Kereső toggle

Családcentrikus a magyar társadalom

Nők, akik anyukák szeretnének lenni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A női szerepek „torlódása” akár a házasságok felbomlásához vezethet.
Ugyanakkor a család és a munkahely közti feszültség ma már egyre többször
eredményezi azt is, hogy a házasságok partneribb irányba mozdulnak, a felek
jobban megosztják egymással a terheket. Lássuk, a rengeteg negatív tendencia
mellett mitől lehetünk optimisták.

A családi szereposztást illetően a magyarok máig a legtradicionálisabb népek
közé tartoznak. A nő alapvető feladata a család, a háztartás ellátása, a férfié
pedig az eltartása – legalábbis így vélekedik a többség. A KSH 2000-ben kiadott
felmérése szerint a magyarok 97 százaléka gondolja úgy, hogy a boldog
gyermekkorhoz apa és anya egyaránt szükségeltetik s nem csupán érzelmi okokból.
A magyar nők munkavállalása máig elsősorban anyagi kényszer következménye: a
többség számára azért nem fontos a munkahelyi előmenetel, mert az a családi élet
rovására megy. Sőt mi több, a magyar férfiaknál is kimutatható, hogy karrierjük
alakításába – nemzetközi viszonylatban egyedülálló módon – ők maguk is
bekalkulálják a családi harmónia fontosságát.

„Amikor ‘92-ben összeházasodtunk, a feleségem komoly munkahelyi karrier előtt
állt, én viszont egzisztenciálisan nem voltam sehol – mesél a 38 éves Laci nem
mindennapi házasságáról. – Judit mégis visszautasította az előléptetéseket, és
teljesen arra koncentrált, hogy nekem hátteret biztosítson, engem segítsen
talpra állni. Közben jöttek a gyerekek is, ő otthon maradt, én meg egyre inkább
egyenesbe jöttem, egyre többet kerestem, eltartottam őket. Judit lassan újból
munkába állt, először részidőben, aztán teljes munkaidőben. Úgy látom, örömmel
dolgozik, és nem kell az anyagiak miatt rettegnie.”

A rendszerváltás előtti évtizedekben a teljes foglalkoztatás volt a jellemző,
az állam ellátta a gyereknevelés feladatát. Ennek is köszönhető, hogy a mai
húszas, harmincas generáció, mint egykori lakáskulcsos nemzedék, szintén a
hagyományos nemi szereposztást tartaná ideálisnak.

A keletnémeteknél olyan mélyreható volt a háztartásbeli nővel szemben a dolgozó
nő magasabbrendűségét hirdető kommunista ideológia, hogy az országegyesítést
követő gazdasági válság idején a nők abbahagyták a szülést: minden negatív
rekordot megdöntő 0,7 százalékos volt az akkori reprodukciós arány. Ellenben
nálunk a rendszerváltást követő, és az anyákat különösen érintő munkanélküliség
a nők otthoni szerepének felbecsülését hozta magával. Felértékelődött a család,
a privát emberi kapcsolatok jelentősége.

A tradicionális felfogás az ezredfordulóra enyhülni látszik. Ma már a nők több
mint fele vállalna akkor is részmunkaidős, ritkábban teljes idős munkakört, ha a
férj egymaga képes lenne eltartani a családot. Az iskolázottság megugrásával nő
azon hölgyek száma, akiknek egyformán fontossá válik a munka és a család. Úgy
tűnik, hogy ez a modernebb felfogás már nemcsak válásokhoz – vagy a házasságok
elmaradásához – vezethet, hanem egyre gyakrabban elősegíti a családi
munkamegosztást és a partneribb viszony kialakulását a kapcsolatokban.
Kimutatható, hogy a férfiak egészségi állapota rendkívüli módon összefügg a női
családtagok elégedettségével. Hazai felmérések szerint a diplomás nők férjei az
átlagosnál jobb egészségnek örvendenek, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy
az iskolázott feleségek a család anyagi helyzetéért többnyire mindkét felet
felelősnek tartják.

Olvasson tovább: