Kereső toggle

Röhrig: „Magyarországnak örömre van szüksége”

Oscar-díjas a Saul fia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2016. február 29-én, itthoni idő szerint hajnali öt óra után pár perccel Sofía Vergara kolumbiai származású színésznő kinyitotta a borítékot, s közölte, hogy ebben az évben magyar film nyerte a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó aranyszobrot. Számítottunk rá, de az eufória így is határtalan.

Nemes Jeles László rendezése ugyan már a cannes-i győzelmekkel is szenzációs eredményt ért el, s a többi elismerés, köztük a magyar filmművészet első Golden Globe-ja csak fokozta ezt az elképesztő sikertörténetet, a történet most lett végképp katartikus. Oscart nyerni hatalmas, szinte felfoghatatlan siker. A csúcs. Magyarnak, ugye, 1982 óta nem sikerült idáig feljutnia. 

Pár órával a gála előtt szinte példátlanul megható üzenetet posztoltak Röhrig Géza publikus Facebook-profiljával: „Sziasztok! Már a kocsiban ülünk. Nagyon szépen köszönjük, hogy szorítotok értünk. Ha nyerünk, ne fogjátok vissza magatokat: Magyarországnak örömre van szüksége.”

És Magyarország örül. Nagyon örül. Országszerte szerveztek Oscar-váró bulikat, ahol az emberek együtt szurkoltak a Saul fiáért, s bizony egészen felemelő volt a virrasztók reakciója, amikor kiderült: nem hiába maradtak ébren. Ilyen hangorkánt sportközvetítések közben szokott a közönség produkálni, amikor a kedvenc csapata nyer. Ahogy Röhrig ezt Hollywoodban, kamerák előtt megjegyezte, kis ország a miénk, s ami most velük történik, az olyan, mintha az olimpián az aranyért indulnának. 

Igaz, azt sem érdemes letagadni, hogy nem mindenkinek volt fontos a Saul fia Oscar-díja: ahogy várható volt, és ezzel a filmmel kapcsolatban sajnos már tapasztalhattuk, a boldog ünneplők mellett a véresszájú (billentyűzetű) ellendrukkerek is hallatták a hangjukat – ám azt gondolom, velük itt és most tényleg csak addig érdemes foglalkozni, amíg idézünk egy harmadik hatásos nyilatkozatot Röhrig Gézától. A Saul fia főszereplője a következőt mondta még a cannes-i fogadtatás idején a Népszabadságnak: „Ami a gyűlölködő kommenteket illeti, egyszer mindenkinek el kell döntenie, hogy a csapatát szereti-e jobban, vagy a focit. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy idehaza sokan elvből nem lesznek hajlandóak megnézni a filmet. Én azonban azt mondom, hogy egy szögletből becsavart gól, az fantasztikus, akárki rúgja is.”

Valóban fantasztikus, de nem mindegy az sem, hogy kik rúgták ezeket a gólokat! Nemes Jelesben és társaiban olyan alkotógárdát ismerhettünk meg, akik igazi teamként viselkedtek, s amellett, hogy az egész világot lenyűgözték rendhagyó látásmódjukkal, a velük történteket is kifejezetten profi módon kezelték. A rendező ugyanakkor sosem riadt vissza az erős mondatoktól – az Oscar-hajrában ugyan megjelent egy különös interjú a német Jüdische Allgemeinéban, olyan kijelentésekkel, melyek nagy felháborodást keltettek hazánkban, de miután Nemes Jeles közleményben állította, hogy a lap meghamisította a szavait, másnapra átírták a cikket – ám ez elsősorban azt mutatja, hogy a filmet, annak üzenetét tartotta fontosnak, s nem feltétlenül azt, amilyen díjakat kaptak érte. Megosztó figura, de azzal nem lehet vádolni, hogy ne képviselné következetesen azt, amiben hisz, amiért filmeket akar csinálni. Amiért leforgatta a Saul fiát.

„Köszönöm az Akadémiának ezt az elismerést. Köszönöm a Sony Pictures Classicsnak, Tom Bernardnak és Michael Barkernek, hogy támogatott minket. Köszönöm Magyarországnak, hogy támogatta ezt a filmet. Ezt a díjat a főszereplőmnek, Röhrig Gézának ajánlom, és a hihetetlen stábnak, akik akkor is hittek ebben a filmben, amikor senki más. Talán az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, amely lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. Erről a reményről szól ez a film.” Nemes Jeles László ezekkel a szavakkal köszönte meg a díjat. Tán kicsit jobban zavarban volt, mint az előző elismerések átvételekor, de hát ez tényleg az Oscar-gála volt. Ott teljesen érthető, ha kicsit megremeg a hang.

10 érdekes dolog a Saul fiáról

1. A film főszereplője Röhrig Géza költő és színész, de már 1980 óta nem szerepelt filmben. Zenél is, nemrégiben az AMEN koncertjén játszotta el először a Próféta című számát egy szál gitárral több ezer néző előtt. Egy videóban Röhrig Pajor Tamással, akivel a barátsága a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, arról beszél, hogy mindketten a Messiást várják.
2. Röhrigről anyja lemondott, apja 4 éves koráig nevelte, de miután meghalt, állami gondozásba került. Majd 12 évesen örökbe fogadta egy zsidó család. Ekkor erősödött meg benne a zsidó identitás tudatos választása. Röhrig ma már vallásos, haszíd zsidó.
3. A film rendezőjének, Nemes Jeles Lászlónak az édesapja, Jeles András elismert rendező, aki Kossuth-díjat is nyert. Jeles András szerepel a Saul fiában, Mengelét alakítja.
4. Nemes Jeles 39 évesen érte el sikerét, elsőfilmesként (ez azt jelenti, hogy a Saul fia Nemes Jeles első nagyjátékfilmje – Türelem című rövidfilmje tíz évvel ezelőtt a Magyar Filmszemlén a legjobb kisjátékfilm díját kapta).
5. A Saul fia középpontjában egy nagyon különleges helyzetű csoport, a Sonderkommando áll, akik maguk is többségében halálra szánt zsidók voltak a haláltáborokban, csak néhány hónappal hosszabb életet élhettek azáltal, hogy az elgázosított rabtársaik tetemeinek eltakarítására használták őket. Egy idő után általában őket is megölték.
6. A Sonderkommandóról nagyon keveset tudhat az utókor, de a néhány ismert információ több elemét is beépítette a magyar stáb a produkcióba:
a. Valóban sikerült egy rabnak fényképezőgépet becsempészni az auschwitzi táborba, ahol néhány fényképet is tudott készíteni. Ezeket a sokkoló felvételeket aztán kiszivárogtatta. A film egyik jelenetébe beépítették ezt az esetet. A haláltáborban valóban magyar volt az egyik boncorvos, Dr. Nyiszli Miklós, aki az emlékiratait pár évvel a haláltábor felszámolása után ki is adta, Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban címmel.
b. A film egyik kulcsjelenete is Nyiszli visszaemlékezésein alapul. Valóban megtörtént, hogy egy gyerek, egy 16 éves erdélyi lány túlélte az elgázosítást. A föléje tornyosuló ruhák és az, hogy arccal egy pocsolyába esett, megmentette a mérgezéstől. A körbecsodált áldozattal végül valóban az SS-törzsőr-mester végzett, Nyiszli érvelése ellenére. A náci tiszt úgy vélte, hogy egy ilyen fiatal lány ki fogja kotyogni a borzalmas titkokat. A filmmel ellentétben azonban nem megfojtotta az SS-es, hanem tarkón lőtte az áldozatot.
c. Az auschwitzi Sonderkommando tagjai egyszer valóban megpróbáltak fellázadni a tábor vezetőivel szemben, 1944. október 7–8-án. A film 107 perce ebben a néhány napban játszódik. Az elszánt rabok néhány SS-katonát meg tudtak ölni, többeket megsebesítettek és felgyújtották az egyik krematóriumot, amelybe élve bedobták az egyik főkápót. Végül a felkelést leverték, és egy nap alatt 451 Sonderkommandóst végeztek ki.
7. A film főhősének rögeszméje, hogy kaddist mondjon egy halott fiúért, a sok tízezer halott közül. A kaddis a zsidó vallás gyászimája, amely az Isten nagyságáról, mindenhatóságáról és könyörületességéről szól. A gyászoló zsidók 11 hónapon keresztül mondják ezt az imát elhunyt szeretteikért, és csak akkor érvényes, ha jelen van 10 zsidó férfi.
8. Több európai országban vetítik a filmet, több mint 50 országra vették meg a forgalmazási jogot. Egy ideig úgy tűnt, Németországban nem vetítik a mozikban, mivel itt senki nem akarta megvenni a jogokat. Végül azonban a Sony bejelentette, hogy megvette a forgalmazási jogot Németországra is.
9. A film 450 millió forintba került, azonban már a mozibemutatók előtt nyereséges lett. A Mojo Box Office számítása szerint február közepéig 2,5 millió dollárt hozott be nemzetközi szinten, amelybe nem számították bele az Egyesült Államokat és Franciaországot sem, így Magyarország vezeti ezt a listát. Amerikában időközben a film bevétele átlépte az 1 millió dollárt, Franciaországban pedig rekordot döntött, és ez lett minden idők legnézettebb magyar filmje, több mint 220 ezer francia látta.
10. A Saul fia 2015 nyarán megnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, majd 2015 év végén a Golden Globe-díjat is megszerezte. Továbbá megnyerte még a National Board of Review of Motion Pictures Az év legjobb idegen nyelvű filmje díját, a New York-i Filmkritikusok A legjobb elsőfilm díját és a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének (LAFCA) Az év legjobb külföldi filmje díját is. (P.J.)

Magyarország nagyobb része tehát ünnepel. S nemcsak a készítők, hanem a Magyar Nemzeti Filmalap két főalakja, Andy Vajna és Havas Ágnes is fogadták a gratulációkat, és mondtak érdekes dolgokat. Saul-ügyben hónapokon át, egészen az Oscarig tartott az „Alap” visszafogottsága, majd a győzelem éjszakáján is – nekünk reggelén – lehetett tőlük kissé túlzásnak tűnő dolgokat hallani, olvasni.

Tény, hogy Nemes Jeles László, aki Franciaországban és Izraelben is elutasításban részesült a Saul fia ötletével, végül a Magyar Nemzeti Filmalaptól kapta meg a film elkészítéséhez szükséges bizalmat és az 1,5 millió eurós költségvetés mintegy 70 százalékát. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy egy nagy statisztériát mozgató történelmi drámánál ez kifejezetten alacsony büdzsének számít.

Hogy a potenciális támogatók (és a szakmabeli hírek szerint Andy Vajna) előzetes szkepszisén az alkotók felül tudtak kerekedni, abban Havasnak döntő szerepe lehetett, aki hangosan kiállt Nemes Jelesék filmjéért. Arra a kérdésre nyilván nem lehet válaszolni, hogy a Saul fiát a rendszerváltás utáni bármelyik finanszírozási rendszerben támogatták volna Magyarországon vagy sem – e sorok írójának szilárd magánvéleménye szerint igen. Ami tény: Magyarország most olyan ország, ahol egy Magyar Nemzeti Filmalap nevezetű szervezet ítéli meg a támogatást, ahogy az is, hogy a Saulba nem szólt bele az Alap, pontosan olyan lett, amilyenre Nemes Jelesék formálni akarták. A Filmalap eddigi működésében – ahogy arról a Hetek írt korábban – a Saul fia támogatása inkább kivétel volt (Kinek a sikere? Hetek, 2015. június 5.). Vajna mostani nyilatkozatai azt jelzik, hogy a magyar filmipar felvirágzását a változatos színvonalú közönségfilmektől váró kormánybiztos alighanem tanult ebből a számára is váratlan sikerből, aminek más tanulságai is vannak.

Például az, hogy a stáb leghangsúlyosabb alkotói külföldön (is) tanultak, s a nyugaton tapasztaltak is segíthették őket abban, hogy filmtervüket megvalósítsák. Ugyanakkor Nemes Jeles számos alkalommal utalt rá, hogy fontos neki Magyarország, fontos a stábnak, hogy a Saul fia magyar film. Itt forgatták, ide szánták. Nekünk is hozták el az Oscart. Mert Magyarországnak tényleg örömre van szüksége.

S hogy mi lesz a jövő? Biztosnak tűnik, hogy a direktor következő filmjét is Magyarországon forgatja: a Sunset előkészítése már előrehaladott állapotban van, s természetesen ugyanezzel a stábbal dolgozik rajta. A többiekkel is bizonyosan találkozunk még máshol – azon például kifejezetten csodálkoznék, ha Röhrig Gézának nem ajánlanának fel valami fontos szerepet valahol a tengerentúlon. De mindez még várhat. Most még a vastapsé a főszerep.

Olvasson tovább: