Kereső toggle

Életre szóló alapozás

A szoptatás nem teljesítménykényszer

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az anyatej kétségkívül a legjobb táplálék a babának. A szoptatás a
fáradtság, ijedtség, fájdalom esetén is nyugtató, altató és fájdalomcsillapító
hatású. Ugyanakkor az anyuka részéről áldozatot is jelent folyamatosan
rendelkezésre állni, és nyilván összeegyeztethetetlen a modern nő eszméjével a
gyermekét munka közben is testén hordó anya képe. Pedig civilizációs fejlődés
ide vagy oda, a csecsemő testi és lelki épségéhez nagyban hozzájárul a
folyamatos testkontaktus és az igénye szerinti szoptatás.

„A civilizált ember elfelejtett, vagy nem mer az érzéseire, ösztöneire
hallgatni. Kétségbe vonja, hogy vannak ösztönei, és hogy érzései megbízhatóbbak,
mint az intellektusa. Pedig a kisbabákkal való törődésben nincs helye az
intellektusnak – állítja Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című
könyvében. A pszichoterapeuta a kontinuum-elvről szóló művében úgy érvel, hogy
noha egyik leg-erősebb ösztönünk a csecsemő gondozására irányul, mi mégis
különböző gyermeknevelési és csecsemőgondozási tanácsadókra hallgatunk.
„Születésük után elválasztjuk a kicsiket az anyától, külön szobába fektetjük,
babakocsiban tologatjuk, az óra szerint szoptatjuk őket, és csak akkor érünk
hozzájuk, ha tisztába tesszük, vagy etetjük őket, mert attól félünk, hogy a túl
sok szeretet elkényezteti a gyermeket. (…) Azok a szülők, akik nem reagálnak a
gyermekeikre, sajnos azt éreztetik velük, hogy nem szerethetőek, vagy nem
érdemlik ki a szeretetüket, vagy valamiért nem elég »jók«” – érvel a szerző.

„A szoptatás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az anya a gyerek igényei szerint
cselekszik” –mondja Csóka Szilvia. Az SE Magatartástudományi Intézet munkatársa
szerint a szoptatást legtöbbször lelki okok és kulturális megrögzöttségek
gátolják, 3-4 százalék lenne az anyukák között, aki biológiai okból nem tud
szoptatni. Mint mondja, mindenképpen áldozat egy kis embernek a rendelkezésére
állni, de mikor a síró gyermeket felvesszük, és karunkban ringatva, megszoptatva
visszaaltatjuk, nem csupán aznap este tettünk vele jót. Egész későbbi életét
alapozzuk meg azzal, hogy jelzéseit, melyeket nekünk címez, komolyan vesszük, és
reagálunk rájuk. Az újszülött még nem tudja, milyen világba érkezett, mi
teremtjük köré az univerzumot. A glóriás kép helyett, ahol a kisminkelt anyuka
mosolyogva szoptatja a rá hálásan visszanéző kisbabáját, inkább ismerjük el: a
szoptatás sokszor fáj, fárasztó, és az embernek gyakran elege van az egészből.

Csóka Szilvia szerint bonyolítja a helyzetet, hogy Magyarországon még mindig nem
az intim szféra részeként tekintenek a szoptatásra, hiszen sokszor ez a köztéma
a játszótereken. „Talán ha a témát a maga természetességében kezelnénk, az
többeknek segítene, mert a szoptatás nem holmi misztikus rituálé” – mondja a
doktornő.

„Az a szülő, akinek a napjai kizárólag a gyermekgondozás körül forognak,
egyfelől valószínűleg unatkozni fog, és mások is unalmasnak fogják találni őt,
másfelől nagy eséllyel nem is lesz képes kielégítő gondoskodást nyújtani –
állítja a már korábban említett Jean Liedloff. A baba azt igényli, hogy egy
aktív személy életében vegyen részt, akivel állandó fizikai kontaktusban van, és
megfigyelheti, hogy milyen élmények várnak rá később. Az anyja karjában passzív,
de az érzékszervei ki vannak hegyezve. Szereti, ha alkalmanként ráirányul a
figyelem, puszilgatják, csiklandozzák, levegőbe dobálják, stb. Ám fő
elfoglaltsága az, hogy magába szívja a látottakat.

„Sokszor találkozom a szomszéd kisbabájának gyarapodása miatt frusztrált
anyukákkal, pedig abszurdum, hogy a szoptatás a teljesítménykényszer egy újabb
területe legyen – állítja dr. Bozori Ildikó, gyermekgyógyász. – Mindemellett
gyakran érzem úgy, hogy az anyukák könnyen feladják a szoptatást különféle téves
gondolkodás miatt. Sok helyütt a gyerekorvos is viszonylag hamar ajánl tápszert,
minden kétséget kizáróan persze saját meggyőződése szerint a gyerek igényeit
szem előtt tartva. Bár olyannal is találkoztam már, hogy a szekrényben lévő
tápszer, mint aranytartalék, tudat alatti megnyugtatás volt valakinek, amely a
szoptatást is segítette.”

A cikkre érkezett számos olvasói véleményt ide kattitva olvashatja

Jótanácsok kezdőknek

Az anyatej olyan remek „találmány”, hogy ha elég van belőle, a baba hat
hónapos koráig semmi mást nem kell adni mellé, gyümölcsöt és teát sem! Ha
azonban a pici a gyarapodásában elmarad, szükség van pótlásra. A tápszerek
kifejlesztésében az a cél, hogy minél inkább hasonlítsanak az anyatejre, s bár
ez valójában lehetetlen, mégis jobb választás a „mûtej”, mint a baba éheztetése
vagy cukros vízzel való itatása.

Bár léteznek alkati különbségek, vannak balerina alkatú babák és vasgyúrók,
mégis leszögezhetõ egy megközelítõ számítás: a kilóban megadott súlyt 150-nel
szorozva megkapjuk, minimum mennyit kellene naponta ennie. Például egy négykilós
csecsemõnek naponta kb. 600 ml tejet illik elfogyasztania. A babának is „joga
van” egyszer többet más-szor kevesebbet enni, de az ajánlott napi mennyiségnek
hosszú távon meg kell lennie. A gyarapodás tempója az elsõ félévben havonta 600
gramm, majd hat hónapos kortól egy éves korig havi 500 gramm. Így egy három
kilóval született újszülött három hónapos korára kis híján eléri az ötkilós
súlyt. Féléves korára a születési súlyát megduplázza, egyéves korára
megháromszorozza. Ez nagyvonalú számítás, de a kívánatos testsúlytól való 10
százaléknál nagyobb eltérés esetén alultápláltságról beszélünk. Az elsõ hat
hónap a legkritikusabb: már kismértékû, de folyamatos energiahiány is súlyos
fejlõdésbeli elmaradást okoz. Mivel az agy fejlõdése erre az idõszakra tehetõ, a
nem megfelelõen táplált csecsemõ értelmi fejlõdése elmarad. Az újszülött napi
alap-energiaszükségletének kétharmadát az agy igényli, míg ez felnõtteknél 20
százalék. Az éhezõ csecsemõ elõször nyûgös lesz, próbálja éhségére felhívni a
figyelmet, majd enerválttá, válik, s mivel már nem sír, az édesanya azt hiheti,
nem is éhes.

Most pedig álljon itt néhány gyakorlati tanács. Elõször is: nyugalom! Az elején
mindenki ügyetlenkedik. Kettõ: igény szerint szoptass, de úgy, hogy az igény
szerintiség és a háromórás rend közt próbálj egyensúlyt találni. Ha a tejed
elég, a babád magától áll rá a napi 7-9 evésre, próbáld megkülönböztetni az
éhség miatti sírást az egyéb nyûgöktõl, két óránál gyakoribb szoptatás nem
ajánlott. Ha a kifejezett éhségsírás nem áll be magától 2-4 óra közöttire,
lehet, hogy babád éhes maradt, mert nincs elég tej. A másik erre utaló gyanújel,
hogy egy órát is szopizik. Fontos tudnod, hogy ilyenkor már nem eszik, csak
küzd, de nincs miért. Szoptass maximum húsz percig! Ha van otthon mérleged, mérd
le, eleget evett-e a számításokhoz mérten, és ha nem, pótold ki neki. Ha nincs
mérleged, akkor minden szopi után kínáld meg 100 ml tápszerrel, amennyit
megeszik, annyi volt a hiánya. (A maradékot 24 óráig hûtõben tárolhatod.) Neked
is jobb, ha van egyfajta rend, mint hogyha egyik szoptatás a másikat éri, és
mégsem fejlõdik a kicsi. Természetesen minden lelkiismeretes édesanya igyekszik
szoptatni. De ha erre az alkatodnál fogva nincs módod, akkor sem vagy semmivel
sem kevesebb, vagy alacsonyabb rendû, mint a bõ tejû mamák. Lényeg, hogy a babád
megkapja a fejlõdéséhez szükséges mennyiségû táplálékot.

Ipolyi-Topál Gitta

Olvasson tovább: