Kereső toggle

Amerikai vélemények a millenniumi időbombáról

Divatba jött a világvége

Váratlan szövetségek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vigyázat! Közel a világvége! – hirdeti egy fehér ruhás angyalnak öltözött
szendvicsember az amerikai Time magazin címlapján. A lap az elmúlt héten 15 oldalon
foglalta öszsze az ezredvéggel kapcsolatos apokaliptikus elképzeléseket, várakozásokat
és félelmeket. A kétezredik év senkit nem hagy hidegen: a komputerszakemberek és
felhasználók a millenniumi időbomba (az Y2K) miatt aggódnak, míg mások arról vannak
meggyőződve, hogy az ezredforduló egyben a ma ismert világ végét is jelenti. Vannak,
akik Jézus Krisztus közeli visszajövetelét várják, sőt egyesek a maguk módján
siettetni is igyekeznek azt. Néhányan Jeruzsálem felé igyekeznek, hogy ott vészeljék
át az elkövetkező veszedelmet, míg az Egyesült Államokban egyre többen fontolgatják,
hogy ideiglenesen kivonulnak a zsúfolt nagyvárosokból, hogy így éljék túl a digitális
apokalipszis pusztítását.



A Time magazin címlapja

Aki jó példát szeretne látni arra, hogyan is kell otthonát igazán
millenniumbiztossá tenni, bátran fordulhat tanácsért az ohiói Eckhart családhoz.
Bruce-t és Diane-t, valamint lányukat, a 11 éves Danielle-t nem érheti meglepetés
2000 januárjában. Vidéki otthonuk tömve minden földi jóval, pontosabban minden ehetővel,
ami sokáig eláll. Ez leginkább szárított élelmiszereket és konzerveket jelent, de
gondoskodtak vész esetén bevethető házi generátorról is, és mindenesetre
beszereztek egy vízágyat lányuk számára. A beruházásnak kettős haszna van: egyelőre
Danielle kényelmét szolgálja, de ha eljön az idő, 1100 liter vízhez juthatnak az ágy
lecsapolásával. Danielle örül az ajándéknak, de a gondolattól, hogy a család
hamarosan megihatja az ágyát, némileg berzenkedik. Az apokaliptikus készülődésnek
amúgy a kislány kifejezetten örül, mivel addig állandóan veszekedő családját
szerencsésen egyesítette a közös cél.

Az Eckhart család tagjaiban néhány évvel ezelőtt tudatosodott az apokalipszis lehetősége.
Ma már a tele kamrára nézve úgy érzik, baj nem lehet, csupán egyetlen aggodalmuk
maradt: mi lesz azokkal, akik nem hittek az apokalipszis eljövetelében. Óvintézkedésként
szereztek két jó nagy puskát és két kisebb kézifegyvert is, Diane pedig szorgalmasan
tanulja a fogorvoslás és a harctéri elsősegélynyújtás alapjait. A család élete már
ma sem mondható egyhangúnak, Bruce rendszeres próbariadókkal edzi feleségét és lányát.
Ilyenkor lekapcsolja a villanyt, és elkiáltja magát: "Itt az Y2K!" A túlélési
gyakorlatok során szerzett tapasztalatok szerint, ha a kétezredik évben valóban összeomlik
a világ, Diane kénytelen lesz ugyan lemondani az otthoni fodrászkodásról, mivel a
generátor egyszerre csak egy-két alapvető háztartási gépet képes működtetni,
nagyobb fennakadást azonban a krízis számukra nem okoz.

Ami az egyik ember számára a legszörny?bb rémálom, az persze a másiknak álmai
megvalósulása lehet. A digitális apokalipszis közeledtével sokan egy új aranykor eljövetelében
bíznak, amikor az emberek újra megismerik a szomszédaikat – nem az éléskamrájukra
irányuló fegyveres rablás, hanem az egymásrautaltság folytán kialakuló szeretet és
megbecsülés révén. Az ember szinte már alig várja, hogy újra újév legyen.

"Az optimisták számára minden csapás egy új lehetőség" – vallja a szintén
ohiói Christopher Rudy. Rudy annak idején egy New Age-es csoport jövendölésére
bunkerek építésébe és szárított élelmiszerek eladásába fogott. A várt világvége
akkor elmaradt, ám a felhalmozott készlet ma ugyancsak jó jövedelemhez segíti őt.
Sokan megváltásként várják a számítógépes rendszerek végét jelentő millenniumi
időbombát. Képzeljük csak el, egyből semmivé lehetnek az adósságok, melyek a banknál
rossz hitelező színében tüntethetnének fel, eltűnhetnek az egyre emelkedő hitelkártya-tartozások,
nemkülönben a bűnügyi nyilvántartás adatai. Valóban új aranykor köszönthet be. A
számlát persze valahol valakinek majd állnia kell.

A tartós élelmiszerek eladása csak egyik, és talán igen kis része az apokalipszis-üzletnek.
Se szeri, se száma azoknak a hasznos kézikönyveknek, amelyek tanácsokkal látják el a
világvégében járatlan laikust. Dr. Jeffrey M. Shepard "Te és a kétezredik év" cím?
könyve például arra buzdít, hogy próbaként egy teljes hétig csak azokat az ételeket
fogyasszuk, amelyeket a katasztrófa idejére tettünk félre. Ha kibírjuk, jól válogattunk.
Más könyvek szerint jó, ha a család már most megszokja a közös ágyban alvást, de
legalábbis összeszoktatja a gyereket a kiskutyával (ennek hiányában a macska is
megteszi, de szárnyasokkal ne próbálkozzunk), mivel így hő takarítható meg. Az sem
árt, ha számba vesszük aranykészleteinket, mert igen jól jöhet még egy-egy aranyérme,
amikor a hitelkártya értékét veszti.

Azt még a legjózanabb komputerszakértők sem tudják biztosra megmondani, mennyire lesz
veszélyes a millenniumi időbomba. Az apokaliptikus fantáziák azonban minden korábbinál
nagyobb tömeget vonzanak. Amióta véget ért a hidegháború, a világ szegényebb lett
azzal az izgalommal, hogy egy atombomba bármely pillanatban megsemmisítheti az emberi
civilizáció jelentős részét. Még Hollywood is kénytelen volt újítani: eltévedt
aszteroidok, űrbeli hódítók és Godzilla kerültek a sikerlisták élére.

A bizonytalan helyzetek mindenkor kedveznek a világvége önjelölt prófétáinak is. Könyvek,
videokazetták és internetes oldalak tömege kínál egyedül hiteles tájékoztatást a
jövőről, amelyben elkerülhetetlen lesz a katasztrófa: áramkimaradások, a kórházak,
gyárak és a tűzoltóság összeomlása, a bankrendszer ellehetetlenülése, élelmiszerhiány
és zavargások. Bár a világvége gondolata eredetileg Jézus Krisztus második eljövetelével
kapcsolatos, még a túlnyomórészt nem keresztény nemzetek között is nagyszámú vallási
indíttatású millenniumi kultusz él. A tajvani Chen Tao- kultusz például az ufók
tanulmányozásának és a kereszténység bizonyos elemeinek vegyítésére épül. A
csoport tagjai 1997-ben Texasban telepedtek le, hogy ott várják be a szerintük közelgő
véget. Azonban fehér cowboykalapban és hószín öltözetükben hiába várakoztak az
apokalipszisre, a világ még ma is áll. A történelemben természetesen bőven akadnak
önjelölt próféták. Amerika egyik legnagyobb millennista mozgalmát például a 19. században
egy farmer, William Miller vezette. 1844-ben mintegy ötvenezer követőjének jelentős része
felvonult egy hegyre, és várta – hiába – Krisztus és az angyali sereg megjelenését.


A múlt század végi protestáns keresztények különböző nézeteket vallottak a végidőkről.
A "premillennializmus" szerint Jézus Krisztus az Antikrisztus uralma alatt fog eljönni
a földre, a "posztmillennializmus" hívei pedig azt tanították, hogy csak azután jön
el, hogy a keresztények megalapították saját ezeréves, igazságos uralmukat a földön.
A posztmillennializmus egyik mai hajtása a Rousas John Rushdoony alapította "rekonstrukcionalizmus".
Tanítása szerint Jézus Krisztus csak azután jön vissza a földre, hogy a társadalom
összeomlik, majd istenfélőbb alapokon újjáépül.

Rushdoony veje, Gary North vezeti az egyik legnépszerűbb amerikai internetes honlapot,
amely az időbomba pánikközpontjává nőtte ki magát. North nem kíméli híveit:
egyenesen megmondja, hogy nincs mit tenni. Az óra ketyeg, az idő fogy. Aki jót akar magának,
az aranyat és gabonát vásárol, feladja az állását, és keres magának egy kényelmes
menedéket, távol a zavargó csőcseléktől. Mindemellé North-nak van még egy jó
tippje: 225 dollárért bárki előfizethet hírlevelére. North minden bizonnyal erősen
hisz abban, hogy ha a világon semmi más nem is, de a posta működni fog az időbomba
robbanása után is. Nem érdektelen a csali sem: aki előfizet, az megkapja a biztos
tippet North-tól arra a tizenöt részvényre, amelynek értéke fix, hogy emelkedni fog
a krízis során.

A millenniumi vírus hatása szinte minden területen érzékelhető, vagy hamarosan érzékelhető
lesz. Az ingatlaneladás például hamarosan az egyik legvirágzóbb millenniumi üzletággá
nőhet. Amerikában ennek jelei már tapasztalhatóak. A coloradói San Luis-völgyben egy
pályamódosító orvos ma "millenniumbiztos" közösségi lakóhely felépítésén fáradozik.
A biztonság ma abszolút varázsszónak tekinthető: ami biztonságos, azt a millenniumi
üzletben biztosan el lehet adni. A lehetőség máris igen vonzó: sokan szeretnének
ideköltözni Chicagóból, Floridából, Ohióból. Nem valószínű, hogy év végére
kihasználatlan helyek maradnak a saját rendszer? számítógép irányította,
napenergiával fűtött településen.

A millennium vészmadarait nemigen foglalkoztatja, mi lesz 2000 után. A Bostoni Egyetem
Millenniumi Tanulmányok Központja arra tippel, hogy a hamis riadót hirdetők teljesen
hitelüket veszthetik. A 2002-es nemzetközi konferenciájuk címét mindenesetre már kiválasztották:
"Millenniumi csalódások".


Évtizedek óta lehet hallani a keresztény fundamentalisták próféciáit egy küszöbön
álló, mindent átfogó világvégi katasztrófáról. Voltak, akik elhitték, a többség
viszont csak gúnyolódott és nevetgélt az "ostoba feltételezéseken". Ám ezen utóbbi
– főként számítógép-programozókból, üzletemberekből, politikusokból álló
csoport legnagyobb megrökönyödésére a millenniumi időbomba problémája mégis csak
igazolni látszik egyes lenézett véleményeket. Egy évvel az ezredforduló előtt
hirtelen a legnagyobb szkeptikusok váltak egyik pillanatról a másikra a legbuzgóbb
millennium-várókká.

Steve Watson például, akit két évvel ezelőtt bízott meg az egyik vezető amerikai
telefontársaság azzal, hogy mentesítse a cég számítógépes rendszerét az
ezredfordulós veszélyektől, feladata végeztével mára egy oklahomai bunkerbe húzódott
vissza, ahol magányát csupán konzervdobozok és tartós élelmiszerek társasága enyhíti.
Watson mára kissé eszelős fizimiskája láttán bárki azt gondolná, hogy egy szélsőjobbos
világvégi aktivistával áll szemben, ám ő azzal magyarázza viselkedését, hogy rájött:
"teljesen hiábavalók voltak erőfeszítései. Ha az áramszolgáltató hálózat csődöt
mond, úgyis megáll az egész élet."

Watsonhoz hasonlóan egyre több számítógépes szakemberből lesz savanyú arcú, reményvesztett,
a világvégét megadással váró ember. Számos evangéliumi keresztény csoport azonban
most kezdi igazán elevenében érezni magát. Kritikusaik évek óta arról beszéltek,
hogy Isten nélkül fog megtörténni a technológiai világ ezredfordulója. Aztán
egyszer csak felbukkant a millenniumi időbomba. Azok számára, akik hisznek az isteni
beavatkozásban, a történetben rejlő humor egyszerűen ellenállhatatlan. Úgy vélik:
a digitális káosz lehetősége "Bábel óta a legnagyszer?bb lehetőséget kínálja
az evangelizációra."

Chip Berlet, az amerikai Politikai Kutatások Intézetének egyik vezető elemzője úgy véli:
"vannak, akik abban hisznek, hogy 2000-ben létrejön a Sátán vezetésével egy új
világrend, mások abban, hogy a zsidók okozzák a gazdasági összeomlást, megint mások
attól tartanak, hogy a titkosszolgálatok elhallgatják azt a tényt, hogy az Y2K probléma
nukleáris háború veszélyét hordja magában. Teljesen mindegy azonban, ki a probléma
okozója, mindenki azonos hullámhosszra kerül, amint olyan gyakorlati kérdésre terelődik
a szó, mint például, hogy melyik a legjobb víztárolási lehetőség."

Az elkövetkezendő időszak a "túlélési" stratégiai kérdések mellett számos más
problémát is rejteget. Maga az FBI is tisztában van azzal, mennyire valóságos veszélyt
jelent a megerősödő terrorizmus és a társadalmi rétegekben eluralkodható pánikhangulat.


Egy londoni elemző, Christopher Wortley úgy véli, a legsúlyosabb problémák olyan térségekben
várhatók, mint Kína, Korea vagy Dél-Afrika. A legborzalmasabb rémálom azonban mégis
Oroszországra vár, amely "a vallással bigott módon átitatott, romokban heverő,
elavult számítógépes hálózattal rendelkező társadalom. Ez jelenti az igazi
apokalipszist."

(A Time magazinban megjelent cikk rövidített változatát fordította: Csereklyei Márta)


A bomba története

Ki a felelős az évezred végi bombáért? – teszik fel sokan a kérdést. Valamikor
az ötvenes években, amikor egy komputer számára külön szobát kellett építeni, és
a legtöbb adatot lyukszalagon, illetve lyukkártyán tárolták, néhány tudós, közöttük
az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik tisztje, Grace Marray Hopper létrehozott
egy programnyelvet, amelyet COBOL-nak neveztek el. A cél az volt, hogy megmentsenek egy
kevéske helyet a 80 oszlopos lyukkártyán, ezért a COBOL-programozók csak 6 számjegyet
használtak a dátum jelölésére. Kettőt a napnak, kettőt a hónapnak és kettőt az
évnek a jelölésére.

Az évszázad közepén senki sem aggódott amiatt, hogy a nagy kozmikus óra első két
számjegye is átpördül egyszer. Manapság azonban világunk legtöbb információja a
komputerek memóriájában rejlik, mi pedig lassan elfelejtjük az öreg COBOL-programozású
gépeket, a dátumok jelölésére azonban még mindig hat számjegyet használunk. Vajon
Hopper helytakarékosságát kell-e felelőssé tennünk? Az ötvenes években mi sem lett
volna egyszer?bb, mint két számmal bővíteni a dátumot, a kilencvenes években ezzel
szemben grandiózussá nőtt ez a probléma. "Az emberiség közös hibája volt, és
nem egyetlen emberé" – állítja az IBM egykori fenegyereke, Robert Bemer, aki számos
COBOL-programot írt. "Amennyiben Grace Hoper vagy akár én elkövettünk egy hibát,
az az volt, hogy készítettünk egy olyan programnyelvet, amelyet bárki tudott használni.
Ezt mutatták a tények is. A COBOL széles körben terjedt, használták az iparban, a
gazdaságban, a közélet minden színterén."

Bemer figyelmeztetett a veszélyre: 40 éven keresztül azonban a programozók nem vették
tudomásul aggodalmait. A két bites évszámmegoldás olyan mélyre gyökerezett a számítógépes
társadalomban, hogy minden gép, minden kézikönyv és minden számítógépes
karbantartó ezt használta. 1974-ben a Pentagon ugyan megígérte, hogy adaptálja a négy
jegy? évszámmegadást, de ez annyiban is maradt. Bemer 1971-ben írt egy figyelmeztetést
a "vírusról", majd 1979-ben ismét, de elfogadás helyett csak elutasítást kapott.


A hetvenes évek végén egy fiatal kanadait, De Jagert szerződtették az IBM-hez, mint
számítógépes operátort. Az első feladata az volt, hogy az Egyesült Államok banki
rendszerét kezelő programot egy IBM 370-es gépre telepítse. Amikor a gép életre
kelt, De Jager elsőként a dátumot ellenőrizte. Az eredményt látva fiatalos hévvel
lerobogott főnökéhez, és bejelentette neki, hogy a számítógép a 2000-ik évben valószínűleg
működésképtelen lesz. Az igazgató kinevette: "Ne aggódjon, majd a kellő időben rövidre
zárjuk az ügyet."

Ez maradt az elkövetkező 13 év magatartásának jellemzője is: viccek témája lett az
Y2K, figyelmen kívül hagyva a közelgő ezredforduló realitását. De Jager azonban nem
hagyta annyiban: évente megközelítőleg 80 előadást szervezett a tárgykörben, miközben
folyamatosan frissítette az interneten lévő weboldalát, amely az első volt az Y2K
veszélyeire figyelmeztető honlapok között. Úgy tűnik küzdelme nem volt hiábavaló,
1995-től már tömegesen hívták fel a figyelmet a millenniumi időbomba fenyegető
veszedelmére: az amerikai kongresszus, a Fehér Ház és a média szinte egy időben
kezdett el beszélni a közelgő időbombáról. A kérdés csupán az: az elvesztegetett
évtizedek után elegendő lesz-e a megmaradt néhány hónap a heggyé nőtt probléma
megoldására? (Ramor Frigyes)


Time–CNN felmérés

Mennyire aggasztja Önt a millenniumi időbomba?

  • Egy kicsit – nagyon:    59%
  • Nem nagyon – egyáltalán nem:     39%

Milyen óvintézkedéseket tenne?

  • Több pénzt venne ki a bankszámlájáról:    47%
  • Vizet és élelmiszert halmozna fel otthonában:    33%
  • Nem utazna repülőgépen:    26%
  • Otthon tartaná családtagjait:    26%
  • Üzemanyagot halmozna fel autója számára vagy fűtésre:    23%
  • Fegyvert szerezne be:    13%
  • A városból vidékre költözne:    12%

Valószínűnek tartja-e, hogy az alábbiak egyike megtörténhet a kétezredik
év kezdetével?

  • A komputervezérelt gépek felmondják a szolgálatot:    59%
  • Tönkremegy a bankrendszer:    53%
  • Zavargások vagy egyéb társadalmi feszültségek keletkeznek:
         38%
  • A jelenlegi világnak vége lesz:    9%

Olvasson tovább: