Kereső toggle

Agymosás náci módra

Az antiszemita propaganda hosszú távú hatásai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amerikai és svájci kutatók olyan, 1996 és 2006 között végzett felméréseket vetettek össze, amelyek – többek között – a zsidókról alkotott véleményükről faggatták a megkérdezetteket. A németországi általános társadalmi felmérés 5300 ember véleményét gyűjtötte össze 264 városból életkor, nem és lakóhely szerint.

Az eredmények szerint azok a megkérdezettek, akik több kérdésben is konzisztensen negatívan nyilatkoztak a zsidóságról, a harmincas években születtek és/vagy jártak iskolába. Ötven évvel a náci uralom után is bennük élt legerősebben az antiszemitizmus. „Nem csak arról van szó, hogy a náci iskolarendszer hatékony volt, vagy hogy ha valaki fiatal korban egy totalitárius rezsim alattvalója lesz, akkor az befolyásolni fogja a gondolkodásmódját” – jegyezte meg Hans-Joachim Voth, a Zürichi Egyetem oktatója, a tanulmány egyik szerzője. „A megdöbbentő az, hogy ezek a dolgok később sem múlnak el.”

Az 1933 és 1945 között beiskolázottak szisztematikusan a náci propagandát hallhatták az iskolákban, de a későbbi antiszemitizmusuk mértéke attól is függött, hogy olyan területről származtak-e, ahol a zsidósággal szembeni ellenérzések már a nácik megjelenése előtt is erősek voltak. Ehhez a kutatók összevetették a korábbi szavazások adatait, egészen az 1890-es évekig visszamenőleg. Megállapították, hogy az antiszemita pártok tradicionális hídfőállásain élők negatívabb véleménnyel voltak a zsidókról. „A náci iskolák hatékonysága nagyrészt attól függött, hogy a gyerekek olyan környezetben nőttek-e fel, ahol már eleve antiszemita nézeteket sulykoltak beléjük. Ez azt sugallja, hogy az indoktrináció működik, méghozzá egészen meglepő mértékben, de az is számít, hogy az emberek meglévő nézeteire erősít-e rá” – összegezte Voth.

Benjamin Ortmeyer, a frankfurti Goethe Egyetem kutatója szerint a tanulmány következtetései nagyon is hihetőek. „A propaganda jelentőségéről még nem volt sok szó. A náci tömeggyilkosságok mellett az agymosás kérdését eddig nagyrészt figyelmen kívül hagyták.” Ugyanakkor persze nehéz szóra bírni azt a korosztályt, amelynek tagjai épp a náci uralom alatt voltak fiatalok. Míg a holokauszt túlélői már elmondták, milyen megaláztatásokban volt részük iskolatársaik részéről, a nem zsidó németek többnyire csak úgy emlékeztek vissza erre az időszakra, hogy „békés” volt és „vidám”.

Ortmeyer szerint a náci tanárok előszeretettel szőttek antiszemita propagandát minden iskolai tantárgyba és iskolán kívüli tevékenységbe, még olyan projektek is előfordultak, ahol a diákoknak az egyházi nyilvántartásokban kellett böngészniük olyan zsidók után, akik nemrég tértek át a keresztény hitre. Ezeket az eredményeket később felhasználták a deportálások során, s ily módon a fiatalok is – tudtukon kívül – tettestársak lettek.

Természetesen voltak kivételek: például a müncheni Fehér Rózsa vagy a kölni Edelweißpiraten nevű ifjúsági szervezetek, amelyek megpróbáltak ellenállni a propagandának. „Ezek fontos példák a mai fiatalok számára.”

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a húszas években született német állampolgárok csak kis mértékben voltak antiszemitábbak, mint a negyvenes évek szülöttei, holott az utóbbiak már nem részesültek doktrinális oktatásban. A kutatók szerint a legszélsőségesebb nézeteket vallók valószínűleg nem élték túl a háborút. „Bizonyítani nem tudjuk egyértelműen, de úgy tűnik az adatok alapján, hogy voltak olyanok, akiket nem soroztak be, hanem önként jelentkeztek a Waffen SS-be. Ott pedig hihetetlenül nagy volt a háborús veszteség.”

Olvasson tovább: