Kereső toggle

Népfogyás mint kampánytéma

Konzervatív családpolitika a Néppártban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A családtámogatási rendszerről szóló nemzeti konzultáció létjogosultságát az adja, hogy a magyar társadalom családpárti értékrendje töretlen. Szakemberek szerint az utóbbi években elindultak pozitív folyamatok, melyek további fenntartása és kiszélesítése nem kis kihívást jelent a kormányzat számára.

A kormánypártok több fronton igyekeznek a családvédő politikát előtérbe helyezni: november elején elindult a gyermekes családok támogatásáról és védelméről szóló nemzeti konzultáció. Ezzel párhuzamosan azt is sikerült elérniük, hogy az Európai Néppárt (EPP) kongresszusán elfogadott határozatba bekerüljön, hogy a demográfiai válságból a családközpontú politikák jelentik az elsődleges kiutat, s jó gyakorlatként van megemlítve benne a családi adókedvezmény rendszere is. Az EPP állásfoglalása – amit a jogállamiság védelméről szóló részei miatt amúgy sokan a magyar kormány kritikájaként értelmeznek – azért is figyelemre méltó a kérdésben, mivel köztudott, hogy uniós szinten nem számít prioritásnak a demográfiai krízis és a családok védelmének témaköre. Novák Katalin államtitkár a finnországi kongresszus határozatát kint így értékelte: az EP-választásokra is koncentráló Néppártban felismerték, hogy a migránsválság folytán a biztonság az egyik fő üzenetük, és fontos összpontosítani a családokra, az erős közösségekre, a munkavállalásra, továbbá komoly cél a középosztály megerősítése. „Ezek valóban egy konzervatív, kereszténydemokrata arcélt mutatnak, és erre nagy szükség van a választás előtt” – vélekedett Novák.

Hazai fronton a konzultációs kérdőívet sok bírálat érte a baloldali pártok részéről, elsősorban tartalmi okokból, mondván, az diszkriminatív álláspontot képvisel a homoszexuális párokkal vagy az egyedülálló szülőkkel szemben és migrációellenes. Az is sokszor elhangzott, hogy a bejelentett munkaviszonyhoz kötött támogatások rendszere erősen szelektív, mivel a jól kereső, iskolázott rétegeknek kedvez a leginkább, miközben a családosok csaknem fele ma a létminimum alatt él.

Megfékezhető népességfogyás?

Mindezen túlmenően a konzultáció kétségtelen érdeme, hogy egy fontos témát emel be a köztudatba, mivel a népességfogyás problémája – mint olyan – kevéssé izgatja az embereket.

A demográfiai krízisre adott válasz, azaz a tervezett gyerekek megszületését ösztönözni kívánó, konzervatív családpolitika létjogosultságát pedig az adja, hogy a magyar társadalom 90 százaléka máig a házasságot tartja a legideálisabb párkapcsolati formának, még mindig a házas nők átlagos gyerekszáma a legnagyobb, s az újszülöttek többsége is (55 százaléka) házasságból születik – többek között ez derül ki a Demográfiai Portré 2018 adataiból. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének háromévente megjelenő tanulmánykötete átfogó képet nyújt a hazai népesedési folyamatokról.

„2010-ben, amikor az Orbán – kormány megkezdte a munkáját, a 2009-es, első Demográfiai portréban megjelenő adatok meghatározók voltak abban, hogy milyen típusú családpolitika kezdődött el” – közölte Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) elnöke a kötet bemutatóján. Szavaiból kiderült, hogy a KINCS nem a KSH NKI szerepét veszi át, hanem „híd szerepet tölt be a politikai döntéshozatal és a tudomány világa között”, s a további szakmai együttműködésben érdekelt.

Fűrész Tünde többször kiemelte, hogy 2010 előtt csökkent a házasságkötések száma és a termékenység, azonban a 2010 előtti kormány semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy a demográfiai helyzeten javítson. Ezzel kapcsolatban utalást tett arra is, hogy szerinte mára nyilvánvaló, hogy a szegénységet enyhítő szociálpolitika nem azonos a születésösztönző családpolitikával. 

A kötetet értékelve elmondta: az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években elindultak pozitív folyamatok, s a kormány számára nagy kihívás ezek fenntartása, kiszélesítése. A pozitív tendenciák között említette, hogy 2010–2017 között közel megduplázódott a házasságkötések száma, túlnyomórészt az először házasodó fiatalok körében. 2014-ben megállt az első házasságkötés életkorának kitolódása (ez nőknél 29,7, férfiaknál 32,5 év), és csökkent a válások száma: az ezredforduló óta 2017-ben mondták ki a legkevesebb válást, s a házasságok átlagos élettartama is nőtt. Egyúttal megnőtt a válást ellenzők aránya is, főként a 40 év alattiak körében: körükben 2005 óta megduplázódott az arány (38 százalék).

Fűrész Tünde kiemelte azt is, hogy a magyar termékenységi arányszám az európai átlag (1,6) alatt van ugyan, de az emelkedés üteme 2010 óta (1,23-ról 1,49-re) európai viszonylatban is számottevő. A magasabb termékenység ugyanakkor azért nem vezetett a születésszám emelkedéséhez, mert gyorsan csökken a gyermekvállalási korban lévő nők száma. Fűrész azt is kiemelte, hogy kevés szó esik a meddőséggel küzdő párokról, akiknek aránya a felmérések szerint 20 százalék. Kitért a külföldön születő gyerekekre is, a Köldökzsinór program keretében idén a MÁK adatai szerint 8133-an igényelték külföldről a babakötvényt.

Az apakutatásokról szólva azt is örvendetesnek tartotta, hogy az alapvetően konzervatív beállítottságú társadalom fele úgy vélekedik, hogy az otthoni teendőkből az apáknak és anyáknak egyformán ki kell venniük

a részüket. „Ez egy kiemelt terület, hiszen külföldi példák is azt mutatják, hogy ott, ahol a szülői szerepek jobban megoszlanak, ott a termékenység is jóval magasabb” – tette hozzá a KINCS vezetője. Emlékeztetett arra is, hogy a női foglalkoztatás 2010 óta az egyik legnagyobb növekedést érte el a kontinensen: a 2–3 év közti gyereket nevelő nők harmada dolgozik, a 3–5 éves gyerekeknél 58-ról 74 százalékra, a 6–16 éves gyerekeknél 74-ről 85 százalékra nőtt az arány. Elismerte ugyanakkor, hogy szükség van az atipikus foglalkoztatás lehetőségének megerősítésére. 

Családszerkezet változása

A családszerkezet változásaiban is vannak pozitív és negatív elemek: 2011 után az egygyermekes családok számának növekedése megállt, a kétgyermekeseké csökkent, a nagycsaládosoké nőtt. A Demográfia 2018 kötet másik fontos megállapítása, hogy a legnagyobb arányban a 15–19 éves és a 35 év feletti nők, illetve a legfeljebb nyolc általánost végzett nők körében nőtt a gyermekvállalás. A termékenység fiatal korosztályban tapasztalt növekedése európai viszonylatban is szokatlan jelenség.

A családtámogatási rendszer kapcsán Fűrész azt hangsúlyozta, hogy az egy komplex – az alanyi jogon járó, illetve a munkaviszonyhoz kötött támogatásokból, továbbá gyermekjóléti ellátásokból álló – rendszer, amelynek az elemei egymást kiegészítve és hosszú idő alatt érvényesülnek. A CSOK születésösztönző hatásáról például annyit lehet tudni, hogy a MÁK adatai alapján két szerződésre egy gyermekvállalás jut.  

Egyértelmű pozitívumként volt említve az is, hogy az utóbbi 2-3 évben az elvándorlás növekedési üteme megállt, és nőtt a hazatérők száma: a 2010-ben visszatelepülőkhöz képest tízszeresére.  

A pozitív trendekben tavaly óta némi megtorpanás látható. A szakemberek szerint nehéz egyértelműen szétválasztani, hogy a kedvező demográfiai folyamatokban mennyiben játszott szerepet a válság utáni “visszapótlás”, azaz a gazdasági fellendülés és mennyiben a családpolitika. A gyermekvállalás alakulásában számtalan tényező – gazdasági-társadalmi viszonyok, értékrend stb. – közrejátszik, a kormányzatoknak ebben korlátozott hatásköre van. Miként Vaskovics László szociológus fogalmazott: a családpolitika révén a népességfogyást fékezni lehet, de megállítani nem. A családpolitika a legtöbbet a gyermekvállalással járó különböző hátrányok kompenzálásáért tehet.

Olvasson tovább: