Kereső toggle

Agyunk kapacitása hatalmas

Tárhely 3 millió évre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az agykutatás kezdi utolérni a Bibliát” – állítja dr. Caroline Leaf dél-afrikai agykutató, aki közel huszonöt éve foglalkozik az emberi agy működésével és egy új, hatékony tanulási módszer kidolgozásával. Agyunkról hosszú időn keresztül az volt az álláspont, hogy nem képes a változásra, és ha megsérül, nem tud regenerálódni. Az új felfedezések azonban azt sugallják, hogy agyunk óriási kapacitásokkal rendelkezik, és az, hogy mennyire leszünk intelligensek, teljesen tőlünk függ.

„Ma sokkal világosabban látjuk, hogy gondolataink hogyan hatnak érzelmeinkre és testünkre. Egyértelmű, hogy az agykutatás kezd felzárkózni a Bibliához: elménk megújítható, a toxikus gondolatokat és érzelmeket ki lehet söpörni, és agyunkat »be tudjuk kapcsolni«” – írja dr. Leaf a Ki kapcsolta ki az agyamat? című könyvében. A dél-afrikai kutatónő évtizedek óta foglalkozik fejsérültekkel és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekekkel. Módszereinek alkalmazása során jelentős eredményeket ért el mindkét területen, így Dél-Afrika után mára már az Egyesült Államokban is keresett szakember lett.

Intelligencia: látni az összefüggéseket

Dr. Leaf szerint eredetileg mély intellektuális tevékenységre, gondolkodásra lettünk teremtve, ezért az itt-ott felvillanó, felszínes információktól agyunk automatikusan passzív „üzemmódra” vált. A média és a hagyományos oktatási rendszer sokszor szabályosan „kikapcsolja” a fejünket. Az iskolák legtöbbjében a tanár egyszerűen „leadja” az anyagot, a diákok pedig passzívan végighallgatják. A vizsgákra, dolgozatokra azután viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű információból kell felkészülniük anélkül, hogy igazából megértenék az összefüggéseket.
Miközben napjainkban szinte másodpercenként nő az elérhető információk mennyisége, többségünk nem képes kezelni a hatalmas ismeretanyagot. Pedig már többen kongatják a vészharangot: ha ez így folytatódik, 2020-ra egy intellektuálisan igen sötét korszak köszönthet a világra. Attól ugyanis, hogy agyunkat teletömjük összefüggéstelen információkkal, még nem leszünk intelligensek. Az intelligencia akkor fejlődik, ha valaki képes meglátni és megérteni az adott információk közötti összefüggéseket, mi több, az ismereteket képes a gyakorlatban is alkalmazni.

Sikeresebb érettségik

A szakemberek szerint kulcsfontosságú lenne, hogy az iskolákban a gondolkodást mint külön tantárgyat is bevezessék: vagyis nemcsak azt kell elmondani, hogy mit kell megtanulni, hanem azt is, hogy hogyan tanuljuk meg. Ahol ez megtörtént, ott a diákok teljesítménye hosszú távon 30-100 százalékkal javult a különböző tárgyakban, és a módszer segítségével számos dél-afrikai iskolában emelkedett a sikeresen érettségizők aránya. A programot nemrég átvevő amerikai iskolákban is 9-25 százalékkal javultak a diákok jegyei már az első három hónap után.
A tanulás akkor hatékony, ha a megfelelő módszert alkalmazva mindkét agyféltekénket „bekapcsoljuk”. A hagyományos szemlélet szerint a bal agyfélteke felelős a nyelvi és logikai funkciókért, míg a jobb inkább a kreativitáshoz köthető. Ennek következtében a bal agyféltekét a hagyományos oktatási rendszerben fontosabbnak tartják, és ennek stimulálását célozzák meg. A kutatások szerint azonban agyunk kapacitásának így alig 0,01 százalékát vesszük igénybe. Pedig fejbéli „tárkapacitásunk” – még óvatos becslések szerint is – akár hárommillió évre elegendő lehetne.
Elménknek ez az egyoldalú és csekély kihasználása is hozzájárul ahhoz, hogy a tanulás sokak számára stresszes, szorongásokkal teli élménnyé válik. Tapasztalatok szerint számos tanulási rendellenességet maga az iskolai környezet okoz. Amikor viszont sikerül bekapcsolni mind a bal, mind a jobb agyféltekét a tanulás során, belépünk a metakognitív szintre, ahol a tanulási képességünk 90 százaléka rejlik. A legújabb kutatások arra mutattak rá, hogy míg a jobb agyfélteke a teljes képre koncentrál, vagyis összegez, szintetizál, a bal épp fordítva működik, azaz a részleteket vizsgálja, analizál. A két perspektíva együttes működése során alakul ki az adott dolog mélyebb megértése.

Gyermeknevelés: indokold meg

Dr. Leaf szerint a szülők részéről is több aktivitásra van szükség: nem elég csak mechanikusan kikérdezni a leckét, sokkal hatékonyabb, ha a gyerekekkel együtt gondolkodva beszélik át a tananyagot, hiszen a gondolkodás lényege ez: tegyél fel kérdést, majd válaszold és vitasd meg. Valahogy úgy, ahogyan Jézus vagy régen a rabbik oktatták tanítványaikat. A négygyermekes agykutató szerint a gyereknevelésben is fontos, hogy a szülők mindig értelmesen megbeszéljék, mit miért tiltanak. Sok gyermek azért lesz tizennyolc-húsz éves korára kezelhetetlen, mert előtte soha nem magyarázták el nekik, hogy miért tiltották el dolgoktól.
A kutató metodikái agysérülteknél is sikeresnek bizonyultak, számos esetben kimagasló eredményeket produkáltak, nem egy páciens több diplomát szerzett a regenerálódás után.
Nem kell elkeseredni egy IQ-teszt eredménye láttán, ugyanis az intelligencia a legújabb kutatások szerint nem „fix” dolog, hanem az idő során fejleszthető és bővíthető. Nem árt tudni azonban, hogy nem valami „gyorsutas csodamódszerről” van szó – a tanulás olykor fájdalmas folyamatát nem lehet megspórolni. Magolással azonban legfeljebb csak rövid távon lehet emlékezetben tartani az információkat, a „memóriabankok” kiépítéséhez hosszas és kitartó agymunkára van szükség.
Agyunk, e két ökölnyi szervünk mintegy százmilliárd idegsejtet vagy neuront tartalmaz. Gondolataink nem elvont, láthatatlan absztrakciók, hanem – a modern műszerek segítségével készített képek alapján – valóságos teret foglalnak el az agyban, és a professzornő szerint leginkább a fákhoz hasonlíthatók. Minél mélyebben és aktívabban gondolkodunk, annál több „ágacska” nő ezeken a „fákon”, és amikor ezek összekapcsolódnak, megtörténik valaminek a mélyebb megértése. Agyunk ily módon nem áll meg a növekedésben, sőt egész életünkben fejleszteni tudjuk – hacsak nem hagyunk fel a gondolkodással.
A negatív vagy toxikus gondolatok inkább egy tüskés képződményhez, míg a pozitív gondolatok egészséges fákhoz hasonlíthatók. A negatív gondolatok „tüskéiből” toxikus vegyületek áradnak szét a testben, s ezek különféle betegségeket okoznak. Egyes becslések szerint a betegségeknek közel a 87-95 százaléka a negatív gondolkodásmódhoz köthető, míg az egészséges „ágacskákból” az egészséget fenntartó hormonok, vegyületek áradnak szét a testben.
A toxikus gondolatok, mint például a keserűség, harag, irigység, elégedetlenség vagy a kaotikus gondolatvilág olyan kémiai folyamatokat váltanak ki a testben, ami végül feszült érzelmekben, szorongásban vagy fizikai rosszullétben is jelentkezhet. A modern számítógépes agyfelvételek kimutatják, hogy a rossz gondolatok valóságos erődítményekké válhatnak az agyban, súlyosabb esetekben pedig fekete lyukak látszódnak ezek helyén.
Leaf szerint – képekkel kifejezve – egy huszonegy napos időszak alatt ezek a „tüskés bokrok” felcserélhetők egészséges fákra: megfelelő gondolkodásmód hatására olyan vegyületek keletkeznek az agyban, amelyek szabályszerűen „leolvasztják” a tüskéket. A kutatónő azt is kiemeli: a génekkel kapcsolatban is megdőlnek az eddigi elméletek. A legújabb eredmények szerint ugyanis nem a gének irányítanak, hanem a gondolatok „kapcsolják be” a géneket. Nincs tehát predesztináció, vagyis Leaf szerint „nem vagyunk a biológia áldozatai”.

Hétféle intelligencia

Egyes kutatók szerint az oktatási rendszer stresszhelyzeteket teremt azzal, hogy a diákoknak folyton a gyengeségeiken kell dolgozniuk: ha például valaki jó zenéből, de nehézségei támadnak matematikából, általában tetemes időt kell töltenie még a tanórákon kívül is a matekkal, amitől persze csak még jobban fogja utálni az egészet. A tapasztalatok szerint, ha a gyerekeknek lehetősége nyílik arra, hogy arra koncentráljanak, amiből jók és tehetségesek, akkor intelligenciájuk általában a többi területen is fejlődik.
A Harvard Egyetemen dolgozó Dr. Howard Gardner kutatásai kimutatták, hogy legalább hétféle intelligenciánk van: nyelvi, logikai/matematikai, térbeli/vizuális, zenei, intraperszonális (személyiségen belüli) és interperszonális (személyek közötti), valamint kinesztetikus (azaz mozgással kapcsolatos) intelligencia. Ezek mindenkinél más-más arányban kombinálódnak – nincs két egyforma ember.
Működésük a következő: ha például egy barátunkkal beülünk az étterembe, beszélgetés közben a nyelvi és az interperszonális intelligenciánk dominanciája váltogatja egymást, azért pedig, hogy a székről ne essünk le, vizuális/térbeli és kinesztetikus intelligenciánk a felelős. A hely hangulatának felmérésénél zenei intelligenciánk lép működésbe, ami egyébként nemcsak a zenére koncentrál, hanem segít „olvasni a sorok között”, azaz felmérni például a másik ember lelkiállapotát is. Kinesztetikus intelligenciánknak köszönhetően könnyedén ellavírozunk a széksorok között, ha kimegyünk a mosdóba, logikai intelligenciánk pedig akkor aktivizálódik, amikor megpróbáljuk megoldani beszélgetőtársunk problémáját.
Mindennek azonban többféle következménye is van az oktatásra nézve: a hagyományos poroszos iskolarendszer nem egyformán jó mindenki számára. Ugyanis mindenki teljesen egyedi módon gondolkodik és dolgozza fel az információkat. Például azok, akiknek a kinesztetikus intelligenciája
a „kapu” az információk befogadása előtt, azaz agyuknak ebben a részében kezdik meg az információk feldolgozását, gyakran izegnek-mozognak, fészkelődnek a tananyag hallgatása közben. Sok ilyen gyermeket titulálnak hiperaktívnak, holott szó sincs tanulási rendellenességről: az ilyen gyereknek egyszerűen csak mozgásra van szüksége az információk feldolgozásához. Tapasztalat szerint ilyen esetben sokat segíthet az is, ha például hagyományos szék helyett a tornatermekből ismerős óriáslabdára ülhetnek az ilyen nebulók, ami megfelelő mozgásteret enged számukra.
Azoknak, akiknél a zenei intelligencia a domináns, gyakran ritmusra, dallamra van szükségük az információk befogadásához, így tipikusan ők azok, akik a kezükkel, lábukkal dobolnak, dudorásznak vagy épp tollat csattogtatnak hallgatás közben. Akiknél pedig a vizuális intelligencia a kapu, nem tudnak mereven, a tanár arcába meredve koncentrálni, mert gondolataik hamar átcsapnak absztraktba, és szemükkel a messzeségbe meredve agyuk máris vizualizálja az elhangzottakat. Ilyen volt egyébként Einstein is, akit tanárai „lassú észjárásúnak, bolond álmodozások rabjának” tituláltak. ő egyszer állítólag azt nyilatkozta, hogy a képzelet fontosabb, mint a tudás, és sok kísérletet képzeletben végzett el. Dr. Leaf szerint ennek van is alapja: a képzeletben lejátszott dolgok ugyanis fizikailag ugyanolyan elváltozást okoznak az agyban, mint amikor valóban megtörténik az adott esemény. Ezért sikeresek például azok a sportolók, akik magukban előre lejátsszák a meccset, vagy azok az előadók, akik előre végiggondolják a prezentációjukat, illetve azok az orvosok, akik magukban „levezénylik” az előttük álló műtétet. De ugyanez érvényes negatív irányban is. Talán ezt ismerte fel Mark Twain is, amikor egyszer azt mondta: „Átéltem már néhány szörnyű dolgot – ezek közül egy-kettő valóságosan meg is történt.”

Bibliai inspiráció

Dr. Leafet kutatásaiban nagyban inspirálta, hogy újjászületett keresztény, és úgy véli, hogy az ember a szellem-lélek-test hármasából áll. Tapasztalatai szerint igazából akkor tudunk harmonikusan élni, ha e részeink között egyensúly van, és egyik terület sincs túlhangsúlyozva.
A tudomány és a Biblia közötti szellemi kapcsolatot Leaf akkor fedezte fel, amikor elolvasta a híres bibliatanítónak, Joyce Meyernek Az elme a csatatér című bestsellerét. Megdöbbentő volt ugyanis, hogy a különösebb előképzettséggel nem rendelkező Meyer olyan megállapításokra jutott el a Biblia alapján, amelyek mentális, pszichés gyógyulásokat eredményeztek, és amelyeket ma már a kutatások is igazolnak.
Egy másik neves bibliatanító, a hitmozgalom atyjaként számon tartott Kenneth E. Hagin is hasonló eredményre jutott, szintén különösebb tudományos előismeret nélkül. Haginnek még a nyolcvanas éveiben is elképesztően jó volt a memóriája: olyan részletekre is emlékezett, hogy a múltban egy dátum a hét melyik napjára esett, és azon belül hány órakor történt egy adott esemény. Amikor az ötvenes éveiben járt, olvasott egy cikket egy orvosi szaklapban arról, hogy naponta hány millió agysejtünk pusztul el. Rövidesen elkezdett feledékeny lenni. Elmondása szerint, amikor megkérdezte Istent, mitől van ez a jelenség, a válasz gyakorlatias volt: „Elolvastad azt a cikket, és el is hitted. De az én beszédem azt mondja, hogy Krisztus értelme van benned, az pedig nem felejt.” Haginnek ezek után helyreállt, és köztudottan élete végéig friss és eleven maradt a memóriája.

Olvasson tovább: