Kereső toggle

A hazafi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hazafi itt és most Mel Gibson, a haza pedig természetesen a leendő Amerikai Egyesült
Államok. Merthogy a történet a függetlenségi háború idején bonyolódik. A családját
menteni igyekvő, kényszerből harcba szálló férfi, egészen pontosan családapa
karakterét megformáló Mel Gibson átmentette a skót William Wallace legendás karakterét
a Rettenthetetlenből, de a téma hasonlósága (és a színész egyezése) miatt számos
viszszaköszönő elem teszi nagy csalódássá a mozit.

A német rendező Roland Emmerich a Függetlenség napja után ismét zászlót bont
kenyéradója, Hollywood és az Egyesült Államok felett. Bár korábban sci-fi rendezőként
ért el jelentős anyagi sikereket (Tökéletes katona, Csillagkapu), tulajdonképpen a
Hazafi nem különbözik utolsó munkáitól, a Függetlenség napjától és a Godzillától.
Az amerikaiakra törő ellenség (földön kívüli, szörny vagy angol, végső soron
ugyanaz) ellen összefog a nemzet, lobog a rengeteg csillagos-sávos lobogó, együttes erővel
legyőzik a legyőzhetetlent. Egy ember – a vezető – kiemelkedik a tömegből,
learatja a babérokat, hőssé válik, mítoszt teremt. Olyant, amire esténként nemzedékek
gyerekei fognak elaludni, csillogó szemekkel, kipirulva, beleképzelve magukat a hős
szerepébe, és eljátszva azzal a gondolattal, hogy egyszer ők is hasonlóan magasra tör(het)nek.

A Hazafi mázas burok, alatta semmi. Az amerikai nemzet újra és újra a megdicsőülés
kapujában, illetve átlépve azt. A nacionalista érzés nem véletlenül a legerősebb
– állítólag – az amerikaikban. Ők ezt véresen komolyan és természetesnek
veszik. Ezért lesz kasszasiker újra és újra az ilyen témájú, elődjétől alig különböző
mozi. Az aránytévesztésekért nem is az egyes rendezők, hanem a honi közvélemény
tehető felelőssé, amely egy ilyen témával kapcsolatban elvárja a dicsőítő túlzásokat.

A korábban jelentős erkölcsi sikereket (is) elérő színészek – Mel Gibson és
Joely Richardson – nem tudnak javítani a film minőségén. Skót hős után Mel Gibson
most amerikai hős lesz a függetlenségi háborúban, itt is, ott is elveszti családját,
ami a korábban ellenzett háború elkezdésére (a bosszúra) inspirálja. Vezetésével
győz a jó, ő pedig bekerül a halhatatlanok csarnokába. A különbség: Skóciában ezért
az életét áldozza, ami Amerikában elképzelhetetlen. Végül is nincs min csodálkozni,
azt kaptuk, amit a cím alapján sejteni lehetett: egy szeletet az amerikai öntudatból.

Olvasson tovább: