Kereső toggle

Magyar baloldal: MSZP nélkül?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Baloldali megemlékezés a Nagy Imre Emlékháznál.

Nem kizárt, hogy 2018-ban sok mindent újra kell tanulnunk, amit a magyar politikai életről tudunk, még akkor is, ha a közvélemény-kutatásokat 2006 augusztusa (!) óta megszakítás nélkül toronymagasan vezető Fidesz győzelméhez most sem fér kétség. Ennek ellenére a 2018-as választás a legizgalmasabb lehet a Fidesz eddigi utolsó vereségét és egyben az MSZP minden bizonnyal legutolsó győzelmét hozó 2006-os voksolás óta.

Az izgalmak oka, hogy több évtizedes status quo látszik felborulni ellenzéki oldalon: a szocialisták hónapok óta tapasztalható gyengülése a választási részvételüket biztosra ígérő szavazók körében 10 százalék közelébe, vagy az alá lökte az MSZP-t – az ősz eleje óta alig akadt közvélemény-kutató, amely a legnagyobb ellenzéki párt címért folytatott versenyt döntetlenre hozta volna ki a szocialisták és a Jobbik között; utóbbi a mérések szerint másfél-kétszer annyi szavazót tudhat maga mögött, mint az országot 12 éven át kormányzó MSZP.

Ennél is meglepőbb azonban, hogy a Nézőpont Intézet legutóbbi mérése szerint az MSZP támogatottsága a teljes népesség körében 5 százalékra süllyedt (ez a Nézőpont becslése szerint 10 százalékos listás eredményt jelentene, szemben a Fidesz 44, a Jobbik 19, a DK 8 és az LMP 7 százalékával).

Ez annak fényében meglepő, minthogy a Publicus Intézet kutatása szerint egyszerre növekedett a Fidesz támogatói és a kormányváltást akarók száma: az intézetnél (amely egyébként még mindig döntetlenre hozza az MSZP–Jobbik-meccset) a Fidesz támogatóinak aránya a teljes népesség körében 25-ről 26 százalékra nőtt szeptember és október között, ám a kormányváltást akaró választók aránya tavaly novemberhez képest jelentősen, 39-ről 54 százalékra emelkedett. Ennél is érdekesebb, hogy a bizonytalan szavazók 58 százaléka váltana kormányt, míg csupán 13 százalékuk szeretné, ha Orbán Viktor maradna Magyarország miniszterelnöke.

Ám ebből a polarizációból (amely során egyszerre erősödik a Fidesz és növekszik a kormányváltást akarók tábora) a jelen állás szerint az ellenzék nem fog tudni profitálni, főként az MSZP szemünk előtt zajló összeomlása miatt: mivel egyelőre nincs olyan ellenzéki párt, amely tömegesen maga mögé tudná állítani a kiábrándult szocialista szavazókat, utóbbiak többsége elveszni látszik a teljes ellenzéki oldal számára.

Az október elején saját miniszterelnökjelöltjüket megbuktató szocialisták már Botka László vezetésével gyengülésnek indultak, ám Botka bukása után a tendencia felgyorsult. Az MSZP vezetői Botka megbuktatása után azonnal leültek a DK-val tárgyalni az egyéni választókerületek elosztásáról, ám míg a szocialisták ezt összekötötték volna a közös listáról és kormányfőjelöltről szóló tárgyalásokkal is, Gyurcsány Ferenc pártja – amint ezt a pártelnök az atv.hu-nak leszögezte – erre nem hajlandó. Ráadásul, míg a gyengülő szocialisták legkésőbb decemberig meg akarnak állapodni mindhárom, számukra fontos kérdésben, az MSZP összeomlásával lassan  erősödésnek induló DK-nak nem sürgős az alku megkötése: Vadai Ágnes alelnök ATV Startnak tett nyilatkozata szerint akár április elejéig is ráérnek megállapodni az ellenzéki pártok.

A DK-nak az MSZP kivéreztetésére irányuló taktikázása nyomán pánikba esett szocialisták megkísérelnek nyomást gyakorolni Gyurcsányékra a közös miniszterelnökjelölt-állítás érdekében. Erről szólt Balázs Péter kabaréba illő „jelölése” az MSZP részéről, akinek nevét egy MSZP-közeli blog névtelen bejegyzése dobta be még a múlt héten. Ezt követően előbb Balázs, majd Molnár Gyula cáfolta a hírt, végül azonban a volt külügyminiszter mégis hajlandónak mutatkozott arra, hogy egy (nem létező) ellenzéki összefogás jelöltje legyen.

A tragikomédia folytatódott a héten is. Hétfőn ülésezett a szocialisták elnöksége, amely hivatalosan ajánlatot tett Balázsnak a tárgyalások megkezdésére. Az ülés alatt Tóth Bertalan frakcióvezető az ATV Egyenes Beszéd vendége volt, ahol elmondta, Balázs Péter lehetne a közös miniszterelnök-jelölt, akivel informálisan, telefonon már egyeztettek is. Néhány perccel később, ugyanabban a székben a volt külügyminiszter arról beszélt, őt fel sem hívták.

A jelek szerint tehát a baloldal közös kormányfőjelölt nélkül vág neki 2018-nak, de a dolgok mostani állása az, hogy az MSZP-nek egyáltalán nem lesz miniszterelnök-jelöltje. Kérdés, hogy a DK-nak meddig lesz érdeke egyáltalán az egyéni választókerületi jelöltekről megállapodni a gyengülő MSZP-vel.

Olvasson tovább: