Kereső toggle

Egy ítélet margójára

Az ügynöközés nem vélemény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Morvay Péter, felperes.

A Tatabányai Törvényszék 2018. március 12-én meghozott elsőfokú ítéletében kihirdette, hogy Bartus László megsértette Morvay Péter (lapunk rovatvezetője – a szerk.) személyhez fűződő jogát azzal, hogy az Amerikai Népszava internetes felületén 2016. december 27-én megjelent cikkében azt állította, hogy Morvay Péter az „utolsó aktív III/III-as ügynök”.

Morvay Pétert 1985-ben, 21 éves egyetemistaként szervezte be a rendőrség. 18 hónapig tevékenykedett ügynökként, 1987-ben viszont lelkiismereti okokból szakított a besúgóhálózattal. Döntéséről és annak előzményeiről ezt követően, még a rendszerváltás előtt beszámolt ismerőseinek, személyesen bocsánatot kért azoktól, akikről jelentéseket írt, majd miután néhány hónappal később csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez, 1987 nyarán egy istentiszteleten több száz ember előtt nyilvánosan is, részletesen elmondta történetét. Ez az akkori törvények szerint államtitoksértésnek számított, amelynek a büntetése 5–10 év börtön volt. Végül „csak” az egyetemről zárták ki, és tanulmányait a rendszerváltás után fejezhette be. Beszervezésének történetét – Magyarországon elsőként – az Új Exodus magazin 1990-ben  megjelent első számában, a Hartmann László voltam című cikkében közölte a nagy nyilvánossággal.

Az általa elmondottakat később az Átvilágítási Bíróság jogerős döntésében is megerősítette: „Morvay Péter 1987 márciusában lelkiismereti konfliktustól indíttatva kezdeményezte kapcsolatának megszakítását a III/III-as ügyosztállyal, amely elhatározása mellett végig következetesen kitartott, aminek eredményeképpen tényleges kapcsolata és érdemi tevékenysége ebben az időpontban meg is szűnt” – áll a 2003-ban született határozatban.

Bartus László mindezekkel szemben azt terjeszti úton-útfélen, hogy a múlttal való szembenézés nem történt meg, sőt – mint a perben szereplő cikkében állította – Morvay Péter valójában „az utolsó aktív III/III-as ügynök”. A bíróság előtt Bartus azzal mentegetőzött, hogy ez „publicisztikai fordulat” vagy „költői kép”, de Morvay szerint ez a valótlan vád éppen azért nagyon súlyos, mert „ezzel hazugságnak állítja mindazt, amit 1987 óta tettem és magammal kapcsolatban állítottam”. Az érvek ütköztetése évek óta (évtizedek óta) nem vezetett eredményre, Morvay elmondása szerint Bartus az egyetlen a vele foglalkozó újságírók közül, aki soha nem kérdezte meg őt a múltjával kapcsolatban a nyilvánosság előtt, holott előszeretettel hivatkozik rá. Miután hiába próbálta többször felkérni arra, hogy hagyjon fel a valótlanságok közlésével, sőt egyre képtelenebb állításokat fogalmazott meg a nyilvánosság előtt, utolsó eszközként maradt a bíróság, hogy igazságot tegyen.

Érvek és ellenérvek

A szólásszabadság kiemelt értékkel bír minden demokráciában. A klasszikus szabadságelv viszont nem korlátlan: az egyén szabadsága csupán addig terjed, amíg ezzel nem sérti másét. Annak megállapítására pedig, hogy hol húzódik ez a határ, egy független bíróság alkalmas.

Az alperes pont azzal indított, hogy Morvay perrel akarja eltiltani múltjának leírásától, ergo korlátozni akarja szólásszabadságában. A felperes ezt többször is cáfolta: „Nem ez a szándékom, hiszen Bartus László is – másokhoz hasonlóan – pontosan tőlem értesült arról, hogy diákként mit tettem, beleértve a rendőrség által használt fedőnevemet, amit előszeretettel használ ma is rám. Nincs ezzel semmi baj, a nyilvánosságot 31 évvel ezelőtt a lelkiismereti okok mellett éppen azért vállaltam, hogy a magam módján segítsek azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek. Egyetértek azzal, hogy az ügynökkérdés tisztázatlansága mérgezi a közéletet. Ennél is jobban mérgezi azokat az embereket, akik hozzám hasonlóan részesei voltak ennek a rendszernek.”

Bartus állítását azzal kívánta megalapozni, hogy Morvay csak a rendszerváltás után állt nyilvánosság elé. Ezt viszont számos tanú (akik hallották az istentiszteleten) tudja cáfolni, valamint az Átvilágítási Bíróság is megerősítette Morvay állításait. Miután Bartus minden állítása alól kihúzták a talajt,  védekezése más irányt vett: az Amerikai Népszava hasábjain tényként hangoztatott ügynök-létet a bíróság előtt véleménynek titulálta. Viszont azt állítani egy személyről, miután múltjával kiáll a nyilvánosság elé, hogy továbbra is besúgó tevékenységet folytat, jócskán túlfeszíti a véleménynyilvánítás kereteit.

Döntés

Ezzel a törvényszék is maximálisan egyetértett: eltiltotta Bartust ennek az állításnak a további közlésétől. Ezen felül elégtétel adására is kötelezte Bartust: 15 napon belül írásban kövesse meg Morvay Pétert azért, mert valótlanul állította róla, hogy ő volt az utolsó aktív III/III-as ügynök, tekintettel arra, hogy Morvay ezt a kapcsolatát korábban önként a nyilvánosság előtt feltárta. Továbbá arra is kötelezte a bíróság Bartus Lászlót, hogy ugyanezt a nyilatkozatot 15 napon belül az MTI Országos Sajtószolgálathoz is juttassa el, továbbá fizessen meg Morvay Péter részére 300000 forintot.

 

Morvay Péter: „A sötétség 31 éve véget ért”

Életemben soha nem pereltem senkit, sem újságírót, sem mást. Bartus László az első, vele kapcsolatban is közel 20 évet vártam ezzel a lépéssel. Pontosan tudta, hogy hogyan tértem meg, mit tettem anno római katolikus vallású egyetemistaként, hiszen amíg a Hit Gyülekezetében tevékenykedett, többször hallotta a történetemet. Mégis, már 1999-ben úgy tüntette fel, mintha ő „buktatott volna le egy III/III-as ügynököt a Hit Gyülekezetében”. Ez a hazugsága még a parlamenti jegyzőkönyvbe is bekerült, Molnár Róbert akkori kisgazda képviselő előadásában. Sokszor elmondtam: semmi menthetőt nem találok a múltamban, egyedül Jézus Krisztus kegyelme az, ami ki tudott segíteni erről a sötét útról. Elfogadtam azt, ha valaki emiatt nem állt szóba velem, és nagyon tisztelem azokat, akik a zsarolással szemben is nemet mondtak. De amikor Bartus László a megváltás tényét kezdte tagadni az életemben, akkor éreztem úgy, hogy ezzel a hazugságával a bíróság előtt szükséges szembesíteni. A per során tett kijelentései csak megerősítették, hogy a velem szembeni gyűlölete és rágalmai valójában a Hit Gyülekezetével szemben elkövetett aljas árulásának a leplezésére szolgálnak. Mert sokan emlékszünk: Bartus László egy nap felbukkant a közösségben, nyolc éven át lelkes hitesnek mutatta magát, majd hirtelen, egy délután egyszer csak eltűnt, és legközelebb egy évvel később, a 300 oldalas feljelentésként megírt rágalmazó könyve bemutatója kapcsán bukkant fel újra. Véleményem szerint az elmúlt húsz évben a Hit Gyülekezetéről, Németh Sándorról és másokról – nem egyszer rólam – írt több mint 300 (!) cikke nem kis részben éppen ebből a rossz lelkiismeretéből fakadt. De bármennyi rágalmat, szitkot és gyalázkodást ír is le, ez nem fog igazságot szerezni a számára. Az igazság Jézus Krisztus, és én örökre hálás vagyok azért, hogy 31 évvel ezelőtt az Ő útját választhattam, a sötétség útja helyett.

 

Olvasson tovább: