Kereső toggle

Aszályok után kártevősereg

Jövőre velük ugyanott?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, az évek óta természeti csapásokkal sújtott Balaton vidéke idén sem kerülte el sorsát. Míg tavaly a szárazság miatt kongatták a vészharangokat, idén egy másik veszedelem hatalmasodott el a térségben: a gyapjas lepke hernyója a korábbi inváziókat messze meghaladó mértékben árasztotta el a Balaton-felvidék tájait. Veszprém megyét és környékét gyakorlatilag felzabálták a falánk hernyók milliói. A parlamenti ellenzék szerint mindezért a hernyóbarát Medgyessy-kormányzat a felelős, amely a korai figyelmeztetések ellenére sem tette – és továbbra sem teszi – meg a szükséges óvintézkedéseket. A szakemberek szerint viszont a hernyóinvázió egy-két év alatt levonul magától, ellenben mindenfajta vegyszeres beavatkozás csak évekre meghosszabbítaná azt. Már csak a jövő nyarat kell tehát kibírni. A tényleges kár felmérése és esetleges kompenzálása pedig éveket is igénybe vehet. 

A júniusi sajtóközlemények megdöbbentő hírekről tudósítottak bennünket. Veszprém megyét teljesen, Vas, Zala, Somogy és Baranya megyét részint elárasztották a gyapjas lepke május elején kikelt ivadékai. A hemzsegő hernyók kezdetben a kedvenc táplálékukat nyújtó tölgyesekben taroltak, majd miután a cser-, fenyő- és egyéb fákkal is végeztek, átvonultak további zöld területekre, jobb híján a gyümölcsösökbe, veteményeskertekbe. Nyomukban csupaszra rágott téli tájkép, a pusztulás jelei voltak láthatóak, hiszen nem maradt "levél levélen". 

A helybéliek tehetetlenül nézték, amint májusban széllel röpített, apró csúszó-mászók potyogtak az égből tavaszi zápor gyanánt. Néhány hét múlva pedig – miután az erdők zöldje elfogyott – betódult a városokba, falvakba élelem után hajtva a "hernyószőnyeg". A házak falai hemzsegtek a kártevőktől, a háziorvosokat pedig százával keresték fel allergiás kiütések panaszaival. Több százmilliós veszteségekről beszélnek a károsultak – erdőgazdálkodók, gyümölcstermesztők –, és az ellenzékkel az élükön a kormányt hibáztatják, amiért az nem fordított a szükséges időben kellő anyagi támogatást az invázió megelőzésére vagy elhárítására, s további tétlenkedésével jövőre is biztosítja a hernyók túlszaporodását. 

Vaspöri Ferenc, az Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságának igazgatója a Heteknek elmondta: a gradáció önmagában nem érte váratlanul őket, hiszen ez egy nagyjából tízévente ismétlődő jelenség, amit a sorozatos aszályos évek idéznek részben elő. 1994-ben is volt invázió, csak éppen harmadekkora területen. Tavaly ősszel készült felmérés az idén várható szaporulatról, és feltérképezték már azt a több mint harmincezer hektáros területet is, ahol erre számítani kellett. Ami váratlanul érte őket, hogy a felmért részeken túl olyan térségek is áldozatul estek, ahol korábban nem voltak petecsomók. Mindez annak volt köszönhető, hogy májusban két héten át tartó, erős déli szél fújt, és így a hernyók most eljutottak ötven kilométeres távolságra is. Ezenfelül a szokványosnál körülbelül tízszer annyi petét találtak egy-egy csomóban, amiből egy fán akár ezer darab is volt. Ennek következtében az invázió idén jóval több, majdnem kétszer akkora területen pusztított. A megjósolt harmincezer hektár helyett legalább ötvenezer hektárnyi területen.

Mindezek ellenére csak alig ötezer hektárnyi terület irtására került sor – elsősorban az idegenforgalom által leginkább érintett, Balaton-part menti sávon. Ezzel kapcsolatban Vaspöri hozzátette, hogy nem pénzhiány miatt döntöttek így, hanem azért, mert az invázióval szemben nem lett volna értelme nagyobb mértékben védekezni. "A szakmai bizottság álláspontja minden ilyen gradáció esetében a kivárás. Ha ész nélkül pusztítanánk őket, ezzel pont az ellenkezőjét érnénk el: az éveken át eltartó túlszaporodásukat. Ha hagyjuk őket, egyszerűen éhen halnak, és egy-két év alatt magától megszűnik az invázió."

Vaspöri szerint nem létezik tökéletes beavatkozás. Ha végeznének egy átfogó irtást, mindig maradnának túlélők, amelyek kellően megerősödvén a következő években újra és újra jelentős pusztításokat végeznének. A másik hátránya a durva szerekkel való permetezéseknek pedig, hogy az erdő valamennyi rovarfaját pusztítanák vele, ami végzetes lenne a természetes élővilág számára. Tavasszal valójában egy környezetbarát szert használtak, ami a gyapjas lepke hernyójára volt ártalmas, a hasznos természetes ellenségeket pedig kímélte. Ezt a szert rövid ideig lehetett használni, mivel csak a fiatal hernyók ellen hatásos. 

Dr. Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályának osztályvezetője elmondta, hogy a teljes, több mint harmincezer hektárnyi fertőzött terület egy héten belüli permetezése technikailag egyenlő volt a lehetetlennel. Nem beszélve arról, hogy ez legalább 500 millió forintba került volna. Csóka megerősítette, hogy ökológiailag sem lenne ésszer? a teljes irtás. Így jövőre ugyan lehet még számítani a hernyók tömeges megjelenésére, de valószínűleg nem akkorára, mint idén. Mindenesetre a jövő évi kilátások szeptemberben lesznek csak megállapíthatók. 

Csóka szerint a keletkezett kár egyáltalán nem olyan végzetes. 

A fák – az esőknek hála – kiheverik az inváziót, hiszen a hernyók bebábozódása után néhány héttel újra kizöldülnek. A kár inkább abban jelentkezik, hogy ebben az évben erősen lecsökken a fák növedéke, csak igen keskeny évgyűrűt növesztenek. Ezen túlmenően kimarad a makktermés is, ami az erdők felújítását nehezíti. Az osztályvezető a hernyódúlást olyan természeti jelenségnek tartja, amit tudomásul kell venni. Káros hatásait ugyan lehet mérsékelni, bizonyos mértékig megelőzni is, de véglegesen megszüntetni azonban aligha.

Csóka utalt arra, hogy az Erdészeti Tudományos Intézetben negyven éve működő figyelő-jelzőszolgálat adatai azt bizonyítják, hogy idén rekordot döntött a gyapjas lepkék hernyóinak gradációja. Ezzel kapcsolatban viszont hozzáfűzte, hogy ez annyira mégsem meglepő, hiszen vannak feljegyzéseik a hatvanas évekből egy másik lepkefaj (a téliaraszolók csoportjából) tömegszaporulatára, amely 1962-ben közel ötvenezer hektár területen, majd 1963-ban több mint hetvenezer hektár területen pusztított. A szakember még hozzátette: a jövőben az aszályok gyakorisága és súlyossága növelheti a rovarkárok kiterjedését és növekedését országszerte. 

A lakosság köreiben keletkező aggodalmakkal kapcsolatban Vaspöri elmondta, hogy bár komoly feszültséget jelentett a helybéliek számára a hernyók megjelenése, azokat házi permetezéssel távol lehetett tartani, a szőlőkben pedig nem okoztak kárt. A kellemetlenségeket mindnyájuknak el kellett viselni. 

A kártérítési kérdéseket illetően még nincsenek adatok, amelyek alapján megállapítható volna a tényleges veszteség mértéke mind az állami, mind a magántulajdonok területén. Azt viszont el lehet mondani, hogy a legnagyobb kár elsősorban az erdőségeket érinti, amelyek fele magántulajdonban áll a Bakony térségeiben. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jelenleg még tartózkodik a kártérítéssel kapcsolatos ígérgetésektől, kivárván az őszi betakarítások utáni tényleges adatokat. Az mindenesetre tudható, hogy tavaly az aszályos év miatti terményveszteségek kárpótlásaként a minisztérium adókedvezményt és kamattámogatást biztosított a termelők számára. Hogy mikor és mire számíthatnak az idei károsultak? Erre sajnos senki nem tud még választ adni.

Olvasson tovább: