Kereső toggle

Beszélő babakezek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fényes délelőtt egy művelődési ház puritán berendezésű tantermében. Sorra érkeznek a tanfolyam résztvevői: az idősebbek saját lábon, a fiatalabbak babakocsiban, a legkisebbek hordozókendőben. Hamarosan megtelik a szőnyeg kúszó-mászó, tipegő tanítványokkal és lelkes szüleikkel. Babajelbeszéd-kurzuson vagyunk.

Zentai Kata, a Beszélő Babakezek foglalkozás vezetője ciklámen-fehér pöttyös, gurulós táskájával olyan benyomást kelt, mint valami 21. századi Mary Poppins. A gyerekek szájtátva figyelik, ahogy Kata a ciklámen táskából újabb és újabb tematikus zsákokat húz ki, azokból pedig egymás után kerülnek elő Kata segítői: a plüssállatok, gyümölcsmakettek és egyéb izgalmas kellékek. Minden zsák tartalmához saját kerettörténet, mondóka, ének tartozik, és az azokat kísérő kézmozdulatok, vagyis a babajelek.

Az egyik legnépszerűbb kellék a verklis dobozban alvó bohóc, aki a muzsika utolsó taktusára ébred fel és ugrik ki a dobozból. (Ez alatt a fél perc alatt máris elsajátíthatjuk az „alszik”, „zenél”, „ébred”, „ugrik”, „bohóc” és „még” jeleit.)

A köszöntőénektől az elbúcsúzásig a kulcsfontosságú szavakat jelelés kíséri. Mármint elsősorban a szülők részéről, akik aztán a tanultakat otthon a mindennapi tevékenységekbe ágyazva alkalmazzák tovább a babákkal. Ha mindezt kitartóan és következetesen végzik, babáik nagyjából 9 hónapos koruktól kezdve maguk is aktív jelelésbe fognak. A babák jelkincse akár több száz fogalomra is kiterjedhet, de van, aki csak néhány jelet használ.

Ez nem jelent problémát, hiszen a babajelbeszéd-tanfolyam célja távolról sem a komplett siketjelnyelv elsajátítása. Mégcsak nem is a fejlődés ütemének manipulálása. Miként a hagyományos értelemben vett válaszkész csecsemőgondozás elemei (a babahordozás, igény szerinti szoptatás, együttalvás, segített szobatisztaság), a babajelelés is a szülő és gyermek közötti kapcsolat erősítésének egyik lehetséges eszköze.

„Miért jeleltek neki? Nem hall?”– hangzik a jelbeszédet aktívan gyakorló szülők ismerőseinek tipikus kérdése.

A tanfolyamon részt vevők hallása ép, ezért az ő esetükben a jelelés átmeneti alternatív kommunikációs eszközként szolgál. Azt az időszakot hivatott áthidalni, amikor a gyermek már szert tett némi passzív szókincsre, és vágyik is kommunikálni, de a beszéd bonyolult műveletéhez szükséges összehangolt izommunkára még nem képes. Egyszerűen fogalmazva: a keze hamarabb lesz ügyes, mint a nyelve.

A még nem beszélő babák jelentős hányada egyébként spontán is használ saját vagy utánzott jeleket kommunikációs célra: például fejrázás, bólintás, felkéredzkedés, integetés.

Ha a gyermeket ebben az időszakban a spontán jelei mellett megismertetjük további jelekkel is, máris hatékonyabban tud társalogni a környezetével. Szülei értésére adhatja, mire van szüksége, mi keltette fel az érdeklődését, mi a problémája. A környezetéből érkező megerősítések hatására egyre bátrabban fog kommunikálni, és persze egyre gyakrabban fogja hallani az őt érintő és érdeklő szavakat is. Mindez pozitívan hat a beszédfejlődésére, az önbizalmára, a társas kapcsolataira. Mindemellett persze a szülők dolga is könnyebb, ha a beszélni még nem tudó gyermek hiszti helyett rövid úton képes megértetni velük aktuális szükségét, vágyát, fájdalmát vagy egyéb mondandóját.

 „Nem lesz ezek után lusta beszélni?”– szól a babajelbeszéddel kapcsolatban kételkedők másik jellegzetes kérdése.

A szakirodalom szerint a beszéd késlekedésétől való félelem alaptalan. Sőt, a babajelbeszéd nyújtotta alternatív kommunikációs lehetőség az átlagosnál lassabb beszédfejlődést produkáló gyermekek esetében bizonyulhat különösen hasznosnak.

Az egyre árnyaltabb kommunikációra való igény megnövekedése és a beszéd megjelenése után a jelelés persze háttérbe szorul, de megmarad tartalék csatornának. Beszámolók szerint később is jól jön a jelnyelvtudás olyan környezetben, ahol nehéz vagy nem lehetséges beszéddel kommunikálni: uszodában, sípályán, zajos tömegben, egyetemi előadáson, nyelvi vagy fizikai korlátok fennállásakor stb.

(Két orvostanhallgató lány egy alkalommal szemtanúja volt annak, hogy egy kétéves Down-szindrómás kislány kézjellel kéredzkedett ki a mosdóba. Megtetszett nekik a kézjel, és később a zsúfolt egyetemi előadóteremben használták azt egymás közt.)

Zentai Kata országszerte több helyszínen tart Beszélő Babakezek tanfolyamokat leendő és gyakorló szülőknek, védőnőknek, bölcsődei gondozónőknek, emellett egy babajelelést segítő gyermekkönyv-sorozat, a „Beszélő babakezek” szakértőjeként is tevékenykedik. A „Menjünk sétálni!” és „Gyere játszani!” című kötetek után márciusban jelenik meg a sorozat harmadik része, mely állatkerti sétára invitálja majd a kis olvasókat.

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának jegyében legközelebb január végén indul babajelbeszéd-tanfolyam a budakalászi Cseppek Házában, integrált csoportban. A Beszélő Babakezek Facebook-oldalán számos beszámoló olvasható a korábbi tanfolyamok látogatóinak tapasztalatairól.

Olvasson tovább: