Kereső toggle

Most akkor veszélyes a szója vagy nem?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az élelmiszeriparba pár évtizede berobbant szója az állati takarmányozástól a speciális élelmiszerekig ma már mindenhol fellelhető. A már-már csodaszernek kikiáltott növény azonban nemcsak a vegán vagy szénhidrátcsökkentett élelmiszerekben, hanem a kenyértől a csokoládékig mindenütt előfordul. A fitoösztrogéneket tartalmazó növény fogyasztása azonban cseppet sem veszélytelen az endokrinológusok szerint. A szója lehetséges élettani hatásairól Prof. Balázs Csaba immuno-endokrinológust kérdeztük.

Egyre gyakrabban hallani a szójáról, hogy az eddig pozitívan propagált hatásai nem bizonyítottak, vagy éppen ellentétes hatásukat fedezik fel. Milyen endokrinológiai elváltozást okozhat emberi vagy állati fogyasztás esetén?

– A szójabab több úgynevezett fitoösztrogént, hormonszerű vegyületet tartalmaz, legfontosabb közülük a genisztin és daidzin nevű izoflavonok. A fitoösztrogének a szóját fogyasztó állatok szaporodását befolyásolják: rossz terméshozam esetén nő a növényben a koncentráció, ezáltal az őket veszélyeztető állatok szaporodása csökken. Tipikusan endocrine disruptorsnek nevezett vegyületek, amelyek megzavarják az állatok és emberek hormonháztartását. Mivel ezek az anyagok alapvetően a növény védekezését szolgálják, koncentrációjuk a földeken, illetve a tárolókban fellépő stresszfaktorok függvényében nő, így a szójatermékekben változó mennyiségben vannak jelen. A hatásukat vizsgálva a szójaösztrogének hasonlítanak az emberi női nemi hormonra, és kapcsolódva az emberi ösztrogénreceptorokhoz, hol ösztrogén, hol antiösztrogén hatást váltanak ki. A fitoösztrogéntartalom ráadásul szójafajtánként, termesztési helyenként és évjáratonként erősen ingadozik. Gyógyszerészeti termékekben az izoflavontartalom ugyan standardizálva van, de nem az egyes anyagok aránya, ezért például a már említett genisztein tízszer olyan erős ösztrogénaktivitással rendelkezik, mint a daidzein.

Az ázsiai kultúráról, különösen a japánokról ódákat zengenek, mennyire kevés a prosztata-, petefészek- és mellrák, amit a szójatermékek fogyasztásának számlájára írnak. Más adatok szerint éppen a szaporítószerveket érintő rákos megbetegedések terén egyáltalán nem áll jó helyen Japán.

– A távol-keleti emberek hormonális adottságai, életkörülményei és táplálkozási szokásai nem teszik ilyen egyszerűvé a magyarázatot. Másrészt a japánok egészségessége kapcsán azért elgondolkodtató, hogy éppen egy japán orvos, Hakaru Hashimoto írta le először az egyik leggyakoribb endokrin betegség, az autoimmun pajzsmirigygyulladás tüneteit az 1900-as évek elején. A fitoösztrogének hatásáról egyre több nemzetközi szaklap teszi közzé a kutatásokat, melyek eredményei közül csak egy, hogy termékenységi zavarokat okozhatnak. A vizsgálatok szerint a nők menstruációs ciklusa meghosszabbodott, a férfiaknál viszont a spermiumok száma csökkent a szójatermékek fogyasztásakor. A rákos megbetegedésekre már 2008-ban felhívták a figyelmet a szójaalapú takarmányozás kapcsán, a genisztin és genisztein pedig beigazolódott, hogy a mellráksejtek növekedését fokozza. A vizsgálatok során a szója megvonásakor a tumorok messzemenően visszafejlődtek. Mindemellett a szója hatását a mellrákra sajnos a jelenleg intenzív kutatás ellenére is homály fedi.

A roboráló, izomnövelő, fogyást segítő diéták alapelemei gyakran a szója és a belőle készült ételek, mint a tofu, tempeh, miso stb. Igaz az a tézis, hogy a nyers szójával szemben a feldolgozott, fermentált szójatermékek veszélytelenek?

– A fermentált szójatermékek nem nevezhetők egészségesebbnek, a nemzetközi szakmai lapokban közzétett kutatási eredmények a tofu fogyasztásánál is riasztóak voltak. A szójaösztrogéneknek az agyi ösztrogénreceptorokra gyakorolt hatása miatt állatoknál agresszív viselkedést, illetve emlékezetromlást mutattak ki. Egy 8000 fős emberi csoportnál vizsgálva hasonló eredmények születtek, a demenciarizikó növekedését, sőt az agy zsugorodását már heti két adag tofu rendszeres elfogyasztása esetén igazolták. Az eredmény nem meglepő, mivel az ösztrogének az agyi neurális struktúrák fenntartásában is fontos szerepet játszanak. Összességében az endokrin betegségek riasztó mértékű megszaporodása miatt endokrinológusok nem javasolják a szójatermékek fogyasztását. Azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugati kultúrában sokszor rejtett módon, a kenyérfélék, felvágottak, édességek, tejtermékek, vagyis a feldolgozott élelmiszerek alapanyagaként kerül fogyasztásra a szója, kontrollálatlanul. A növényi fehérjebevitel számos más módon, borsó, bab, hüvelyesek stb. fogyasztásával is megoldható, mindenekelőtt a kiegyensúlyozott táplálkozást kell szem előtt tartani – csodaszerek helyett.

Alternatív lehetőség

Fehérjenövény programjáról adott hírt nemrég a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központja. Az EU-tagállamokhoz csatlakozva részben az importfüggés csökkentésére, részben a magyar fajták sokféleségének fenntartása és növelése érdekében. Nem titkolt céljuk olyan gazdaságosan termeszthető, magas fehérjetartalmú növények nemesítése, melyek alkalmasak az állati takarmányozásban a szója kiváltására. Magyarország ugyanis jelenleg a takarmányfehérje 65 százalékát import szójából fedezi. A több évtizede folyó kutatások során olyan növényeket fedeztek fel újra, mint a csicseriborsó, a lóbab, a csillagfürt, a szöszös, a tavaszi és a pannon bükköny vagy a szegletes lednek.

Olvasson tovább: