Kereső toggle

Csepel művek

Újabb feszültségek a baloldalon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jelenlegi Országgyűlésben az Együtt politikusa által képviselt Csepel példája jól mutatja, milyen bonyolult helyzetből kellene kormányt váltania az ellenzéki pártoknak. Még ha a Jobbikot ki is vesszük a képletből – amire a valóságban nem lesz lehetőség – a XXI. kerületi mátrix olyan feszültséget generált, hogy a hét elején Juhász Péter már árulózta potenciális szövetségesét. A megosztottság melletti legfőbb probléma persze az, hogy az érintett pártok négy év alatt sem voltak képesek tömegbázist kiépíteni. 

2014-ben a csepeli egyéni körzetben az Együtt jelöltje, Szabó Szabolcs szerzett országgyűlési mandátumot, miután legyőzte a fideszes jelöltet, az azóta „rezsipápának” becézett Németh Szilárdot. Nem meglepő hát, hogy az Együtt idén is Szabót indítja a körzetben. Annál meglepőbb volt azonban, hogy néhány nappal ezelőtt az MSZP bejelentette: saját jelöltet indít a körzetben Bangóné Borbély Ildikó személyében. Ami, ha valóban így lesz, azt jelenti, hogy a két baloldali jelölt „kioltja” egymást, és egy olyan körzetben győzhet a Fidesz, ahol az ellenzék az esélyesebb. Bangóné indítása mindemellett azért is meghökkentő, mert négy éve az összes ellenzéki párt, köztük az MSZP is, arról beszél, hogy úgy lehet legyőzni a kormánypártokat, ha az egyéni körzetekben egy, közös ellenzéki támogatású jelölt indul a kormánypártival szemben.  

Csepelen a helyzet tehát meglepő, mindemellett ellentmondásos is: az Együtt joggal kéri számon, hogy miért nem támogatja az MSZP az ő, egyszer már bizonyított emberét. Ugyanakkor éppen az Együtt az a párt, amelyik kijelentette, hogy a „2010 előtti” pártokkal nem hajlandó összefogni, márpedig az MSZP, amitől most támogatást vár, 2010 előtti párt.

Az MSZP viselkedése is ellentmondásos: a szocialisták arra hivatkoznak, hogy a DK-val kötött megállapodásuk értelmében a 106 egyéni körzetből 60-ban az MSZP, 46-ban a DK állíthat jelöltet, márpedig Csepel az „övék”. Ráadásul, érvelnek tovább a szocialisták, ők megkeresték Szabó Szabolcsot, és felajánlották neki az indulás jogát – igaz, azzal, hogy MSZP-színekben méresse meg magát, ám ezt Szabó visszautasította, mondván, van neki pártja: az Együtt.    

Csakhogy DK-s forrásaink azt állítják, hogy az MSZP csúsztat: a két párt megállapodása ugyanis azt tartalmazza, hogy a 2014-ben vagy később, egyéniben győztes ellenzékiek, így Szabó Szabolcs, illetve Kész Zoltán, idén is elindulhatnak saját körzetükben saját pártjuk színeiben vagy függetlenként, és mind az MSZP, mind a DK beáll mögéjük. Nem meglepő, hogy ilyen előzmények után Bangóné indításának hírére Juhász Péter, az Együtt elnöke kijelentette: Bangóné az MSZP és a Fidesz közös jelöltje, vagyis Juhász gyakorlatilag leárulózta a szocialistákat, mint akik szánt szándékkal keresztbe fekszenek egy ellenzéki mandátum megtartásának. 

Keddre némiképp enyhült a helyzet, Molnár Gyula MSZP-elnök találkozott Juhásszal, majd utóbbi azt mondta, mégis van remény a megállapodásra, és nemcsak Csepelen, de számos további körzetben is. A Hetek információi szerint valójában az MSZP végül eláll majd Bangóné indításának szándékától: most azért vív, hogy a „törpepárti” státuszú Együtt kénytelen legyen velük egyezkedni, hogy aztán az MSZP, igazolva a konstruktív szándékát, kezet nyújtson. Ennek hátterében pedig az áll, magyarázta egy szocialista forrás, hogy az ellenzéki szavazók az összefogást díjazzák, márpedig Botka László kormányfőjelöltsége idején az MSZP éppen ezt a tulajdonságát amortizálta le, hiszen Botka gyakorlatilag minden pártnak ultimátumot adott, a „gyertek és álljatok be mögém” indítással. 

Még ha Csepelen meg is egyeznek végül, az ellenzék helyzetét tovább bonyolítja a választási törvény, valamint az alacsony támogatottságú, de parlamenti pozícióra vágyó pártok magas száma. Az Együtt nehéz helyzetben van, miután nem jött össze az „Új Pólus” (hiszen a Párbeszéd-társelnök Karácsony Gergely ma már pártja és az MSZP közös kormányfőjelöltje) s így az Együtt most egyedül küzd az 5 százalékért és a túlélésért. Ehhez minimum 27 egyéni jelöltet kell állítania, ezek egyike Szabó Szabolcs, ám mellette további 26 egyéni induló is kell, akik valamilyen szinten „bele fognak zavarni” az erősebb ellenzéki jelölt szereplésébe. Információink szerint országos szinten nagyjából 10 olyan körzet van, ahol győzhetne az ellenzék, ám a csepelihez hasonló szituáció miatt végül mégis alulmaradhat a kormánypártokkal szemben.

Újabb veszélyforrás a Bokros Lajos vezette MOMA: idén kénytelen lesz elindulni a választáson, mivel 2014-ben nem indult, és a párttörvény értelmében amennyiben most sem teszi, fel kell oszlatni. Bokros tehát kockázat előtt áll: ha elindul, de nem éri el az 1 százalékot, vissza kell fizetnie az állami támogatást. Ha valamelyik párttal közösen indul, a bejutási küszöb kétszer 5, azaz 10 százalék.

A Hetek információi szerint a nyélbe ütött MSZP–DK megállapodás ellenére sem túl baráti a helyzet a két párt között. A szocialisták a mai napig Gyurcsány „Ferit” hibáztatják a baloldal mélyrepüléséért, aki viszont éppen azzal kampányol, hogy a DK a legkövetkezetesebb, legstabilabb ellenzéki párt, hiszen megalakulása óta ugyanazokat az elveket vallja, soraikból pedig nincs kibeszélés. Gyurcsány ezzel indirekt módon támadja a néppártosodó Jobbikot és a belső vitáktól szenvedő és gyengülő MSZP-t, ráadásul ebben a tekintetben igaza is van. Ugyanakkor háttérbeszélgetéseken DK-s források jóval egyértelműbben ekézik a szocialistákat: többek között azt is felróják, hogy az MSZP története során most először támogat olyan miniszterelnök-jelöltet, akinek semmi köze az MSZP-hez. „Miért kell az MSZP-nek az egyszázalékos Párbeszéd vezetője, Karácsony Gergely, és miért kell a nullaszázalékos MLP elnöke, Fodor Gábor?” – tette fel a kérdést egy gyurcsányista forrásunk. Nos, pestiesen szólva, innen szép nyerni.

Olvasson tovább: