Kereső toggle

Palkovicsék lefölözik az egészségügyet

Fel kell venni a harcot a bérversennyel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kórházak fokozódó eladósodása mögött elsősorban nem a közbeszerzések visszásságai, hanem a magánegészségügy brutális terjedése, a piac bérfelhajtó hatása húzódhat– mondja Kincses Gyula egészségügyi szakértő.

Bejárta a hazai médiát a hír, hogy az EMMI egészségügyi szakállamtitkára, Horváth Ildikó egy konferencia nyilvánossága előtt fakadt ki amiatt, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az egészségipari stratégia megalkotásakor figyelmen kívül hagyta az EMMI javaslatait.

Az EMMI álláspontja szerint a – világszerte igen rentábilis – egészségipari kutatásoknak és fejlesztéseknek nemcsak a gazdasági hasznuk fontos, hanem mindenekelőtt az emberek jóllétét kell szolgálniuk. Horváth Ildikó külön hangsúlyozta a klinikai vizsgálatok finanszírozásának kérdését, melyek mindenhol a világon az egészségügyhöz tartoznak, és precízen szabályozott, garantált kutatásoknak számítanak. Szavaiból kiderült: az EMMI ellenzi az ITM arra irányuló javaslatát, hogy az innovációs miniszter rendelkezhessen az ipar érdekei szerint minden kutatási-fejlesztési forrás felett.

Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár szerint a vitából annyi minden bizonnyal leszűrhető, hogy kormányzati szinten is gyengül az EMMI hatásköre, és a szakmai feladatokban Kásler miniszter úr helyett sokkal inkább az innovációs miniszter számít erős embernek. Kincses szerint elvileg nem baj, ha a kutatás-fejlesztés egyetemi, illetve piaci szintje egyetlen – ráadásul valamilyen szakértői – kézben összpontosul, csak kérdés, hogyan működik ez a gyakorlatban. Ennél sokkal nagyobb problémának tartotta például, hogy az egészségügyi szakképzést átadnák az ITM-nek.

„Más kérdés, hogy ez a döntés azt mutatja, hogy az egészségügyet, mint állami ellátórendszert akarják valamilyen szinten, amolyan mostohagyerekként az EMMI-re hagyni, az egészségipart pedig az innovációs minisztériumhoz rendelni. Azt kell, hogy mondjam, hogy a jelenlegi személyi feltételek közt ezt érthetőnek tartom, de azért nem értek vele egyet, mert nem szabadna engedni, hogy két egészségügy legyen: az egészségügyi innovációnak az egészségügyön belül kellene működnie, arra visszahatnia” – állította a szakértő. Hozzátette: azt sem látni, hogy mi lesz az eredménye ennek a leválasztásnak, azaz, hogy pontosan hova integrálódnak ezek a források, illetve hogyan használják fel azokat. „Mindig jön egy-egy intézkedés, hogy mi kerül éppen a Palkovicsékhoz, de senki nem ismeri a mestertervet arra, hogy miként akarják az egész innovációpolitikát, tudománypolitikát átalakítani” – hangsúlyozta Kincses.

A jól jövedelmező egészségipar teljes kiszervezése az egészségügy alól azért sem tűnik jó hírnek, mert tavaly mindössze 6,6 százalék volt az egészségügyre fordított kiadások GDP-aránya. Ez nemcsak nemzetközi szinten számít alacsony kormányzati ráfordításnak, hanem 1997 óta a legalacsonyabb érték hazai viszonylatban is, jóllehet épp a gazdasági növekedés időszakát éljük.

Minden államosítás, központosított közbeszerzés dacára növekszik a kórházak eladósodottsága is. Láthatóan évről évre újratermelődik a mintegy 70 milliárdos összadósságuk, melyről állítólag Gulyás Gergely azt mondta: 2019 lesz az utolsó olyan év, amikor a kormány utólag rendezi a számlát. Ennek következményeként az ellátás további színvonalesésére, illetve kórházak bezárására kerülhet sor – figyelmeztettek a parlamentben jobbikos képviselők.

Kincses azonban sokakkal együtt úgy látja, hogy a kormány hiába tenné bele a hiányzó összeget a jelenlegi kórházi rendszerbe, ez hosszabb távon nem oldaná meg az eladósodás problémáját. Szerinte mindenekelőtt szerkezetátalakításra, a kórházi kapacitások centralizálására lenne szükség. Így a mainál kevesebb helyen jobb ellátást lehetne biztosítani, ami a gyors technikai fejlődés, a folyamatos drágulások közepette különösen előnyös struktúrát jelentene.

Kincses szerint új típusú ellátás kell, ami a fekvőbeteg-ellátás bizonyos redukcióját jelenti. „Ehhez mindenekelőtt egy színvonalasabb járóbeteg-ellátás kialakítására lenne szükség, aminek része az egynapos sebészet éppúgy, mint a csoportpraxis. Ezáltal kevesebb ember kerülne kórházba, és végre lehetne hajtani azokat az intézményi átszervezéseket, amelyek ezt az eladósodási folyamatot hosszú távon visszaszorítják. Amíg viszont ilyen sok ember kerül kórházba, addig azt a pénzt oda kell adni, ami az ellátásukhoz szükséges” – jelentette ki a szakértő.

Kincses szerint nem lehet megúszni pénz nélkül az egészségügy rendbetételét, már csak amiatt sem, mivel a kórházak növekvő eladósodásának hátterében elsődleges tényezővé vált a magánegészségügy „brutális térhódítása”, illetve annak bérfelhajtó hatása. „A versenyszférában olyan bérnövekedés indult meg, hogy ahhoz, hogy a kórháznak legyen altatóorvosa, radiológusa, szakdolgozója vagy akár karbantartója, tehát ahhoz, hogy a kórház működni tudjon, lépést kell tartania a bérekkel, és ez a fajta béremelés nincs benne a központi fedezetekben” – mutatott rá a volt egészségpolitikus. Mindezekhez képest az olyan anomáliák, mint a közbeszerzések esetleges visszásságai, szerinte egészen mellékes, mondhatni aprópénz jellegű kérdések.

Olvasson tovább: