhangzik, az kétségbeejtő. Másfelől ami nem hangzik el,
az még inkább kétségbeejtő. Nézem a híradásokat, és elszörnyedek. A "fortélyos
félelem", ahogy Ilylyés mondta annak idején, elhallgatásokba viszi bele az
embereket.

– Ezt a közszolgálati televízióra érti, vagy a teljes médiapalettáról beszél?

– A közszolgálati televízióról ne beszéljünk, mert az nincs. Egy múlt heti
kimutatást néztem, a fél nyolcas tévéhíradó 1,5 százalékot produkált. Már bocsánatot
kérek, de a szünetjelet többen nézik.

– Ezek szerint a "fortélyos félelem" a kereskedelmi tévékre vonatkozik?

– Igen, azokra is.

– De hiszen ezek magáncégek, mi módon hat rájuk a hatalom?

– Ne tessék viccelni velem, ezek köztudott dolgok. Az RTL-nek nincs licensze,
mert a bíróság megsemmisítette. Magyarán, ha egy nap úgy ébred a miniszterelnök,
akkor kikapcsolják, kész. A TV2-nek meg, tetszik, nem tetszik, ott az államilag garantált
egymilliárdos hitele, aminek szeptembertől nemcsak a kamatait, hanem a tőkéjét is törleszteni
kell. És nincs miből...

– Volt egy érdekes pont a Kriminális újság megszűnése kapcsán. Kövér László
titkosszolgálati miniszter egyik nyilatkozatából kitűnt, hogy tudott arról a
telefonbeszélgetésről, amit Ön folytatott Keleti Györggyel az Önnél tartott házkutatás
ideje alatt. Kiderült már, hogyan jutott Kövér úr tudomására a beszélgetés ténye?

– A Blikkben folyt ez a nyilatkozatháború, Kövér úr első megjegyzése arra
vonatkozott, hogy én jóban vagyok Keletivel, nyilván tőle származnak a lapban
megjelentett adatok, és Keleti telefonált nekem a házkutatás alatt is. Mire én azt
mondtam, nagyon jó lenne tudni, hogy ő ezt honnan tudja. Amennyiben Keletit hallgatta
le, aki ellenzéki politikus, az finoman szólva is csúnya dolog. Ha engem hallgatott le,
akkor tudni kellene, volt-e erre bírói vagy ügyészi engedélye? Ha nem volt, akkor törvénytelen
a lehallgatás, ha viszont volt, akkor Kövér úr államtitkot sértett, ugyanis a
lehallgatás államtitoknak minősül, ő viszont nyilvánosságra hozta ennek tényét. Kövér
azt válaszolta, hogy a házkutatási jegyzőkönyvből vette a telefonhívásra vonatkozó
adatot. Újabb kérdés, hogy került hozzá a házkutatási jegyzőkönyv, de tegyük
fel, legálisan. A probléma csak az, hogy nekem teljesen legálisan a birtokomban van a házkutatási
jegyzőkönyv egy példánya, és abban ilyenről nincs szó, miután ezt nem szokták
feljegyezni. Ezeket az állításokat, kérdéseket hozta le a Blikk, és ezekre nem reagált
Kövér úr.

– Személy szerint élt át félelmet a Kriminális-ügy során?

– Nem. Én csak elszörnyedtem ettől a történettől, attól, hogy fiatal,
egyetemet végzett, állítólag jó képesség? emberek hogy mernek megengedni maguknak
ilyen dolgokat.

– Mire tippel, mi lesz a "kormány–média mérkőzés" kimenetele?

– Természetesen, miután a kéttonnás gorilla oda ül, ahova akar, csak a kormány
győzhet. Rövid távon. Ugyanakkor az erő mindig ellenerőt szül. Ezek a gyerekek pedig
nem gondolkodnak hosszú távon, nem gondolkodnak abban, hogy itt jöhet egy változás,
és nem ők jönnek ki győztesen. Ezek babára mennek, és termelik az ellenséget
ezerrel.


Kriminális



Május 27.

A Kriminális cím? hetilap az úgynevezett megfigyelési botrány kapcsán titkos
adatokat hoz nyilvánosságra. Az iratokról korábban azt állították, hogy alátámasztják
a miniszterelnök bejelentését, mely szerint az előző kormány idején titkos és törvénytelen
megfigyelés folyt fideszes politikusok és családtagjaik ellen. A Kriminálisban közzétett
adatok azonban semmit nem bizonyítanak a fentiek vonatkozásában.



Június 1.

Az Országos Rendőrfőkapitányság szervezett bűnözés elleni igazgatósága nyomozást
indít Juszt László ellen államtitoksértés alapos gyanúja miatt. Házkutatást
tartanak a Kriminális szerkesztőségében, Juszt tévés munkahelyén és lakásán,
majd a riportert előállítják a rendőrség Aradi utcai épületében. (Az elmúlt
nyolc évben nem fordult elő, hogy a rendőrség újságíró lakásán tartott volna házkutatást.)
A szerkesztőségből számítógép-tartozékokat és iratokat visznek el. Ugyanezen a
napon az MTV ügyvezető elnöke felmondja Juszt tévés szerződését.



Június 2.

Megszűnik a Kriminális cím? hetilap.



Június 4.

A rendőrség bevonja Juszt László útlevelét



Június 28.

A Fővárosi Főügyészség utasítására az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatósága
megszünteti a nyomozást Juszt László ügyében. Az indoklás szerint a főszerkesztő
nem követett el sem állam-, sem szolgálati titoksértést.



Augusztus 13.

A Legfőbb Ügyészség helybenhagyja a Fővárosi Főügyészség nyomozást megszüntető
határozatát Juszt László ügyében.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!