Kereső toggle

Délibábos sajtószabadság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt tíz év eseményei a hazai sajtó életében sem múltak el nyomtalanul, a magyar média számtalan politikai átrendeződés reprezentánsa volt. A sajtószabadság és a demokrácia viszonyáról, jelenlegi állapotáról tartottak nemrégiben vitaestet a Kossuth Klubban a magyar közélet és sajtó néhány prominens személyiségének részvételével.

"A legfontosabb alapelvek egyike, hogy média és demokrácia kölcsönösen feltételezik egymást, optimális esetben minden világnézeti és politikai állásfoglalás teret kaphat" – fogalmazott Elek István, Orbán Viktor főtanácsadója. Véleménye szerint a médiában a legsúlyosabb problémát a kereskedelmi csatornákon látható akciófilmek mindent elözönlő erőszakkultusza jelenti.

A Kossuth Klubban rendezett vitaesten elhangzott: nincs okunk optimizmusra a média helyzetét illetően, hiszen a vonatkozó statisztikai adatok szerint világviszonylatban is rosszul állunk a sajtószabadság terén. Részint, mert nem működik e téren az állami önmegtartóztatás: a jelenlegi kormány igyekszik politikai nyomás alá helyezni a sajtó működését, ráadásul hiányzik a megfelelő médiatörvény, s a kuratóriumok máig csonkán működnek. Másrészt számtalan esetben "kapitalista" cenzúra érvényesül. A fejlett nyugat-európai társadalmak médiáját állami garanciák védelmezik a politikai vagy gazdasági érdekeltségek esetleges túlkapásaitól. Hazánkban viszont gazdasági érdekeltségek nyújtanak védelmet az államhatalmi túlkapásokkal szemben.

A sajtó szabadsága itthon csupán a választás illúzióját jelenti, hiszen számtalan kiadvány és televíziós csatorna vált hozzáférhetővé az elmúlt években. Ezzel szemben a tárgyilagos, korrekt tájékoztatás hiányzik, a kereskedelmi televíziók és rádiók is jelentős kormánybefolyás alatt állnak – fejtette ki Lendvai Ildikó MSZP-s képviselőnő. Nem újkelet? jelenség, hogy egyes vállalatok, minisztériumok, szervezetek hirdetéseiket a kisebb olvasótáború, kormánypárti érdekeltség? lapokban helyezik el, továbbá az sem, hogy közpénzekből kormánypárti lapok létrehozását kezdeményezik. 

A korporatív cenzúra minden eddiginél erőteljesebben működik, az 1986-os sajtótörvény is teljesen anakronisztikussá vált, az egykor megbecsült sajtómunkások sajtórabszolgákká lettek. A reálisan meglévő sajtószabadság esetén a kormány például nem határozhatná meg, mely sajtóorgánumok képviselői lehetnek jelen egy-egy sajtótájékoztatón. A Magyar Rádió is képtelen elszakadni a politikai befolyástól, műsorai egy részét közvetlenül kormányhivatalokból szerkesztik. Kormányközeli körök ellenérvként azt szokták felhozni, hogy a hazai írott és elektronikus média kilencven százalékban magántulajdonban van – kérdés persze, hogy ki az adott cég tulajdonosa. Az újságírók átvilágításáról szóló törvény esetleges megszületése sem felel meg a demokrácia játékszabályainak. 

Az esten jelenlévők többsége megegyezett abban, hogy ideális esetben a média (különösen a közszolgálati ágazat) ismérve olyan pártpolitikától mentes magatartás lenne, amely lehetővé tenné, hogy mindegyik fél rendre meghallgattassék. Végül az sem ártana, ha a sajtóban leleplezett és bebizonyosodott visszaéléseknek megfelelő következményei lennének. (Takács Gabriella)

Olvasson tovább: