Kereső toggle

Vezetési válság az egészségügyben

Egy gyors távozás háttere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Nagy Anikó. Alig öt hónapig bírta.

Feszült légkörben távozik az egészségügyi államtitkárság éléről Nagy Anikó. A váratlan döntés által felvetett legfontosabb kérdés azonban nem személyes jellegű, hanem az, van-e valódi kormányzati szándék az egészségügy rendbetételére.

„Beadtam lemondásomat a miniszterelnök úrnak és a köztársasági elnök úrnak, október 12-ei határidővel” – közölte kedden Nagy Anikó egészségügyi államtitkár, aki négy hónap után távozik pozíciójából. Indoklásként annyit tett hozzá, hogy a továbbiakban gyermekgyógyászként szeretne dolgozni, és főigazgatóként visszatérne a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe.

Az a tény, hogy az államtitkár nem a közvetlen felettesének, Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek (EMMI) adta be a felmondását, önmagában sokat sejtető volt. A Népszava már a lemondás előtt azt írta, annyira megromlott a viszony Kásler és Nagy között, hogy az utóbbi hetekben nem is beszéltek egymással. Ami azért is meglepő, mert Nagyot Kásler hívta a minisztériumba dolgozni.

Hivatalos indoklást – a fentieken túl – nem adtak a felek a távozásra, egészségügyi forrásokból azonban kirajzolódott több magyarázat is: az egyik szerint az államtitkárt zavarta, hogy Kásler folyamatosan átnyúl a feje fölött. Egy másik verzió úgy szól, hogy Kásler akarta felmenteni Nagyot, mert elégedetlen volt a munkájával, ám a miniszterelnök ezt nem támogatta, illetve csak úgy, ha az államtitkár maga adja be a felmondását. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Orbán Viktor Kásler mellé állt volna a szakmai vitában, sőt. Az atv.hu azt írta, hogy a kötcsei pikniken Orbán mind Káslert, mind Nagyot bírálta, annyiban legalábbis, hogy kritika tárgyává tette az egészségügyet, mint ahol nem történik semmi. Nagy lemondása után az a kérdés is felmerült, mennyire biztos Kásler széke?

László Imre DK-s parlamenti képviselő, korábbi kórházigazgató a Hetek kérdésére azt mondta, a lemondás vagy lemondatás közvetlen oka az lehetett, hogy Kásler nem fogadta el a Nagy Anikó vezette államtitkárság által készített tanulmányt a botrányokkal terhelt sürgősségi ellátás megújításáról, míg Nagy Anikó azt sérelmezte, hogy a miniszter folyamatosan átnyúlt a feje fölött, ezzel gyengítve államtitkári pozícióját. 

A lapunk által megkérdezett egészségügyi szereplők szerint Nagy Anikó elkötelezett szakember, ám valószínűleg nem tudta, „milyen világba csöppen”, nem gondolhatta, hogy főnöke nem a klasszikus vezetéselmélet szabályai szerint dolgozik. 

Szokatlan, hogy a kormányváltás után „mindenkit” elküldtek az egészségügy főbb intézményeinek éléről: többek mellett leváltották az országos tisztifőorvost, a kórházakat felügyelő Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatóját és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) vezetőjét is. Utóbbi élére egy tanácsadó testületet nevezett ki a miniszter, noha az elvileg az államtitkárság alá tartozik. Az előbbi két intézményt pedig már négy hónapja megbízott vezető irányítja – adott helyzetértékelést a Hetek kérdésére Komáromi Zoltán háziorvos, egészségpolitikus.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanakkor azt közölte, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy Kásler nem tudott megfelelő vezetőt találni az OGYÉI élére, és az államtitkár megkerülésével nevezett ki ötfős irányítótestületet, és az sem igaz, hogy az EMMI működésképtelen lenne. De azt is megjegyzik, nem a miniszter „bűne” a sürgősségi ellátás országos programjának csúszása: a tárca szerint az egészségügyi államtitkárság készített hiányos előterjesztést, ami miatt Kásler korrekciót rendelt el. 

Kásler Miklós. Hatásköri vitái voltak Nagy Anikóval?

Komáromi Zoltán szerint már az is szokatlan volt, hogy hivatali ideje alatt Nagy Anikó gyakorlatilag nem jelent meg a szakmai nyilvánosság előtt, „nem tudtuk, mit csinál”. A közelmúltban rendeztek egy, a járóbeteg ellátás megújításáról szóló több száz fős szakmai konferenciát, ahol a minisztériumot csupán egy főosztályvezető képviselte – mondott konkrét példát az államtitkár „láthatatlanná válására” Komáromi. A szakember szerint hiába jó orvos és jó vezető Nagy Anikó, mostanra valószínűleg belátta, hogy nincs mozgástere, mert az EMMI minisztere „mindent kisajátított”.

Az EMMI azonban ezt is cáfolta, Káslerék szerint nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Nagy Anikó nem jelenhetett meg szakmai konferenciákon, hiszen több alkalommal, „Rómától New Yorkig, Bécstől Tallinig vett részt külföldi szakmai rendezvényeken helyettes államtitkáraival, és a miniszter számos alkalommal delegálta hazai eseményekre is”.

Ugyanakkor a tárca nem túl hatékony működésére utal, hogy a parlament plenáris ülésein eddig Kásler Miklós sem jelent meg, így az egészségüggyel kapcsolatos vitákban a jogász végzettségű Rétvári Bence politikai államtitkár képviselte a kormány, illetve az egészségügyi tárca álláspontját. 

A személyi kérdéseknél mindenesetre jóval lényegesebb az ágazat helyzete és kilátásai. Szakmai körökben konszenzus van arról, hogy éves szinten a mostani, nagyjából 1700 milliárd forintnál 600-700 milliárd forinttal több pénz kellene évente az egészségügy működtetésére, ennek hiányában ugyanis marad a régóta megszokott forgatókönyv: a kormány kifizeti az egészségügyi intézményekben felhalmozott adósságot, ám a konszolidációt követően néhány hónapon belül ismét felduzzad a hiány.

Éppen ezért Komáromi Zoltán számára a 2019-es költségvetés volt a vízválasztó Kásler Miklós érdekérvényesítő ereje szempontjából, illetve azzal kapcsolatban, hogy van-e valódi kormányzati szándék az ágazat reformjára. Mint arról a Hetek is beszámolt, az egészségügy az idei költségvetéshez képest jövőre mindössze 100 milliárd forinttal kap többet. „Ez számomra azt jelzi, hogy a miniszternek nincs mozgástere. Ennyi pénzből lehetetlen végrehajtani az intézményi reformot, 120 kórházat ekkora orvos- és nővérhiány mellett lehetetlen működtetni” – mondta Komáromi. A szakember emlékeztetett rá, hogy 2012-re szinte minden egészségügyi intézményt államosítottak, a kétharmados többség birtokában pedig „bármit” megtehetne a kormány, ám azon kívül, hogy hónapok óta hallani a reformok tervéről, a valóságban nem történt változás. Azt ugyanakkor ellenzéki politikusok is elismerik, hogy az ésszerűbb és hatékonyabb működéshez szükséges átalakítás – ami kórházbezárásokkal és ágyszám csökkentéssel jár – politikai értelemben kockázatos vállalkozás, a szocialista kormány is egy ilyen kísérletbe bukott bele.

Forrásaink ugyanakkor Nagy Anikó javára írják, hogy ismerve az ágazat helyzetét és a fokozódó társadalmi elégedetlenséget, joggal számíthatott rá, hogy a harmadik egymást követő kormányzati ciklusban a feladatok mellé a szükséges pénzt is kirendeli majd a döntéshozó. Felmondásához tehát az is hozzájárulhatott, hogy szembesült a valósággal.

Olvasson tovább: