Kereső toggle

Orbán Soros-maratonra készül

A tüntetések ellenére kitart a Fidesz CEU-ügyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisebbségben vannak a Fideszben azok, akik feleslegesnek vagy elhibázottnak tartják a CEU körüli konfliktust. Orbán Viktor verbális és metakommunikációja mindenki számára világossá teszi a pártban, hogy ebben az ügyben bizalmi kérdést jelentene bármilyen különutasság. A hivatalos belső álláspont szerint a tömegtüntetések ellenére kifejezetten jól alakulnak a dolgok a párt számára, mert Soros György népszerűtlensége a belső mérések szerint vetekszik Gyurcsányéval, éppen ezért az ellene folytatott küzdelem mozgósító erővel hathat a korrupciós ügyek miatt lanyhuló aktivitású Fidesz-bázisra.

A Fidesz vezérkarának, különösen Orbán Viktornak a stratégiája leginkább úgy érthető meg, ha átlátjuk, hogy a kormánypárt felső vezetésében minek tulajdonították a 2015-ös időközi választási vereséget. A 2014-es választáson óriási fölénnyel, a leadott szavazatok 47,15 százalékával mandátumot szerző Navracsics Tibor uniós biztosi kinevezése miatt kénytelen volt lemondani a képviselőségéről. Az új választáson a több ellenzéki párt által támogatott, sem politikai előélettel, sem jelentős pénzügyi támogatással nem rendelkező Kész Zoltán független jelölt győzött, aminek következtében a Fidesz elveszítette kétharmados többségét az Országgyűlésben.

Mivel nagy volt a tét, a Fidesz „letelepítette” az eddigi választások egyik csodafegyverének tartott, úgynevezett Kubatov-brigádot (Kubatov Gábor pártigazgató által vezetett mozgósító csoportot), de ők sem tudták megmozdítani a saját bázisukat. Hagyományosan jobboldalinak tartott városrészekben és településeken nagy számban maradtak otthon a jobboldali szavazók. Az egy évvel korábban Navracsics Tiborra szavazók jelentős része passzív maradt.

A Fidesz réme pedig a passzív jobboldali szavazó. Orbán az úgynevezett „centrális erőtér” pártstruktúrával arra hajt, hogy a Fidesznek mindig legyen 2-2,3 millió szavazója, míg az ellenzék két kisebb „szélsőséges” oldalra, az 1-1,5 milliós baloldalra (az MSZP-re és a DK-ra) és az 1 milliós radikális jobboldalra (Jobbikra) „oszoljon”. Így a többség minden esetben a Fideszé lesz, de ehhez az kell, hogy a kormánypárti szavazók ne maradjanak otthon.

A kormánypártok stratégái szerint a negatív kampány éppen arra szolgál, hogy a saját tábort mozgósítsa, az ellenfél megítélésének a rombolása csak másodlagos. Veszprémben a helyi fideszes pártvezetést az időközi választási vereséget követően elővették, hogy miért sumákolták el a Kész Zoltán elleni negatív kampányt, hiszen az országos vezetés szerint emiatt nem érezték a jobboldali szavazók, hogy fontos elmenniük választani. Nem volt érzelmi tónusa a voksolásnak, noha a Fidesz-vezérkarnak fontos lett volna a kétharmad megőrzése. A Fideszben ma kisebbségben vannak a túljáratott konfliktusos kampányok belső kritikusai, akik szerint inkább a nagyszámú és irritáló korrupciógyanús ügy, a vállalhatatlan és vitatható politikai szereplők és a felesleges konfliktusok vezethettek oda, hogy 2014 tavasza után egy év alatt elillant a harci kedv a jobboldali táborban, hiszen cikinek érezték azt, amit a Fidesz művel. (Ekkor közvetlenül a netadó, a kitiltási botrány és számos kormánypárti politikus és háttérember kirívó vagyongyarapodásáról szóló cikkek utáni időszakban voltunk.) 

Soros az új Gyurcsány?

Így érthető meg, hogy a hétvégén a szervezők által 80 ezresnek (a Fideszben 40 ezresnek) tartott, CEU melletti, jelentős magyar és nemzetközi sajtóvisszhangot keltő tüntetést követően (legnagyobb meglepetésünkre) miért lehetett jókedvű, már-már kifejezetten elégedettnek tűnő kormánypárti politikusokkal találkozni. A kormánnyal stratégiai partneri viszonyban álló Századvég mérése szerint a magyarok 61 százalékának negatív a véleménye Soros Györgyről, míg mindössze 14 százalék kedveli. A CEU-t alapító üzletember megítélését erősen befolyásolja a politikai identitás: a jobboldaliak 81 százaléka kedvezőtlen véleményt formált róla, a középen állók 55 százaléka szintén negatívan reagált, a baloldaliak 41 százaléka viszont kedveli. A pártpreferencia szerinti bontás arról árulkodik, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) és az Együtt szavazótáborát leszámítva minden politikai táborban többségben vannak azok, akik között népszerűtlen Soros György.

Érdemes megjegyezni, hogy a baloldalra sorolt Publicus Intézet más eredményekre jutott, de az is igaz, hogy kicsit mást is kutatott. Az intézet megállapításai szerint nem igazán sikeres a Fidesz kommunikációja, mellyel Soros Györgyöt az ország működését érdemben befolyásoló háttérhatalomként igyekszik bemutatni. Minden tíz megkérdezettből csupán kettő (19 százalék) gondolja azt, hogy érdemben befolyásolja az ország ügyeit, és kétharmaduk (65 százalék) szerint ez csupán kommunikációs fogás, aminek célja a figyelemelterelés. Leginkább a Fidesz- szavazók hisznek Soros és a „háttérhatalom” befolyásában (36 százalék), míg többnyire az MSZP- szavazók és a bizonytalanok gondolják blöffnek (77 és 69 százalék). 

„Sorost legalább annyira utálja a nép, mint Gyurcsányt, aki Soros mellé áll, annak annyi” – fogalmazott meglehetősen magabiztosan, a Századvég méréseit tényként elfogadva lapunknak a Fidesz egyik vezető politikusa, aki csöppet sem tart attól, hogy a CEU körüli botrány kárt okozna a pártnak, mert szerinte ez csak a fővárosi, és azon belül is a belvárosi világot érinti és érdekli. Sem Borsodban, sem Békésben nem hoz tűzbe ez az ügy senkit – vélekedett az idézett Fidesz-vezető. Nem véletlenül nem a kvalifikáltabb képviselőit küldte hadba a Fidesz CEU-ügyben, hanem azokat a „népies képviselőket”, akik szemrebbenés nélkül, csillogó szemmel hajlandóak a CEU-t Soros-egyetemnek nevezni, illetve elmondani, hogy a Soros-hálózat által megtévesztett emberek (Nobel-díjas tudósok, professzorok, az MTA elnöke) álltak csak ki a CEU mellett, és a konfliktus nagy részben a migránspolitikáról szól. Soros, migráns, háttérhatalom, idegen érdekek és Brüsszel azok a kulcsszavak, melyek a Fidesz számításai szerint negatív tartalommal bírnak az átlagszavazó számára.   

Mint ismeretes, a hétvégi tömegtüntetések ellenére Áder János államfő időben aláírta az új felsőoktatási törvényt, amely valóban nehéz helyzetbe hozza a CEU-t. A várakozások szerint valamilyen úton-módon azért valószínűleg az Alkotmánybíróság elé kerül majd a törvénymódosítás. Ezt a lépést, a testülethez fordulást több baloldali ellenzéki párt meg is ígérte. Ehhez azonban 50 országgyűlési képviselő aláírása szükséges, ezért például az LMP mellett (aki az egyik kezdeményező) az MSZP-s, a DK-s és a jobbikos képviselők támogatására is szükség lesz. Emellett az AB-hez fordulhat Székely László ombudsman, illetve egy bonyolult bírósági eljárás keretében később maga a CEU, vagy a majdani pert tárgyaló bíró is.

Ha az ellenzék összefog az LMP-től a MSZP-n át a Jobbikig, akkor a Fidesz számára kampánytémává válhat, hogy egyik oldalon van a „nemzeti”, vagyis az úgymond népszerűtlen Soros György ellen küzdő oldal, tehát a Fidesz, míg a másik oldalon a Soros-bérencek, köztük a kormánypártiak szerint „az új hazaárulónak” bélyegzett Vona-párt is. Ez különösen – legalábbis a Fidesz-vezérkar gondolkozása szerint – a Jobbik táborában okozhat zavart, hiszen a radikális párt olyan közegből érkezik, ahol identitásképző erővel bírt Soros Györgyöt „háttérhatalmi vezetőnek” tartani. A Fidesznek pedig kapóra jön, ha 2018-ban a néppártosodás miatt „billegő” Jobbik-szavazók – például a Soros-topic miatt – majd rájuk szavaznak.   

Néma kritikusok

A Fideszben már átálltak a választási üzemmódba, ami azt jelenti, hogy mindent alárendelnek a 2018-as sikernek. Vagyis Orbán Viktor katonás, kibeszélés nélküli rendet vár el. Úgy tudjuk, hogy vannak kritikus hangok a párton belül, de érzékelve a miniszterelnök-pártelnök elvárását, nemtetszésüket csak nagyon szűk körben és meglehetősen visszafogottan mondják el. A CEU-ügy miatt vannak, akik attól félnek, hogy tudásellenesnek tűnik a párt, sőt volt, aki felesleges konfliktusnak tartotta ezt a kérdést 2018 előtt elővenni, mert nemcsak az eddig apolitikus, hanem még a mérsékelt jobboldali értelmiségieket is elidegeníthetik maguktól. (A baloldali értelmiség meggyőzéséről már régen lemondtak.) Páran (ők a kisebbség) a fővárosi és az egyetemi értelmiség erejét és persze a nemzetközi sajtó és diplomácia nyomásgyakorlását erősebbnek vélik, mint Orbán Viktor és szűkebb környezete. Őket meglepte, hogy Orbán – akiről ugyan közismert, hogy lételeme a konfliktus és a harc, de csak minimum 80 százalékban nyerhető ügyekbe viszi bele a Fideszt – vállalta a CEU-konfliktust. Ők attól tartanak, hogy egy elhúzódó krízis ebben az ügyben – kiegészülve a továbbra is éleződő Orbán–Simicska-konfliktussal – akár lényegesen nagyobb károkat is okozhat, mint amekkorákra Orbán Viktor és környezete számít.

Olvasson tovább: