Kereső toggle

A Saul fia igazi ereje

A holokauszt nem absztrakt fogalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánk idején még kérdés, Nemes Jeles László alkotását jelölik-e Oscar-díjra. A Golden Globe megvan, s egyre egyértelműbb az is, hogy innentől bármi történik a Saul fiával, alkotóinak köszönhetően új magyar klasszikussal lett gazdagabb a világ filmgyártása.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban, ahogy azt (tökéletesen érthetően) minden tudósítás megjegyezte, történelmi pillanatnak lehettünk tanúi: a Hollywoodban élő külföldi tudósítók rangos díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában magyar alkotó emelhette a magasba. Fantasztikus momentum, ám nemcsak a mozdulat volt fontos, hanem a szavak is, amelyek a direktor szájából elhangzottak. Az ilyenkor szokásos köszönetnyilvánítások után Nemes Jeles a következőkkel zárta rövid beszédét: „A holokauszt az elmúlt évek során absztrakt fogalommá vált. Számomra egy arc. Ne felejtsük el ezt az arcot!”

Ha minden igaz, e Golden Globe-díj az Oscar-gálára nincs hatással, hiszen a szavazás már akár napokkal előtte lezárult. A jelölésnek persze lehetett köze ahhoz, hogy az amerikai akadémia tagjai „még jobban” észrevegyék a filmet, s természetesen óriási dolog lenne, ha az Oscart is elnyerné a Saul fia – ám elsősorban a produkció művészi értéke, a kritikusokra és az átlagnézőkre gyakorolt hatása, s nem a számos fesztiváldíj vagy a külföldi forgalmazó, a Sony Classics kétségtelenül fontos lobbizása miatt hangos a filmtől a nemzetközi sajtó.

Nem csak a díjeső imponáló

Mi a legfontosabb eredménye a Saul fiának, miért tud folyamatosan beszédtéma lenni? Az internet születése óta, vagyis amióta egyetlen kattintással megtudhatjuk, mit gondolnak a filmről a legnevesebb külföldi orgánumok, ilyen lelkesedés magyar mozgóképes teljesítményt még nem kísért: az év végi, év eleji toplistákon a Saul fia a legtöbb lapnál az élmezőnyben szerepel, olyan kommersz hollywoodi látványosságok társaságában, mint például a legutóbbi Mad Max. A Guardian egyenesen 2015 legjobb filmjének tartotta a Sault, s mindenhol kiemelik a mű kompromisszumoktól mentes narratíváját, Röhrig Géza szimbolikusan is hipnotikus jelenlétét, vagyis azt, hogy a Saul fia nemcsak „felkapott”, hanem kikerülhetetlen, nagyon is jelentős alkotás. A Variety szerkesztősége odáig ment el, hogy öt Oscart is „megszavazott” a filmnek – de természetesen (és sajnos) nekik nincs közvetlen ráhatásuk a nominációkra. S mint az már sokszor kiderült: az újságírók ízlése nem mindig találkozik az aranyszobrot kiosztó akadémiai tagok akaratával.

A Saul fia sikere tehát nem feltétlenül, illetve nem teljes mértékben szól egy kicsi, egyetlen filmmel ilyen fontos szakmai elismeréseket régen szerzett nemzet mozgóképes diadalmenetéről – sokkal inkább szólhat arról, hogy ez a magyar alkotás jelentős mérföldkövet jelölt ki a nagy hírű európai filmnyelv újkori útján. Hazánk soha nem tűnt el a filmes térképről, ám a Saulhoz mérhető teljesítmény a nálunk jóval sűrűbb kortárs választékkal rendelkező országoktól is igen ritka. Nem véletlen hát az sem, hogy Franciaországban megdöbbentő nézettséggel szerepelt a film a mozikban: egy hét alatt több mint 85 ezren váltottak rá jegyet, s azért ez még azzal együtt is lenyűgöző szám, hogy a cannes-i nagydíj nyilván hatással lehetett a francia közönségre.

Egyébként sem egyértelmű – sosem az –, hogy a publikumot mennyire érdeklik a díjak, amikor arról dönt, megnézi-e az adott filmet. A Saul fia eddigi mérlege impozáns, a cannes-i elismerések és a friss Golden Globe mellett nyert többek között Stockholmban, Zágrábban, Szarajevóban és Los Angelesben, nem beszélve a rengeteg, kritikusok által kiosztott kitüntetésről. Igen ám, de a „mezei” nézők beszámolói arra engednek következtetni, hogy a filmet ők is semmihez sem hasonlítható élményként érzik, s nem csak a sajtóvisszhang vagy a díjak miatt kíváncsiak rá. Nyilvánvalóan minden országban létezik az a szűkebb réteg, akiknek borzasztóan fontos, hogy milyen filmektől hangosak a rangos fesztiválok, s az is természetes, hogy a Saul fia itthon eleinte a „felhajtás” miatt vonzotta leg­inkább a közönséget. Viszont a „valós”, az aktuális felhajtástól független értékei miatt is megmaradhatott az érdeklődés a film iránt: a pillanatnyi százezres magyar nézőszám egy ilyen nehéz alkotás esetében egészen kimagaslónak számít. S akkor se lenne sokkal több, ha kevesebben kommentelnének a filmmel kapcsolatos gyalázatos antiszemita megjegyzéseiket a közösségi oldalakon.

A fiatalok megszólítása

Nemes Jeles stábja a kezdetektől kiemelt figyelmet szentel a film szembesítő üzenetének, illetve annak, hogy munkájuk eljusson mindazokhoz, akik hajlandóak velük együtt gondolkodni a holokausztról, pontosabban a Saul fia által feltett, a konkrét történelmi eseményektől függetlenül is érvényes kérdésekről. Bár a stáb rendkívül elfoglalt, s népszerűségük, eredményeik, lehetőségeik miatt akár még azt is megtehetnék, hogy elzárkóznak a közönségtalálkozóktól, ám mégis: amikor csak tehetik, ritkán tapasztalt hittel és eltökéltséggel vállalnak fórumokat a közönséggel. A Budapest Film Zrt. Suli-Mozi programjának munkatársaként 2015 őszétől jó néhányszor volt szerencsém szervezőként és moderátorként részt venni olyan teltházas vetítéseken, ahol általános és középiskolás gyerekek nézték meg a Saul fiát, majd a főszereplő Röhrig Gézával beszélgettek. Tapasztalataim alapján a Saul fia a fiatalabb generációknál is eléri a kívánt hatást. Bár az volt a benyomásom, hogy a film megtekintése előtt a legtöbb gyerek teljesen életszerűen úgy állt hozzá a dologhoz, hogy legalább nem kell a tanteremben lennie, a film végére a többség hozzáállása megváltozott: a Saul fia koncepciója, megvalósítása „berántotta” őket. Néha még a sokat tapasztalt, felnőtt nézőknél is pontosabban fogalmaztak, a legtöbben nyitottan és megkapóan érzékenyen reagáltak a látottakra. Mikor megérkeztek a moziba, még néhányuknak az volt a legfontosabb, hogy miért nem lehet popcornt kapni, de legtöbbjük aztán néma csendben nézte végig a filmet, majd fészkelődés nélkül figyelt, sőt: aktív résztvevőként vett részt a beszélgetésen. Azaz a magyar iskolások méltó beszélgetőtársai voltak Röhrignek, s néha még a vitától sem riadtak vissza.

Pedig a Saul fia valóban megterhelő filmélmény; nem hogy beszélgetni, hanem egyáltalán: megszólalni se könnyű utána. Hogy ez mégis sűrűn megtörténik, mármint hogy az emberek (kis- és nagykorúak) nemcsak megnézik, de szívesen beszélgetnek is róla – nos, ebben rejlik a Saul fia igazi ereje.

Olvasson tovább:

  • A népszavazás és a szétzilált baloldal

    Nem lesz közös kampány, de mindkét ellenzéki párt beleáll az októberi kvótanépszavazás bojkottjába, tudta meg a Hetek az MSZP-től és a DK-tól.
  • Tanévkezdés, kérdőjelekkel

    Nemsokára kezdődik a tanév, s még nem világos, mit szűrt le a kormány a tavaszi eseményekből. „A három legkomolyabb kritika a diákok terhelését, az intézményvezetői jogköröket és a működtetői viszonyokat érte.
  • Mit tudtunk meg a meghekkelt Soros-levelekből?

    A DC Leaks augusztus 11-én publikálta a vitatott közéleti szerepvállalásáról híres milliárdos filantróp, Soros György alapítványának elmúlt évekbeli levelezését.