Kereső toggle

A környezet pszichológiája

Madarat tolláról, embert lakásáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem mindegy, hogy lakásunkban valóban otthon érezzük-e
magunkat, vagy életünk végéig ágyrajárók maradunk benne.
Ideális esetben otthonunk a felfrissülés szigete, ahol a napi
fárasztó munka után visszavonulhatunk feltöltodni, és új
erot meríthetünk a következo naphoz. Ha ez mégsem így van,
azt hajlamosak vagyunk olykor külso körülményekre fogni: például
pénz- és idohiányra vagy lakásunk rossz adottságaira, jóllehet
a fo okok sokkal inkább bennünk keresendok.



Rendezett otthon. A depresszió ellenszere

Többgenerációs probléma



Elöljáróban csak annyit: a mindennapi környezet jellegtelenségében,
stílustalanságában meghatározó szerepet játszik az a családi
és társadalmi környezet, amelyben az egyén felno - mint
oly sok minden, ez is egy kevéssé tudatos, mintaköveto
magatartáson alapul, de az érzék szerencsére fejlesztheto.
Hazánkban sajnos hosszú évtizedekig nem volt nagy keletje az
egyéni ízlésnek, kreativitásnak, az ember szépen kialakított
magánszférájának. A használati tárgyaktól a gondolkodásmódig
uralkodó volt egy bizonyos fajta tömegízlés - nem túl igényes
és meglehetosen uniformizált jelleggel -, amikor mindent elárasztott
a sorozatban gyártott kommersz, és az egyéni törekvéseknek
kevés tere maradt. Már az is büntetendo cselekmény volt, ha
valaki nem járatta gyermekét az egyen-iskolaköpenyben vagy
arra vetemedett, hogy tarkára pingálja piszkossárga Trabantját.


Pszichológusok egybehangzóan állítják, hogy sokkal erosebb
az összefüggés a minket körülvevo tárgyakkal való bánásmódunk
és az élet más, összetettebb dolgai iránti viszonyulásunk között,
mint gondolnánk. Ez a kölcsönhatás egyrészt azt jelenti,
hogy lelkiállapotunkat önkéntelenül kivetítjük a tárgyakra:
egy depressziós ember például képtelen rendet tartani
(azonban a rendetlenség nem feltétlenül a letargia jele). Másrészt
ugyanez megfordítva is igaz: kellemes, tiszta, rendezett környezetben
nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem a munkateljesítményünk
is javul. "Az a lakástulajdonos, aki nincs tisztában azzal,
hogy az otthon az ember tükörképe, a legsúlyosabb hibába
esik: egyszeruen lemásolja a valahol látott szép megoldásokat,
és aztán évekig, esetleg évtizedekig rá sem jön, miért is
nem szeret otthon lenni" - írja Götz Eszter. (Az
otthonteremtés ABC-je 1998.)



Nem feltétlenül pénz kérdése



Azt, hogy lakásunk mennyire "rólunk szól", ugyanakkor hogy
mindez mennyire nem pénzkérdés, jól illusztrálja számtalan
olyan megfigyelés, amelyet hasonló adottságú lakásokban,
hasonló anyagi helyzetu lakók között végeztek arról, hogy
egyforma élettérbol ki mit képes magának kialakítani.
(Gondoljunk csak a lakótelepi viszonyokra.)

Polcz Alaine pszichológus Rend és rendetlenség címu könyvében
- melyben az ember tárgyakhoz való viszonyával foglalkozik
- többek között azt írja: "A lakást csak az tudja jól
beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri képességeit,
helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani
terveit és célkituzéseit." Az egészséges, kiegyensúlyozott
ember a bútorokat a mindenkori életvitelének megfeleloen válogatja
össze és helyezi el a lakásában: ha a szükség megkívánja,
bútorait minden nehézség nélkül lecseréli vagy átcsoportosítja.


Vannak olyan emberek, akik életük végéig szenvednek az örökölt
vagy részben szerzett, kényelmetlen és rosszul használható bútoroktól
(majd akár megduplázva átörökítik azokat utódaikra), de
nem változtatnak, az általuk legyozhetetlennek vélt akadályok
miatt. Leggyakrabban ok azok, akik képtelenek rászánni
magukat egy költözésre, egy lakásfelújításra vagy akár
csak egy kiadós lomtalanításra. Mások könnyen váltanak, s a
bútornak számukra csak akkor van értelme, ha jól szolgálja
cselekvéseik célját, és alkalmazható életformájukhoz -
állítja a szerzo. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy bútor
használata például sok esetben eltérhet az eredeti rendeltetésétol,
mert ötletesen használják ki a benne rejlo lehetoségeket.



Lényegi rend, formális rend



A pszichológus szerint a rend és a rendetlenség meglehetosen
viszonylagos fogalmak. Van lényegi és van formai (látszat)
rend - ideális esetben a ketto egyensúlya érvényesül. A lényegi
rend az, amikor minden "kézre áll", logikusan van
elrendezve, a formai rend viszont csak látszólagos, ez utóbbinál
bekapcsolódik az esztétikum is. A rendetlenség sokszor - de
nem minden esetben - része a kialakulatlan vagy kevéssé
stabil személyiségnek. Polcz Alaine leszögezi, hogy ép lelkületu
ember lakása is lehet rendezetlen, ha az illetonek nincs kedve
vagy ideje a környezetével foglalkozni, de ez a külso állapot
egyéb vonatkozásokban sem fogja az életét megkönnyíteni.



Kivetített lelkiállapot



A belso káosz következménye a külso káosz, aminek következtében
beáll egy teljes köru, kaotikus rendetlenség. A kaotikus
rendetlenség - Polcz Alaine szerint - utalhat a családi élet
problémáira, válsághelyzet, krízis esetén idolegesen felléphet.
Súlyos elmebetegeknél állandó. Ugyanakkor a másik véglet, a
természetellenes rendmánia vagy a kínos pedantéria a kényszeres,
paranoid betegekre jellemzo. (A kényszeres rendrakás egyfajta
kompenzációs tevékenységként is felfogható.) A minden területen
megnyilvánuló kaotikus állapot elég ritka jelenség, mivel
ritka a lelkileg totálisan szétesett ember is.

Bizonyított tény, hogy a környezet rendbetétele jótékonyan
hat az ember lelki- és kedélyállapotára - olyankor különösen,
ha eleve valamilyen lelki defekt a felfordulás okozója. Elofordul
persze, hogy külso, lelkiállapotunktól független, általunk
ismeretlen vagy át nem gondolt tényezok okozzák rossz közérzetünket:
a természetes fény mennyisége, a színek, a bútorok vagy a
helyiségek elrendezése például ebben komoly szerepet játszhat.

Hogy a mi számunkra miképp lehet élmény egy átrendezés, újragondolás?
Az csak akkor derül ki, amikor végre megpróbáljuk saját képünkre
formálni otthonunkat.

Olvasson tovább: