Kereső toggle

Házasság újratöltve

Hogyan lehet megújítani a párkapcsolatot?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Minden kapcsolatnak két változata van: az, amit a pár éppen megél, és az, amivé válhatna” – állítja Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, aki Házasság 2.0 című könyvében írja le tapasztalatait a zátonyra futott kapcsolatok újraépítéséről.

Mihalec Gábor könyvének bemutatóján Dr. Herjeczki Kornél, A házasság hete mozgalom országos koordinátora, a Harmat Kiadó igazgatója elmondta, hogy a több mint tízéves mozgalom tapasztalatai szerint a társadalomban növekszik a nyitottság a házassági kérdésekben való párbeszédre: erősödik mind a segítségkérés, mind a segítségnyújtás gyakorlata. 2018-ban az előző évihez képest 39 százalékkal több, már száz település kapcsolódott be a házasság hete eseményeibe 300 programmal, 20 ezernél is több résztvevőt elérve. A felmérések szerint az eseménysorozattal megszólított csoportok között az utóbbi években egyre határozottabban jelenik meg a 35–40 éves korosztály. Annak a generációnak a tagjai, akik adott esetben a kapcsolatban megfáradva változást szeretnének. Erre nyújt jó alternatívát a Házasság 2.0 című kötet, amelynek alapelve a meglévő kapcsolatok minőségének a megváltoztatása.

Herjeczki Kornél kiemelte: máshogy kell a házasságokkal foglalkozni, mint akár tíz évvel ezelőtt. Az egyik legmarkánsabb változásként a közösségi média párkapcsolatokra gyakorolt hatását említette, amely egyrészt a valós kapcsolatokra fordított idő csökkenését, másrészt a könnyen elérhető múltbeli kapcsolatok felelevenítésének vagy az új kapcsolatok gyors létesítésének kockázatát hordozza, valamint a közösségi média által sugallt idealizált kép és a meglévő kapcsolat közötti szakadék miatt jelent komoly kihívást. A körülmények változásával a meglévő kapcsolatainkhoz való hozzáállásnak is meg kell változnia, hogy ezzel a kihívással szembe tudjunk nézni – figyelmeztetett.

Frissített üzemmód

A középgenerációnál a meglévő kapcsolat megmentésére irányuló fokozott igény az utóbbi években a párterápiás gyakorlatban is megjelent. Mint dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, a Házasság 2.0 című kötet szerzője is megerősítette, míg néhány évvel ezelőtt a megcsalás volt a fő terápiás problémakör, addig ma elsősorban a már 15-20 éve házasságban élő negyvenes párok szeretnék a kapcsolat kiüresedése miatt megtalálni a rejtett tartalékot, amitől újra örömtelivé, tartalmassá válhatna a házasságuk.

„Az érzelmek irányításra szorulnak. Ha döntéseket hozunk, kitartunk bennük, egy idő után az érzelmek újraszerveződnek, és beállnak a döntéseink mögé” – mondta el a terápiás módszer kapcsán a szakember. Ez segíti a párokat, hogy nyitottá váljanak azoknak a rejtett viselkedési, konfliktuskezelési mintáknak a felismerésére, amelyeket addig a párkapcsolatban követtek. Vizsgálatok szerint a párok 69 százaléka három év múlva is ugyanarról vitatkozik ugyanazon a módon. Ezt a nem tudatos „koreográfiát” felderítve, konstruktívabb mintázatokkal felülírva és azt begyakorolva lehet a kapcsolatban egy tudatos szintre lépni, amikor a pár hatalmat nyer saját kapcsolati sorsának irányítása felett.

Ellenben sokan inkább a könnyebb ellenállás felé mennek el, és lecserélik a társukat. Mihalec szerint ilyenkor ugyanazokat a sémákat viszik tovább egyik kapcsolatból a másikba, melyek ugyanazokat a problémákat fogják generálni, s ezáltal nem lesz jobb az új kapcsolat sem.

„Amikor megvizsgáljuk ezeket a forgatókönyveket, kiderül, hogy a veszekedések mögött mindig van egy mögöttes, komolyabb tartalom. Például azon megy a vita, hogy milyen színű legyen a kerítés. Én úgy vettem észre, hogy a feleség számára valójában arról szól ez a vita, hogy számít-e az, hogy ő mit szeretne, ér-e annyit az ő szava is, mint a másiké. Tízből nyolc vita arról szól, hogy mennyire tisztelnek engem abban a kapcsolatban” – jegyezte meg Mihalec Gábor.

Egy, a Family magazinnak adott interjújában a feleségével való konfliktuskezelésről így beszélt: „Általában valami prioritáskérdés körül pattan ki vita, például hogy mi a fontosabb: kifesteni a lakást vagy elutazni valahova? Nagy előnyünk a konfliktuskezelésben, hogy mivel mindketten rugalmasan dolgozunk, gyakran együtt reggelizünk. Így az ötleteinket már magocskaként meg tudjuk osztani egymással, még azelőtt, hogy fává nőnének bennünk, és azt az ötletet, amelyre ráharapunk, már együtt növesztjük közös fává. Ha bennem külön fává nő valami, ami neki nem tetszik, no, akkor csattanunk. Ez azért viszonylag ritkán fordul elő.”

„A legtöbb ember a lelke mélyén sokkal többre vágyik, sokkal mélyebb kapcsolatra a másikkal, de nem tudja az utat hozzá, hogy miként lehetne ezt elérni. Mert mindannyiunknak megvannak a berögzült mechanizmusai, mintái, ahogy a kapcsolatokat működtetjük” – jelentette ki a pszichológus, hangsúlyozva, hogy ezek nem tudatos mechanizmusok. 

Mint elmondta: azok a párok dolgozzák fel sikeresen a traumájukat, akik szembenéznek a valósággal, vállalják a felelősség rájuk eső részét, feltárják azokat a működési mechanizmusokat, amelyek sebezhetővé tették a kapcsolatukat. Emellett újraépítik az egymáshoz való kötődésüket, új konfliktuskezelési mintákat sajátítanak el, új szokásokat és rituálékat alakítanak ki, és komoly döntéseket hoznak.

„Nem a rossz párválasztástól, a szerencsétől vagy a szülőktől kapott mintáktól függ a kapcsolatunk sorsa. Lehetőségünk van megváltoztatni a hozzáállásunkat, amely generációkra határozza meg egy család sorsát. Mert így már olyan konstruktív viselkedési mintákat adhatunk tovább a gyermekeinknek, amelyek generációs családi átok helyett sok generációra kiható családi áldássá lehetnek” – emelte ki a lelkészből lett terapeuta.

Divatba jött a házasság

Bár a házasság intézménye ostromlott vár, Magyarországon ez a párkapcsolati forma a reneszánszát éli. A házasságkötések száma, ami az 1970-es évek közepétől folyamatosan csökkent, 2010-ben érte el a mélypontját, ám az azt követő hat évben mintegy 46 százalékkal megemelkedett, majd 2017-ben a növekedés megállt (évi mintegy 51 ezer). A 2016-os kutatások szerint hazánkban a közvélemény elfogadja az élettársi kapcsolatot, a preferenciákban azonban továbbra is a házasságot tartja ideális párkapcsolati formának: tízből kilencen ezt az életformát tartják követendőnek – derült ki Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézete demográfusának előadásából.

„Az élettársi kapcsolatok gyakorisága és elfogadottsága is megnőtt, de ez nem szorította háttérbe a házasságot. Sőt, a házasság előtti együttéléssel kapcsolatban általános felfogás, hogy először éljenek élettársi kapcsolatban, „próbaházasságban” a felek, és csak azután kössék össze az életüket anyakönyvvezető előtt. Ezzel összefügg, hogy ma a fiatal párok 90 százaléka él együtt, mielőtt megházasodik, míg legfeljebb 10 százalék lehet azoknak az aránya, akiknek a házasság az első tartós párkapcsolata” – mondta el kérdésünkre a szakember. Hozzátette: a házasság előtti önmegtartóztatás többnyire elvi, vallási okokra vezethető vissza, s ebből fakadóan azok a házasságok, amelyeket nem előzött meg együttélés, kisebb eséllyel bomlanak fel, mint a többi.

A rendszerváltás óta nemcsak az első házasságkötés átlagéletkora emelkedett meg (23 évről 31-re), hanem megnőtt a házasságok átlagos időtartama is: 2016-ban a válásokkal végződő házasságok átlagosan 14,7 éve tartottak. Az átlagos időtartam növekedésének fő oka, hogy az elváltak között egyre nő a régóta házasok aránya: a 2016-ban kimondott válások közel egyharmada húszéves vagy még hosszabb házasságnak vetett véget.

A házasságkötések számának növekedésével egyidejűleg csökkent a válások száma. Míg az ezredfordulót követő évtizedben 24-25 ezer körül mozgott a felbontott házasságok száma, addig 2016-ban már nem érte el a húszezret. 

A népesség körében a válás elfogadottsága is csökkent. A kutatásokban szereplő kérdéssel – miszerint „a házasság élethosszig tartó kapcsolat, és nem érhet véget” – 2005-ben a férfiak 30 százaléka értett egyet, 2016-ban pedig már 41 százalékuk vallotta ugyanezt. A nők körében az egyetértők aránya 28 százalékról 35 százalékra emelkedett. Makay Zsuzsanna szerint nem tudni, hogy ez mennyire tekinthető tartós trendnek, mivel a közfelfogásban állandóan váltakozik a hol kicsit konzervatívabb, hol kicsit modernebb irányba való elmozdulás.

A házasságok minőségéről keveset tudunk, a statisztikák szintjén az látható, hogy a magyar párok többségét a házassággal való elégedettség és a hagyományos munkamegosztás jellemzi. „Vannak viszont 3-4 évente lefolytatott követéses vizsgálataink, melyekből az derül ki, hogy azok, akiket foglalkoztat a válás gondolata, pár éven belül nagy valószínűséggel el is fognak válni” – tette hozzá a demográfus.

Olvasson tovább: