Kereső toggle

Sokk vagy terápia?

Az önkormányzati választás mérlege

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mekkora pofont kapott a Fidesz a választóktól október 13-án? Tényleg Borkai Zsolt pornóbotránya okozta a közel tucatnyi fővárosi kerület és féltucatnyi megyei jogú város elvesztését? Elemzés az önkormányzati választásról.

Váratlan és 2014-hez képest kifejezetten nagy pofonba szaladt bele a Fidesz a 2019-es önkormányzati választáson. Elvesztette a főpolgármesteri tisztséget, megalázó vereségeket szenvedett el a budapesti kerületekben és (kisebb mértékben) a megyei jogú városokban. Egyedül a megyei közgyűlések összetételével vigasztalódhatnak a kistelepüléseken elért jobb eredményeiknek köszönhetően.

A Hetekben a múlt héten írtunk arról, hogy öt évvel ezelőtt a Fidesz óriásit nyert az önkormányzati választásokon, amelynek eredményeként ők adtak a 23 kerületi polgármester közül 17-et, a 23 megyei jogú város közül 20-at, valamint mind a 19 megyei közgyűlés többségét, és Tarlós Istvánnak sikerült megtartania a főpolgármesteri címet is.

A főpolgármesteri székért folytatott küzdelmet 2014-ben Tarlós István nyerte 49 százalékos szavazati aránnyal a 36 százalékot kapott Bokros Lajossal szemben (a jobbikos Staudt Gábor 7, az LMP-s Csárdi Antal 6, a liberális Bodnár Zoltán 2 százalékot kapott).

2014-ben a fővárosi kerületek közül az első 12-ben, a XVI-XVII-XVIII-ban, valamint a XXI-XXII-ben győztek a fideszes jelöltek. A baloldal legerősebb budapesti bástyájában, a XIII. kerületben öt éve is Tóth József nyert (közel 70 százalékos eredménnyel). Rajta kívül a fővárosi kerületekben az Együtt–PM jelöltjeként Karácsony Gergely nyert Zuglóban (42,5 százalékkal), a DK-s Hajdú László Rákospalotán (44 százalékkal), az MSZP-s Gajda Péter Kispesten (60,5 százalékkal), az MSZP-s Szabados Ákos (54 százalékkal) Pesterzsébeten, valamint a független Geiger Ferenc Soroksáron (37 százalékkal).

Budapest: pofon a Fidesznek

2014-hez képest a mostani eredmény komoly Fidesz-vereségnek tekinthető a fővárosban: Karácsony Gergely nyilvánvaló győzelmet aratott Tarlós Istvánnal szemben Budapesten, de a kerületekben is egyértelmű az ellenzéki áttörés. Ami Budapesten a legmeglepőbb: sorra születtek ellenzéki győzelmek a budai kerületekben. A párbeszédes V. Naszályi Márta legyőzte az I. kerületben a fideszes Nagy Gábor Tamást, a II. kerületben az MSZP-s Őrsi Gergely a fideszes Láng Zsoltot. Tizenhárom év után búcsúzik Óbuda polgármesteri tisztségétől a fideszes Bús Balázs, akit az MSZP-s Kiss László győzött le.

Szintén távozik Újpest polgármesteri tisztségéből Wintermantel Zsolt, aki helyett a momentumos Déri Tibor lesz a IV. kerület polgármestere. Az V. kerületben Szentgyörgyvölgyi Péter legyőzte az MSZP-s Tüttő Katát, ám a VI. kerületben Soproni Tamás (Momentum) diadalmaskodott Hassay Zsófia fölött. A VII. kerületben a DK-s Niedermüller Péter győzött a fideszes Vattamány Zsolttal szemben, és óriási meglepetésre Pikó András is győzött a VIII. kerületben Sára Botonddal szemben. Hatalmas győzelmet aratott az LMP-s Baranyi Krisztina Ferencvárosban.

Kőbányán a fideszes O. Kovács Róbert marad a polgármester, ám a XI. kerületben a DK-s László Imre legyőzte a fideszes Hoffmann Tamást. A XII. kerület polgármestere Pokorni Zoltán maradt, míg a XIII-ban a szocialista Tóth József győzött, elsöprő többséggel. Szintén baloldali győzelem született Zuglóban és Rákospalotán.

A külső kerületek közül a XVI-ban és a XVII-ben magabiztos Fidesz-győzelem született (előbbiben Kovács Péter, utóbbiban Horváth Tamás győzött), ám a XVIII-at elvesztették a kormánypártok – itt Szaniszló Sándor győzött Ughy Attila fideszes indulóval szemben. A XIX. kerületben győzött Gajda Péter (MSZP), míg a XX-at behúzta az MSZP-től a Fideszhez átállt Szabados Ákos. Csepelen és Budafokon fideszes jelöltek győztek (előbbiben Borbély Lénárd, utóbbiban Karsay Ferenc), míg a XXIII. kerületet elhódította a Fidesz az általa támogatott független jelölt, Bese Ferenc győzelme révén.

Ez azt jelenti, hogy míg 2014 után 17 fideszes, illetve 6 ellenzéki és független polgármestere lett a fővárosi kerületeknek, addig most 14 ellenzéki, valamint 9 fideszes, illetve Fidesz által támogatott független polgármester lesz a kerületekben.

Árnyaltabb a kép, ha nem a Fidesz által totálisan megnyert 2014-es választással, hanem a (maga idejében szintén Fidesz-győzelemként elkönyvelt) 2006-os önkormányzati választással hasonlítjuk össze a mostani eredményeket. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után két héttel tartott 2006. október elsejei választáson a Fidesz besöpörte az I., a II. és a III., az V., a XII., XVI., XVII. és XXII. kerület polgármesteri tisztségét, míg az akkori baloldali-liberális koalíció a VI., VII., VIII., IX., X., XI., XIII., XIV., XV., XVIII. XIX., XX. és XXI. kerületben győzött. Összességében tehát 2006-ban a baloldali-liberális blokk 13, a jobboldal 8 kerületben diadalmaskodott, míg Derce Tamás újpesti és Geiger Ferenc soroksári polgármester egyik akkori politikai tömbhöz sem tartozott.

Mindebből úgy tűnik, hogy legalábbis Budapesten nagyjából az őszödi válság nyomán kialakult erőviszonyok álltak helyre – a különbség: a Fidesz az akkori 8 helyett most 9, míg a baloldali-liberális blokk az akkori 13 helyett most 14 polgármesteri helyet söpört be – vagyis a Fidesz gyengülése a 2014-es erőviszonyokhoz képest drámai, ám 2006-hoz képest nem túl jelentős.

A megyei jogú városok: kiegyenlítettebb viszonyok

Szintén súlyos pofonba futott bele a Fidesz a megyei jogú városokban, ha az öt évvel ezelőtti eredménnyel hasonlítjuk össze a mostanit. 2014-ben a 23 megyei jogú város közül 20-ban ők adták a polgármestert – a kivétel Szeged, Salgótarján és Békéscsaba volt. Szegeden az MSZP-s Botka László, Salgótarjánban az azóta elhunyt, szintén MSZP-s Dóra Ottó, Békéscsabán pedig a jobbikos támogatású, független Szarvas Péter nyert (utóbbi most már fideszes támogatással indult).

Október 13-án Szegedet és Salgótarjánt most is elvitték a szocialisták (Botka László és Fekete Zsolt), ám számos más megyei jogú városban is áttörtek az ellenzéki erők: Veres Pál nyert Miskolcon, Mirkóczki Ádám Egerben, Csőzik László Érden, Pintér Sándor Dunaújvárosban, Péterffy

Attila Pécsen, Nemény András Szombathelyen, Szűcsné Posztovics Ilona pedig Tatabányán. Ez pedig azt jelenti, hogy a 23 megyei jogú város közül 10-ben nyertek ellenzéki és 13-ban (Békéscsabán, Debrecenben, Győrben, Kaposváron, Kecskeméten, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Sopronban, Székesfehérváron, Szekszárdon, Veszprémben és Zalaegerszegen) kormánypárti jelöltek.

Ez pedig nemcsak 2014-hez, de a kiegyensúlyozottabb 2006-os eredményhez képest is kudarc a Fidesz számára. Akkor ugyanis 16 fideszes (Békéscsaba, Debrcen, Eger, Érd, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Salgótarján, Sopron, Szekszárd, Szolnok, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg) és 7 baloldali (Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely) győzelem született a megyei jogú városokban.

A Fidesz annyival vigasztalódhat, hogy a megyei közgyűléseket megtartotta, ami a vidéki településeknek megyei jogú városokon kívüli részén megtartott kormánypárti dominanciának köszönhető. Az is tény, hogy a megyei közgyűlési listákra, a megyei jogú városok polgármester-jelöltjeire és a főpolgármester-jelöltekre leadott szavazatokat tekintve a Fidesz most is mozgósítani tudott mintegy

2 millió embert, ami egy önkormányzati választáson nem kevés. Ám ez mit sem változtat azon, hogy 2006 óta a jelenlegi kormánypárt az első komoly pofonba szaladt bele egy országos választáson.

Hol dönthetett a Borkai-botrány?

A választás estéje óta zajlik a vita, hogy a Borkai-botrány nélkül mennyiben lett volna más a választás eredménye. Gulyás Gergely miniszter szerint például a győri pornóbotrány 3-5 polgármesteri széket jelentett Budapesten az ellenzéknek.

Nincsenek egzakt számaink arról, hogy pontosan hány konzervatív szavazót tartott otthon és hány ellenzéki választót mobilizált a győri polgármester pornóvideója, azt azonban látjuk, hogy melyek voltak azok a szoros eredményű budapesti kerületek és megyei jogú városok, ahol adott esetben döntő lehetett a Borkai-botrány hatása.

Budapesten öt százaléknál kisebb különbséggel veszítettek a fideszes polgármesterek az I. (0,97 százalék), a III. (0,84 százalékkal), a IV. (4,8 százalékkal), a VIII. (1,18 százalékkal), és nem sokkal 5 százalék fölötti különbséggel a II. (5,32 százalékkal) és a a XVIII. kerületben (5,29 százalékkal). Ezekben a kerületekben a Borkai-botrány hatása akár vezethetett a helyi jelöltek vereségéhez is. Ugyanakkor a VI. kerületben Soproni Tamás közel 15, a IX. kerületben Baranyi Krisztina 18 százalékot vert fideszes ellenfelére, így itt minden bizonnyal a Borkai-effektus nélkül is ellenzéki győzelem született volna. Niedermüller Péter VII. és László Imre XI. kerületi győzelme (6,86, illetve 7,33 százalékkal) a két kategória közé esik.

Karácsony Gergely 6,76 százalékos különbséggel, több mint 45 ezer szavazattal győzte le Tarlós Istvánt – ha az ő győzelmét a Borkai-botrány okozta, akkor a győri polgármester ügyének elemi erejű hatása volt a fővárosiak hangulatára. Annyi valószínűsíthető, hogy egy szoros Tarlós–Karácsony küzdelmet döntött el egyértelműen Karácsony javára az adriai pornó-gate.

Ami a megyei jogú városokat illeti, Szegeden (24,15 százalékos különbség), Hódmezővásárhelyen (14,6 százalékos különbség), Pécsen (12,1 százalékos különbség), Miskolcon (14 százalékos különbség), Dunaújvárosban (15,32 százalékos különbség) és Érden (9,3 százalékos különbség) aligha lett volna kétséges az ellenzék győzelme Borkai Zsolt adriai kalandjainak nyilvánosságra kerülése nélkül. Ám Tatabányán (2,7 százalékos különbség), Egerben (3,9 százalékos különbség) és Szombathelyen (1,16 százalékos különbség) akár döntő hatást is gyakorolhatott a botrány az eredményre.

A fentiek alapján egyáltalán nem zárható ki, hogy akár tucatnyi kerületet és megyei jogú várost is átbillenthetett az utolsó napok Fidesz-kampányát lebénító pornóbotrány, amely Győr határain messze túl is lázban tartotta a közvéleményt. Ugyanakkor hiba lenne a Fidesz által elszenvedett veszteségeket pusztán a botrányos viselkedésű győri polgármesterre fogni: a kormánypártok önkormányzati kampánya éppolyan nehézkes és tartalmatlan volt, mint az elmúlt másfél évben bemutatott kormányzásuk.

A bohócozás, a rutinszerűen, unottan indított karaktergyilkossági kísérletek, a választásokon felbukkanó furcsa jelöltek az elmúlt években remekül működtek minden választáson, ám (legalábbis a nagyvárosokban) valami megváltozott: az ellenzéki érzelmű és a hozzájuk csatlakozó elégedetlen szavazók számára fontosabb lett a Fidesz megbüntetése, mint az, hogy jobbikos, momentumos, szocialista vagy DK-s polgármestert juttatnak-e hatalomra.

A Borkai-ügy megmentette az MSZP-t?

A kampány végére kis különbséggel átforduló kerületek és települések eredménye ugyanakkor még valamit mutat, ami viszont inkább az ellenzéken belüli erőviszonyokra lehet hatással. Ez pedig az, hogy váratlanul sok szocialista és DK-s polgármesterjelölt lett befutó végül. Kis különbségű győzelmet aratott a MSZP-vel szövetséges Párbeszéd jelöltje az I., az MSZP a II. és a III. kerületben, és 5-7 százalékkal nyert az MSZP a XVIII., a DK pedig a VII. és a XI. kerületben.

Szocialista jelölt győzött ezen felül kis különbséggel Szombathelyen, és DK-s Tatabányán (miközben a Momentum egy jelöltje valószínűleg Borkai-botrány nélkül is győzött volna a VI. kerületben, a Jobbik pedig meglepően jó eredményt ért el a megyei listákon). Ezeken felül Karácsony fölényes győzelme (amelynek tényét valószínűleg nem, de arányát okozhatta Borkai ügye) egyértelműen az őt január óta támogató fővárosi szocialistákat erősíti az ellenzéken belül. Ha az a hipotézis helyes, hogy a Borkai-botrány néhány százalékkal javította az ellenzéki esélyeket a nagyvárosokban és a fővárosi kerületekben, akkor elképzelhető, hogy végül ez a botrány lesz az, amely a májusi EP-választáson súlyos vereséget szenvedett szocialisták túlélését okozta. Kérdés, hogy ez segíti, vagy akadályozza-e a Fidesz leváltását zászlajukra tűző pártokat 2022-ben.

 

Olvasson tovább: