Kereső toggle

Ellenzéki kampánytempó

Együttműködés helyett politikai adok-kapok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kivándorlás, korrupció, európai életszínvonal: az ellenzék fő üzenetei a közelgő EP-választásra. A cél a 21 magyar mandátum felének megszerzése.

Kedden lejárt az Európai Parlament magyar pártlistáinak bejelentési határideje. Az EP-választáson azok a pártok állíthatnak listát, melyek össze tudtak gyűjteni legalább 20 ezer érvényes ajánlást a választóktól. Bár a Nemzeti Választási Irodától 22 párt, illetve pártszövetség vette át az ajánlások gyűjtésére szolgáló íveket, reálisan legfeljebb 6 politikai formációnak van esélye a mandátumszerzésre. A 21 magyar európai parlamenti (EP) helyből 12-14 juthat a Fidesznek, a maradék 7-9 között osztozhatnak az ellenzéki pártok – legalábbis a legfrissebb becslések alapján. Ha május 26-án a valóságban is a fenti forgatókönyv valósul meg, az még az enyhébb verzióban is az ellenzék újabb fiaskója lesz, ugyanis ők maguk határozták meg a célt: 50 százalék alá szorítani a Fideszt, ami minimálisan 11 ellenzéki mandátumot jelent.

Miközben ellenzéki szempontból a teljes kép nagyjából évek óta változatlan, a térfélen belül megfigyelhető bizonyos átrendeződés. Hosszú idő után a Jobbik legyengült az MSZP szintjére, (12-13 százalék a biztos pártválasztók között), a DK átlépte a 9 százalékot, a „furcsa mozgású” LMP pedig 5 százalék alá bukott, ami az EP-választáson azt jelentené, hogy nem küldhet képviselőt Strasbourgba. Ugyanakkor a Momentum erősödött, jelen állás szerint listavezetője bekerülne a közös parlamentbe. De nézzük sorban, melyik párt miként teljesít.

Jobbik                      

A Jobbik egyértelműen megsínylette a korábbi antiszemita, rasszista megnyilvánulásait felelevenítő kormányzati kampányt. A gyenge védekezésen túl új üzeneteket nemigen hallani a pártból, és az sem világos, hogy a listájukat vezető Gyöngyösi Márton vagy Jakab Péter szóvivő valóban Brüsszelbe pályáznak-e. Több vezető jobbikos politikus, például Mirkóczki Ádám, már az őszi önkormányzati választásra koncentrál, információink szerint lemondva az országos befolyásról. (Az EP-választás esetleges kudarca nem feltétlenül vetíti előre az őszi ellenzéki kudarcokat – de erről később.) Sneider Tamás Jobbik-elnök hetek óta alig szólal meg, ami arra utalhat, hogy politikai értelemben nagyon megütötték a feleségéről, fiairól és saját magáról napvilágra került botrányos esetek. A párt fő üzenete, hogy a Fidesz vezetésével hazánk az unió egyik legszegényebb országává vált, és már csak idő kérdése, hogy Bulgária is megelőzze.

MSZP

A Jobbik térvesztése ugyanakkor az MSZP kritikája is egyben, hiszen hiába veszített több százezer szavazót a radikális párt, a szocialisták nem tudtak profitálni ebből – noha eredetileg 2010-ben a semmiből 17 százalékig növő Jobbik nagyon sok csalódott MSZP-szavazót állított maga mellé. A szocialistákat június óta vezető Tóth Bertalan elnök színtelen-szagtalan karaktere szemmel láthatóan nem tudta megmozgatni a választókat, akik mintha éreznék hogy az MSZP továbbra is megosztott. Információink szerint egyébként valóban az. Az EP-lista befutó helyein álló szereplők között éles feszültség van, a háttérben egymás ellen is harcolnak. Mindemellett a szocialisták a Demokratikus Koalíciót is felelőssé teszik saját gyenge támogatottságuk miatt: egy, a napokban kiszivárgott hangfelvételen Tóth Bertalan arról beszél, hogy Gyurcsány Ferenc célja továbbra is az ellenzéki vezető szerep elhódítása, az MSZP megelőzése. Tóth kifakadása arra utal, mintha a szocialisták számára fontosabb kérdés lenne az MSZP és a DK együttes mintegy 1,1 milliós szavazótáborán belüli MSZP–DK arány, mint hogy miért nem képesek újabb támogatókat szerezni a kétmillió bizonytalan, illetve a két és félmillió elégedetlen választó közül. Ilyenkor aztán előjön az a régi városi pletyka, mely szerint a szocialisták élveznek bizonyos kormányzati hátszelet, amiért cserébe erősebbnek kell lenniük a DK-nál. Minderre természetesen nincs semmilyen bizonyíték, az azonban – például – tény, hogy a kormányközeli Publimont az MSZP-nek és a Jobbik-konkurens Mi hazánknak kedvező áron adja az EP-plakáthelyeket, miközben a DK megrendelését nem fogadta be.

Gyurcsányék

A DK – úgy tűnik – mindehhez jó arcot vág. A párt listavezetője, Dobrev Klára – Gyurcsány Ferenc felesége – többször kijelentette, hogy tőle senki nem fog egyetlen rossz szót sem hallani a többi ellenzéki pártra. A Demokratikus Koalíció egyébként bizonyos szempontból kiemelkedik a teljes ellenzéki palettából: ellentétben a többi párttal, a DK a megalakulása óta egységes: nem voltak kizárások, nem hallani belső feszültségekről, és nincs kibeszélés sem. Ugyanakkor van programjuk, vannak ismert arcaik. Hogy mindennek ellenére miért nem sikerült soha elérni még a 10 százalékos támogatottságot sem – nos, ezzel kapcsolatban elég erős az elemzői konszenzus: a pártelnök Gyurcsány Ferenc – miközben hívei között töretlenül népszerű – továbbra is az egyik legelutasítottabb magyar politikus, és ez a tény kihat a pártjára is. Éppen ezért is érdekes a mostani EP-kampány: vajon Gyurcsány vezető helyét átmenetileg átvevő Dobrev Klára képes lesz-e semlegesíteni a férje személye miatt érkező negatív impulzusokat?

A DK, mint korábban megírtuk (Ellenzéki ígéretgyár. Hetek, 2019. március 29.), az Európai Egyesült Államok víziójával kampányol: értelmezésük szerint azonban a „birodalom” nem elsősorban a nemzeti hatáskörök csorbításáról szól, hanem egységes európai minimálnyugdíjról, egységes minimálbérről, a multik megadóztatásáról, európai szintű egészségügyi ellátásról, és több beleszólásról a közös európai ügyekbe. Álláspontjuk szerint az Európai Egyesült Államok mindenképpen létrejön, a kérdés az, hogy velünk, magyarokkal vagy nélkülünk. 

Lehet más a politika

A „furcsa mozgású” LMP már jó előre kijelentette, hogy szó sem lehet a baloldali ellenzékkel közös EP-listáról. Ehhez képest, miután Budapesten a baloldali ellenzék az LMP-t kihagyva megegyezett a közös kerületi polgármesterekről, Puzsér Róbert, az LMP által támogatott főpolgármester-jelölt bejelentette: felfüggeszti részvételét a Tarlós István kihívójának kiválasztásáért indított előválasztáson, viszont mindenképpen elindul a választáson. Vagyis: az LMP kihagyása miatt a kerületekből, Puzsér mintegy bosszút áll, és tovább rontja a baloldali kihívó – minden bizonnyal – Karácsony Gergely esélyeit. A fenti folyamatok miatt „furcsa mozgásúnak” titulált LMP-vel kapcsolatban mindenesetre egyre erősebb az a vélekedés, hogy valójában a Fidesz érdekében tevékenykedik. Tény, hogy a zöldpárt választási stratégiája 2014-ben és 2018-ban is kimutathatóan hozzájárult a kormánypártok kétharmados győzelméhez, és az is tény, hogy Puzsér Róbert elindulásának sem látszik túl sok racionális magyarázata. Főleg, hogy a nulla politikai tapasztalattal rendelkező műsorvezető az indulását bejelentve azt is elmondta, szerinte az őszi választást Tarlós István fogja megnyerni. (Információink szerint a legújabb – de nem publikált – felmérés szerint Tarlós „most vasárnap” akkor is nyerne, ha csak Karácsony indulna el ellene.) Nem világos, Puzsérnak miért éri meg eleve vesztesként elindulnia, és az sem, miért és miből költ pénzt egy szerinte is esélytelen választásra és az azt megelőző drága kampányra, miközben eredeti területén sem a jelenben, sem a közeljövőben nem fog tudni elhelyezkedni. (Jelenleg leköti a kampány, később pedig a nagypolitikába való beszállása miatt lesz nehéz visszatérnie a kereskedelmi televíziózásba.)

Összefogás vidéken

A kissé zavaros ellenzéki EP-stratégia és a kerületek miatti Jobbik+LMP vs. baloldal-feszültség ellenére vidéken egyre több helyen jön létre teljes ellenzéki összefogás: Veszprémben, Székesfehérváron, Egerben, Szombathelyen vagy éppen Újpesten is megvan a megegyezés, sőt több településen a közös jelölt is. Új jelenség, hogy a jelölt mögött hivatalosan egy civil szervezet áll, miközben az összes ellenzéki párt támogatását bírja. A stratégák szerint ez a recept hozhat sikert – bármilyen töredezett konstrukció eleve vereségre van ítélve. 

Az ellenzéki kampányból egyelőre nem sok látszik: az MSZP a „Haza, Szeretet, Európa” szlogennel próbálja megszólítani a választókat, a Jobbik plakátjai még nem láthatóak, a DK politikusai országjáró körúton vannak.

A Fidesz mindeközben az EP-kampányt is a bevándorlásra húzta fel, és azt a stratégiát követi, hogy lehetőleg úgy rázza fel a saját választóit, hogy közben az ellenzéki szavazók otthon maradjanak. Ehhez egyébként kapóra jöhet az Európai Néppárttal kialakult konfliktusa, az eddigi mérések szerint ugyanis a pártszimpatizánsok igazságtalannak érzik a Fidesz tagságának felfüggesztését, és ez mozgósító erővel hathat. Ráadásul Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke hétfőn azt mondta, az ünnepek után visszalőnek az Európai Unió egységét aláásó álhírterjesztőkre, jelesül Orbán Viktorra. Ha így lesz, az tovább energizálhatja a kormánypárti szavazókat, miközben az ellenzéki választókat kevés impulzus éri, ráadásul az EP-választást nehéz feladat belpolitikai célokkal és ígéretekkel összekötni.  

A kormány és az ellenzék kampányának talán egyetlen közös eleme, hogy mindkét fél egy 2022-ig tartó folyamatban gondolkodik: a sikeres májusi EP-választás megágyaz a sikeres őszi önkormányzati választásnak, ha pedig sikerül azt is „behúzni”, önbizalommal telve fordulhatnak rá a következő parlamenti megmérettetésre.

Az ellenzéknek azonban csak akkor volna esélye a kormányváltásra, ha a saját térfelén is létrejönne egy, a Fideszhez hasonló egységes néppárt. A triviálisnak tűnő igazságról Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök beszélt egy hete, új könyvének megjelenése kapcsán. Bajnai nem kíván visszatérni a politikába, a könyvben a sikeres 2009-es válságkezelési programjáról ír. A bemutatón ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy az említett ellenzéki néppártot 2013–14-ben éppen ő akarta létrehozni az Együttel. Mint tudjuk, a kísérlet elbukott, nem kis részben az akkori szocialista vezetők tevékenységének köszönhetően.     

 

Olvasson tovább: