Kereső toggle

Nemzetközi összefogás áll a robbantások mögött

Terrorista internacionálé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kik tették és miért? Egy héttel a kenyai és a tanzániai robbantások után csak
a célpontot lehet egyértelműen tudni: a terroristák az Egyesült Államokat akarták
egy újabb vérfürdő megrendezésével sokkolni és befolyásolni. A megdöbbentő
merénylettel azonban nemcsak a feltételezett elkövetők azonosultak: a palesztin Hamasz
terrorszervezet vezetője nyilatkozatában védelmébe vette az "amerikai politika
igazságtalanságai ellen" harcolókat: "Nem szabad meglepődni azon, ha az emberek
bosszúra szomjaznak" – mondta Ahmed Jasszin sejk az AP hírügynökségnek adott
nyilatkozatában, arra utalva ezzel, hogy Washington Izrael oldalára állt az arab és
muzulmán világgal szemben. Az afrikai merényletek kapcsán megfogalmazódott: esetleg
egy új, az eddigi elszigetelt csoportokat egyesítő pánmuszlim terrormozgalom
kialakulása kezdődhetett meg.



Osszama bin Laden. Keze messzire elér

A milliárdos terrorista

Az amerikai hírszerzés szinte biztosra veszi, hogy a Nairobiban és Dar es Salaamban
végrehajtott merényleteket már hónapokkal ezelőtt megtervezték. A gyanúsítottak
listáját a 45 éves Osszama bin Laden, egy szaúdi származású multimilliomos vezeti.
Ladent, aki a nyolcvanas években Afganisztánban harcolt a szovjet megszállók ellen,
1994-ben megfosztották szaúdi állampolgárságától, mivel azzal gyanúsították,
hogy egy terrorista kiképzőtábort hozott létre Szudánban. Ez év februárjában bin
Laden felszólított minden muzulmánt, hogy "pusztítsák mind az amerikaiakat, mind
pedig szövetségeseiket". A fanatikus Amerika-ellenességéről ismert bin Laden
előéletében sok olyan mozzanat van, amely alátámasztja a gyanút. A jelenleg
Afganisztánban élő férfit a szunnita iszlám terrorista csoportok egyik
legjelentősebb támogatójaként tartják számon, aki egy Boszniára, Csecsenföldre,
Szomáliára, Szudánra, Jemenre és Tadzsikisztánra is kiterjedő terrorista
hálózattal rendelkezik. Nevét kapcsolatba hozták a két évvel ezelőtt a
szaúd-arábiai Dhahranban lévő amerikai laktanya ellen elkövetett merénylettel. Bin
Laden fő tevékenységi területe a Kenya északi szomszédságában levő Szudán volt
– egészen addig, amíg 1996-ban 150 emberével együtt Afganisztánba nem telepedett.

A washingtoni hírszerzés információi szerint az Osszama bin Ladennel kapcsolatban
álló több terroristának Nairobi volt a bázisa. Miután Szaúd-Arábiából
kiutasították, a radikális iszlám tálib kormány adott menedékjogot bin Ladennek –
hálából az afgán felkelőknek a nyolcvanas években nyújtott segítségéért.
Amerikai szakértők úgy tudják, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumához
már június 12-én bejutottak olyan információk, miszerint bin Laden fenyegetőzött,
hogy "heteken belül bizonyos terrorista cselekményeket fog elkövetni".

A szaúdi milliomos elleni gyanúpert táplálja az az albániai razzia is, amelyet
június végén Tiranában amerikai biztonsági emberek és az albán hatóságok
közösen hajtottak végre – egy iszlám terrorista szervezet helyi csoportja után
kutatva. A razzia során az amerikaiak dokumentumokat és számítógépeket foglaltak le,
az albánok pedig letartóztattak két személyt, akik feltételezések szerint bin
Ladennek dolgoztak. A "nagy kapás" miatti eufóriában úszó albánok azonban
kiszivárogtatták egy albán lapnak, hogy a CIA-nek jelentős szerepe volt az akció
megtervezésében. Nem zárható ki, hogy az amerikai nagykövetségek elleni
terroristaakciók bin Laden bosszúja – embereinek letartóztatása miatt.



Az amerikai nagykövetség felrobbantott épülete Tanzániában. A terroristák célja:
sokkhatás és megfélemlítés Fotók: MTI

Terrorista államok

Nagyon valószínű, hogy bin Ladennek szerepe volt ugyan a merényletek
megszervezésében, a főszerepet azonban nem ő játszotta, hanem bizonyos
Amerika-ellenes államok - véli a Le Soir cím? brüsszeli lap. A lap kommentárja
szerint ugyanis nincs az a magánvagyon (talán Bill Gates-ét leszámítva), amely
elegendő lenne egy ilyen akció végrehajtásához. A szakértők azt állítják, hogy a
művelet minden tekintetben olyan erőforrásokat igényelt, amelyeket legfeljebb egy
hadsereg képességeivel rendelkező szervezet mozgathatott meg. A merénylőknek
kiképzésre, hamis okmányokra, több száz kilogramm robbanószerre, biztonságos
búvóhelyre volt szükségük, míg az öt perc leforgása alatt – két, egyébként
egymástól távol eső helyszínen – a robbantásokat végrehajtották. Ez nehezen
képzelhető el állami szint? támogatás nélkül.

A tanzániai hatóságok a robbantásban való segítségnyújtás vádjával
letartóztattak több iraki és szudáni állampolgárt is. A feltételezett iraki
részvétel még tovább bonyolítja a képet, hiszen a Szaddam Husszein által
irányított államot nem annyira az iszlám fundamentalizmus jellemzi, mint inkább a
világi, pánarab ideológiába burkolt berendezkedés. Irak már májusban közölte a
Biztonsági Tanáccsal, hogy az ENSZ-szankciók életbe léptetésének nyolcadik
évfordulója után (ez 1998. augusztus 6-ára esett) nem hajlandó tovább tűrni az
országot sújtó intézkedéseket. Az afrikai pokolgépek augusztus 7-én, másnap
hajnalban robbantak. A májusi bejelentés után Irak többször figyelmeztetett arra,
hogy egy "alternatív stratégiát fog alkalmazni", és az ellenségnek "drágán
meg kell majd fizetnie, amennyiben a szankciókat nem oldják fel".

Szudánban a Nemzeti Iszlám Front került az amerikai külügyminisztérium
feketelistájára. Libanon helyett ma egyre inkább Szudán az a hely, ahol a
közel-keleti terrorista csoportok biztonságban érezhetik magukat. A szudáni vezetés
nem rejti véka alá Amerika-ellenességét, és Szudán és Irak között már szinte
történelminek mondható barátság alakult ki. Szudán egyike volt azon kevés
országoknak, akik helyeselték, hogy 1990-ben Irak lerohanta Kuvaitot, ezenkívül a
háború során több olyan szudáni tisztet is fogságba ejtettek, akik az iraki
hadseregben töltöttek be pozíciókat. Szaddám Husszein légierejét a biztonságosnak
számító Szudánban állomásoztatta, és a mai napig is több iraki vadászgép
tartózkodik szudáni területen. Az iraki–szudáni jó barátságnak nem az iszlám a
fő mozgató ereje. A két országot elsősorban a közös pánarab eszme, az "amerikai
elnyomás elleni felhívás" köti szorosan össze.

Irak és Szudán mellett Iránban is vannak az Egyesült Államok felé történő
nyitást ellenző erők, akik érdekeltek lehetnek abban, hogy a Mohamed Kathami elnök
által képviselt enyhülés véget érjen. Líbia sem adta még ki a Lockerbie-i
merénylet elkövetésével gyanúsított állampolgárait, és talán nem véletlen, hogy
bin Laden egyik megbízottját éppen a napokban tartóztatták le a líbiai–egyiptomi
határon.

Új felállás

A merénylet elkövetését eddig egyetlen – korábban ismeretlen – szervezet, az
Iszlám Hadsereg a Szent Helyek Felszabadításáért vállalta magára. Nyilatkozatukban
azzal fenyegetőznek: bárhol készek újabb támadásokat végrehajtani, hogy úgymond
kiűzzék az amerikai és nyugat-európai katonákat a muszlim országokból, s szabadon
engedjék amerikai börtönébűl Omar Abdel Rahman sejket, akit New York-i
bombamerényletek miatt ítéltek el. A közlemény szerint a két szaúdi férfi által
elkövetett nairobi robbantás a Szent Kába, míg az egyiptomi által végrehajtott Dar
es Salaam-i az Al-Aksza Mecset fedűnevet kapta. A fedőnevek azt sugallják, hogy a
terroristák célja az Egyesült Államok és közel-keleti szövetségesei közötti
kapcsolat megzavarása, hiszen a mekkai Kába-mecset Szaúd-Arábiában, míg az Al-Aksza
mecset Jeruzsálemben található. Mivel több különböző csoport és szervezet
célkitűzése az amerikai jelenlét kiszorítása a Közel-Keletről, szakértők szerint
elképzelhető az is, hogy a dzsihád zászlaja alatt egy új pánmuszlim szervezet jött
létre, amely egyesíti az eddig elszigetelten tevékenykedő mozgalmakat. Egy ilyen
összehangolt terrorszervezet új kihívásokat jelent, hiszen az Európától Ázsiáig
szinte valamennyi kontinensen szétszórt és anyagi forrásaikban megerősödött
akciócsoportok ellen csak világméretű közös erőfeszítéssel lehet hatékonyan
fellépni.


A terrorizmus öt arca

A XX. század egyik legpusztítóbb jelenségének a terrorcsoportok
világméretű elterjedése tekinthető. A különböző célokért válogatás nélkül
gyilkoló mozgalmakat öt nagyobb csoportba lehet sorolni:

  1. nacionalista: ilyen például a nemzeti függetlenségért kűzdő IRA, a baszk
    ETA, a kurd PKK és számos palesztin terrorcsoport
  2. politikai: a szélsőbalos Vörös Brigádok, vagy a perui Fényes Ösvény
  3. egy célra összpontosítók: például egyes szélsőséges állatvédő
    csoportok
  4. üzleti: a terrorcselekményeket bérmunkában végző szervezetek, ilyen az Abu
    Nidál féle csoport, vagy a japán Vörös Hadsereg
  5. vallási: az utóbbi évtized leggyakoribb irányzata, ide tartoznak az iszlám
    terrorcsoportok, és a japán AUM-szekta

Olvasson tovább: