Kereső toggle

A gyógyító kutya

Mit tanulhatunk házi kedvenceinktől?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legnépszerűbb háziállatok listáját még mindig a kutya és a macska vezeti. Az ember és az állat barátsága több ezer éves, az állatok gyógyító, terápiás hatása sem a 21. század felfedezése. Mint tudjuk, kedvenceink néha sokkal többet adnak, mint az emberek, ráadásul ezt teljesen spontán módon teszik, és cserébe nem kérnek mást, csak lelkiismeretes gondoskodást és szeretetet. Ám hogy a kutyának mint újfajta szociális segítőnek mi a terápiás szerepe, arról Varga Viktóriát, a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás csoportjának vezetőjét faggattuk.

Viszonylag keveset hallunk az állatok gyógyító hatásáról és arról, hogy hazánkban rendszeresen bevonnák őket a terápiás munkába.

– Én úgy látom, hogy egyre inkább elterjedőben van itthon is az állatasszisztált terápia. Mi is nagyon sok megkeresést kapunk különböző intézményektől, gyermekotthonoktól, idősotthonoktól, speciális iskoláktól, kórházaktól stb. A szkeptikusságot inkább abban látom, hogy az embe-rek nem nagyon tudják, mit is takar valójában a kutyaterápia, ezért azt hiszik, hogy ez amolyan állatsimogató. Pedig ennek a műfajnak is több ága van; az egyik az állatasszisztált aktivitás, ez tulajdonképpen egy látogatóprogram. Itt a kutya ugyan jelen van, de nem történik konkrét fejlesztés. A másik az állatasszisztált terápia, mely során már kitűzött célok szerint szervezik a foglalkozásokat, és a fejlődést nyomon is követik. Több szervezet foglalkozik érzékenyítéssel, amikor iskolákba, munkahelyekre látogatnak el kutyáikkal, és ismertetik meg őket a különböző sérültségekkel és a segítőkutyákkal.

A mi alapítványunk leginkább AAT-vel, tehát fejlesztő terápiával foglalkozik, és az a tapasztalatom, ha egy intézmény egyszer közelebbről is megismerkedik ezzel a módszerrel – amivel szinte bármilyen fejlesztés hatékonyabbá tehető –, örökre elköteleződik mellette.

Kiknek és miben tudnak segíteni a kutyák?

– 0-tól 100 éves korig bárkinek segíthet a kutya. Azt pedig, hogy miben, rengeteg a lehetőség, a kihasználatlan pedig szerintem még ennél is több. Lehet az akár beszédfejlesztés, mozgásfejlesztés, érzékenyítés, kedélyállapot-javítás, szorongásoldás, önfejlesztő tréning, félelmek legyőzése, rehabilitáció függőknek vagy baleseteseknek, vagy akár felsővezetőknek, coaching, pszichiátrián, kórházakban, munkahelyen, hospiceosztályon, iskolában, óvodában stb.

Azonban nem gondolom, hogy mindenkinek jó a kutya. Van akit hidegen hagy egy állat közelsége, bár ez elég ritka, de lehet, hogy egyszerűen csak nem szereti őket, ilyen esetekben én nem erőltetném.

Hogyan képesek gyógyítani?

– A kutyák nem gyógyítanak, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében, hanem inkább mozgósítanak bennünk olyan erőket, amelyek segíthetnek akár a gyógyulásban, akár a fejlődésben, motiválhatnak, hogy megtegyük azt, ami amúgy nehezen megy. Megnyugtathatnak vagy éppen felpörgethetnek, ha arra van szükség, bizalmat szavaznak és önbizalmat adnak, megmutatják az erősségeinket, és szembesítenek a gyengeségeinkkel, segítenek emlékezni, vagy éppen felejteni. A kutyák csodásak, vétek ezt nem kihasználni…

Számos kutatás szerint a kisállattartás segít a depresszió és a letargia kezelésében, csökkenti a magas vérnyomást, megelőzheti az allergia és bizonyos szívbetegségek kialakulását. Melyek még a jótékony hatásai?

– Az állatokban többek között szerintem az a szép, hogy nem beszélnek, így az ember rá van kényszerülve, hogy megpróbáljon olvasni a jelekből: így tanuljuk a figyelmet, az együttérzést, a beleérző képességet, valaki más fejével való gondolkodást. A kutyák feltétel nélküli szeretete és elfogadása biztonságérzetet nyújt, enyhíti a magányt, ezenkívül segítenek kapcsolatot teremteni másokkal, megmozgatnak, nemcsak felelősséget vállalni tanítanak, hanem általuk többet megtudhatunk saját magunkról is.

A Kutyával az Emberért Alapít-vány (KEA) mióta folytat terápiás munkát?

– Alapítványunk 1996-ban alakult, és Magyarországon az elsők között kezdett speciális kutyákat alkalmazni terápiás fejlesztő foglalkozásokon. A terápiás munkán kívül mozgássérült-segítő, halló és rohamjelző kutyákat is képzünk, akik a képzés után egy rászoruló gazda életét segítik majd. A KEA szakemberei az ELTE Etológia Tanszékének kutatóival együtt dolgozták ki a kutyák terápiás és segítő munkára való alkalmazhatóságának viselkedési és egészségügyi követelményeit, és ezek alapján a KEA rendszeresen vizsgáztat segítőkutyás és terápiás párosokat is.

Hova járnak, és kiknek segítenek főleg?

– Párosaink többsége heti rendszerességgel, több órában szakiskolákat látogat, ahol különböző súlyosságú, halmozottan sérült gyerekeknek tartanak speciális fejlesztőórákat, ezenkívül járunk kórházakba: rehabilitációs osztályra, gyermekpszichiátriára, SNI (sajátos nevelési igényű) ovisokhoz, esetenként idősek otthonába. Ezenkívül van három hospice kutyánk, akik előrehaladott daganatos betegségben szenvedő betegek és családtagjaik helyzetét segítik.

Ön miért ezt a pályát választotta? Mely élmények voltak a meghatározók?

– Nekem a kutya és a gyerek mindig is a szívem csücske volt, tudtam, hogy ezzel jó lenne kezdeni valamit. De ez csak akkor tudatosult, amikor úgy 15 éve egy ismerősömet, „hirtelen felindulásból”, az akkori két kutyámmal elkísértük egy gyermekotthonba. Onnan már úgy jöttem ki, hogy ezt akarom csinálni.

A következő két kutyámat már tudatosan erre a célra választottam: egyévesen már letették a kétkörös vizsgát, és azóta pedig folyamatosan dolgozunk…

És mik a tapasztalataik, a visszajelzések?

– Azt tapasztaljuk, hogy az esetek nagy százalékában akármilyen fejlesztés is történik, a kutyák növelik a hatékonyságot: a gyerekek lelkesebbek, bátrabbak, kinyílnak, feloldódnak, még olyan dolgokra is hajlandóak, amit amúgy nem szívesen vagy nem csinálnának meg. A visszajelzéseink is nagyon pozitívak.

Például volt egy kislány, aki annyira szorongott, hogy nem kommunikált senkivel, nemhogy nem beszélt, de még csak meg se mozdult ha bárki ott volt, a kutyákat viszont nagyon szerette. Eleinte az anyukáján keresztül adtuk a feladatokat, amiket a kutyával végre kellett hajtania, de ezt is úgy csinálta csak meg, hogy nem lehetett senki a közelében. Ő főleg az egyik kutyámhoz ragaszkodott nagyon, tökéletesen megértették egymást, bár beszélni vele sem beszélt, mégis nagyon jól működtek együtt, és gond nélkül megoldottak bármilyen feladatot. Később odáig jutottunk, hogy ha én voltam vele, és együtt találtuk ki, hogy mit fognak aznap csinálni, ábrák segítségével, illetve gesztikulálva adta a tudtomra, hogy mit és kivel szeretne. Aztán időnként beült egy-egy csoportfoglalkozásra, és nézte, ahogy a többiek dolgoznak a kutyákkal, ez nála nagy fejlődés volt!

Milyen terveket szeretnének megvalósítani?

– Reményeim szerint, ami nem annyira a távlati terveinket illeti, a terápiás kutyákat olyan területekre szeretnénk bevonni, ahol még ez kevésbé jellemző, főleg pszichoszomatikus dolgokban, illetve egészséges kamaszok önfejlesztésében gondolkozunk, de ez egyelőre még kialakulóban van, ezért nem szeretnék most többet elárulni róla…

 

Doromboló macskák

Az orvosok is kifejezetten javasolják, hogy töltsünk több időt házi kedvenceinkkel, melyek segítenek fenntartani a lelki egyensúlyunkat, csökkentik a stresszt, a félelmet, a szorongást, kiegyensúlyozottabbá tesznek, sőt, még fizikai erőnlétünket is javítják.
Ám kevesen tudják, hogy a dorombolás eredetileg a szoptató anyamacska és kölykei közötti kommunikációt szolgálja, bár a tudósoknak máig nem sikerült kideríteniük, hogy tulajdonképpen hogyan dorombol a macska. A dorombolás a hízelgés, az öröm kifejezése mellett nyugtató célzatú is. Még a beteg vagy sebesült macskák is dorombolnak, mert érzik gazdájuk szorongását, és nyugtatni akarják a szeretett embert. (A nőstény is dorombol a szülési fájdalmak szünetében: világra jönni készülő kölykeit nyugtatja teste puha vibrálásával.) Több tudós szerint a dorombolásnak (ön)gyógyító hatása is lehet, talán emiatt használnak az ortopédsebészek ilyen frekvenciájú hangokat a betegek gyógyítására.
Műszeres vizsgálatok is igazolták, hogy ha az ember ölében doromboló macskát tart, mintegy húsz százalékkal csökken a vérnyomása. Akik együtt élnek házi kedvenceikkel, azoknak tartósan alacsonyabb a koleszterinszintjük, a vérnyomásuk, valamint a stressz-szintjük. A macskadorombolás alacsony frekvenciás rezgései – kísérletekkel igazolhatóan – meggyorsítják még a csonttörések utáni gyógyulást is.
Az időskorúak, akik állatokat gondoznak, érzik, hogy az állatnak szüksége van rájuk, emiatt jobban törődnek magukkal, saját egészségükkel is. Az állatokat simogatva endorfinok, vagyis boldogsághormonok szabadulnak fel, erősödik az immunrendszer, könnyebben megy az ellazulás, oldódik a magány- és a szomorúságérzés, csökken a fájdalomérzet. (Forrás: paramedica.hu)

Olvasson tovább: