Kereső toggle

Mikor bővül a család

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy kisbaba megszületése csodálatos esemény. Ahhoz azonban, hogy gondviselő szülőkké
s a kis jövevénynyel együtt családdá váljunk, több kell: odaadás, törődés, türelem,
szeretet. A koragyermekkor-kutatások bizonyítják, hogy a gyermeknevelés kezdetén
szerzett sikerek döntő fontosságúak a későbbi szülő–gyermek kapcsolat minőségét
illetően.



Fotó: Somorjai László

Alig születik meg a kisbaba, érkezését máris ünnepelni kezdik: rokonok, barátok,
ismerősök hada igyekszik mihamarabb látni az apróságot. A pici babák nem csupán
esznek és alszanak, amint azt sokan gondolják: az első fél évben átlagosan másfél(!)
– négyóránként felébrednek, és követelik éhségük csillapítását. Akadnak
csecsemők, akiket két etetés között csak a kézben hordozás, ringatás, babakocsiban
való tologatás nyugtat meg, édesanyjuk vágyaiban pedig első helyen áll egy-egy
nyugodt zuhanyozás, az ebéd vagy vacsora megszakítás nélküli elfogyasztása, néhány
óra (vagy perc) alvás.

A legnagyobb kihívást a szülés utáni hat-nyolc hétig tartó periódus jelenti,
amelyet gyermekágynak nevezünk. Ez idő alatt a fiatal mama szervezetében drasztikus
testi-lelki átalakulások zajlanak le, s a kisbaba is ekkor tanulja a "külvilághoz"
való alkalmazkodást. A szülők bátran vegyék tehát a jogot maguknak ahhoz, hogy a látogatási
időpontokat előre meghatározzák. Illendő dolog babalátogatás előtt az érintettekkel
időpontot egyeztetni, elkerülve ezzel minden felesleges feszültséget.

A házaspárok mintegy fele jelentős válságot él át az első gyermek születése után.
Az állandó túlterheltség olykor csúnya veszekedésekhez vezethet, mindent tisztázó
beszélgetésekre pedig alig marad idő. Az újdonsült szülőknek újra egymásra kell
találniuk, újra fel kell fedezniük egymást, amihez meghitt együttlétekre, alapos és
őszinte beszélgetésekre is szükségük van. Az édesapa nagyon mellőzve és
kirekesztve érezheti magát, hiszen a látogatók gyakran kizárólag az anyára és
gyermekére kíváncsiak. Fontos, hogy a fiatal szülők minél több időt töltsenek
egymással és kisbabájukkal. Szerencsés helyzetben vannak azok a családok, ahol az apa
a kezdeti időszakban otthon tud tölteni néhány napot. Az első hetekben – különösen
első gyermek esetén – az édesanyának mindenképpen segítségre van szüksége. A férj,
a védőnő, a gyermekorvos sokat segíthetnek a csecsemőgondozásban, s ha az apuka
ideje engedi, felesége örök hálával fog gondolni arra az időszakra, amikor férje átvállalta
tőle a mosogatás, porszívózás, bevásárlás ilyenkor bizony megerőltető gondjait.
S ha emellett olykor megfürdeti, pelenkázza, elaltatja a kicsit, biztos alapját
teremtheti meg a kevésbé hangsúlyozott, ám sorsokat meghatározó apa–gyermek
kapcsolatnak. Ha az apuka egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig tud otthon
maradni, jól jöhet a barátnők vagy testvérek segítsége, de hangsúlyozottan csak a
házimunkában, így az édesanya egészen a gyereknek szentelheti magát. A nagyszülők
is sokat segíthetnek. A nagyszülőknek megvan a saját tapasztalatuk és véleményük a
gyerekkel való bánásmódról. Előfordul, hogy a fiatalok más nézeteket képviselnek
a gyereknevelés terén. A fiatal szülőknek meg kell tanulniuk tanácsért fordulni a
nagyszülőkhöz, ám azok ötleteit szabadon kell megítélniük, ha jók, fogadják meg
őket, ha nem annyira jók, térjenek ki a megvalósításuk elől. Az anyukának és apukának
kellő önbizalommal kell rendelkeznie, a nagyszülőknek pedig ügyelniük kell arra,
hogy ne szóljanak bele a fiatalok dolgába. A nyílt vita sajnos olykor elkerülhetetlen,
de még ez is sokkal jobb, mint a célozgatás vagy a sokatmondó, konok hallgatás. A
nagymama azzal tehet nagy szolgálatot a fiatal anyának, ha kimutatja iránta érzett
bizalmát, elfogadja módszereit. Éppen így érheti el, hogy a fiatalok hozzá
forduljanak kérdéseikkel.

Vajda Zsuzsa pszichológus és Vajda Júlia szociológus A szülővé válás cím? tudományos
munkájukban azt vizsgálták, kik nyújtottak segítséget a fiatal anyáknak a szülés
utáni első hetekben. Általános szokásként tapasztalták, hogy az első napon,
napokon a nagymama vagy más rokon fürdeti meg a gyereket. A szerzőpáros szerint ez
azonban nem mindig segíti hozzá az anyát az új szerep megtanulásához, sőt gyakran a
nagyanyai hatalomátvétel veszélyét jelenti. Felmérést végeztek az anyukák körében,
amelyből kiderült, hogy a gyermekgondozás alapelemeire a kismamákat 20 százalékban
az anyai nagymama, 15 százalékban a férj és 5%-ban az apai nagymama tanította. A többi
esetben a védőnő, barátnők vagy az idősebb testvér volt a segítő. Azokban az
esetekben, amikor az anyai nagymama segített, szinte minden alkalommal konfliktusról számoltak
be a fiatal anyukák. Hozzá nem értésük, tapasztalatlanságuk, bizonytalanságuk miatt
a nagymama ugyanis könynyen átveszi az irányítást, kritizálja, ügyetlennek tartja a
lányát, vejét pedig "félretolja" az útból. Még feszültebb helyzetet teremtett
az apai nagymamák beavatkozása, mert ők általában még inkább fölényre törekedtek
menyükkel szemben. Generációs nézeteltérések bármikor adódhatnak, de a fő cél
az, hogy a nagyszülők megértsék: a gyerekért a szülők viselik a felelősséget, és
övék a döntéshozatal joga is.

Olvasson tovább: