Kereső toggle

„Ezen nem bukhat el a beruházás”

Aszódi Attila kormánybiztos a paksi bővítéssel kapcsolatos vitákról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már jóval az orosz–atlanti feszültség kiéleződése előtt eldőlt, hogy az oroszok valósítják meg a paksi atomerőmű bővítését, így azt nem a kelet–nyugati konfliktus kontextusában kell értelmezni – nyilatkozta lapunknak Aszódi Attila, a paksi bővítés kormánybiztosa, aki e-mailben feltett kérdéseinkre válaszolt.

Mielőtt a szakmai részletekre rátérnénk, egy általánosabb kérdés: reálisnak tartja azokat a magyarázatokat, amelyek szerint Paks II. ügye azért kavart ekkora port, mert be van ágyazva a Nyugat és a Kelet között újraéledő hidegháború kontextusába?

– A kérdés 2013 decemberében eldőlt, amikor Magyarország notifikálta (egy úgynevezett notifikációs jegyzékben ismertette Brüsszellel) a magyar–orosz szerződés tervezetét, majd miután az EU-tól zöld utat kapott, 2014. január 14-én aláírta azt az orosz kormánnyal. Ekkor Janukovics még hatalmon volt, föl sem merült a krími és kelet-ukrajnai válság, szó sem volt még szankciókról. Nem hozható összefüggésbe a 2013-2014 fordulóján hozott magyar döntés a később, 2014 márciusától kibontakozó orosz–ukrán konfliktussal, majd a nemzetközi szankciókkal. Én nem fogalmaznék úgy, hogy a Paks II. ügye nagy „port kavart”, azt mondanám inkább, hogy az ügy a fontosságának megfelelő figyelmet kapott.

Nem lett volna célravezető a teljes transzparencia a megvalósíthatósági tanulmányoktól kezdve a majdani alvállalkozókig? A rendszeresen hivatkozott finn példához képest jóval kevesebbet tudhatunk a tervezett projektről.

– Az 5. és 6. blokk építésének terve 25 éve napirenden van, a paksi telephelyet eleve hat blokkra alakították ki. Az elmúlt évek energiapolitikai dokumentumai rendre leírták, hogy hazánk hosszú távon kíván az atomenergiára támaszkodni. A Nemzeti Energiastratégiát az Országgyűlés vitatta meg és fogadta el 2011 őszén. A kormány az Országgyűlés által meghatározott irányba lépett előre, amikor aláírta a paksi blokkokra vonatkozó szerződéseket.

A beruházás végrehajtásának szerződéses alapját képező megállapodások – a 2014. évi II. és XXIV. törvénnyel kihirdetett keret- és finanszírozási megállapodás – teljes terjedelmükben nyilvánosak és bárki számára hozzáférhetőek. Kétségtelen, hogy a keretmegállapodás alapján megkötött megvalósítási megállapodások jelenleg korlátozottan megismerhetők a bennük foglalt adatok természetére tekintettel, de ezek a megállapodások sehol a világon nem nyilvánosak, Finnországban sem.

A kormány számára nemcsak a tervezés, de a megvalósítás során is fontos a transzparencia, ezért a megvalósítási megállapodások felől nyújtható tájékoztatás köre idővel bővülhet, a szerződések egyes részletei olyan mértékben és időben válnak megismerhetővé, hogy az a szerződéseket és a minősítést megalapozó érdekeket ne sértse. Az előkészítő dokumentumok közül is számos nyilvános, és a jövőben továbbiak is megismerhetőek lesznek.

Miről szól a fűtőelemekről folyó vita? Ha jól értem, akkor a diverzifikáció hiánya miatt az Euratom és az Európai Bizottság sem engedi, hogy kizárólag a Roszatom fűtőelemeivel működjön Paks II. Ha viszont a többi gyártó terméke nem kompatibilis, akkor hogyan lehet ezt a kérdést rendezni? Ezen elbukhat a beruházás?

– Az Euratom és az Európai Bizottság a projekttel kapcsolatos három megvalósítási megállapodás közül egy, a fűtőelem-ellátással kapcsolatos szerződés vonatkozásában jelezte fenntartását. E szerződés esetében az Euratom maga is szerződő fél, ennélfogva olyan szempontokat is érvényesíthet, amelyeknek adott esetben nincs közvetlen jogi alapja, de megítélése szerint előmozdíthatja az uniós politikai vagy energiapolitikai célok érvényesülését.

Az Európai Unió energiapolitikája kétségkívül megköveteli az üzemanyag-ellátási diverzifikációt, de a szóban forgó VVER-1200 típusú reaktorokhoz jelenleg az oroszokon kívül senki nem gyárt üzemanyagot. Ha később majd lesz további, nem orosz gyártó, és az képes lesz ugyanolyan minőségben, de olcsóbban gyártani az üzemanyagot, mi csak jól járhatunk a versennyel és a további gyártó bevonásával. De a minőségi és biztonsági követelményekből nem lehet engedni, továbbá a műszaki kompatibilitást is biztosítania kell az alternatív gyártónak.

Az Euratom, az Európai Bizottság, a magyar kormány és az orosz fél között folyamatos az egyeztetés, a felek közel állnak ahhoz, hogy a szerződést az Euratom is aláírja. Ezek a tárgyalások azonban nem érintik a blokkok megtervezésére, felépítésére és üzembe helyezésére vonatkozó szerződést, így annak megvalósítása folyamatos és töretlen. Kérdésére válaszolva tehát: ezen nem bukhat el a beruházás.

Brüsszel a tiltott állami támogatás, illetve a közbeszerzés mellőzése miatt is vizsgálódik. Mit lehet tudni ezekről az eljárásokról?

– A beruházással kapcsolatban két eljárás van folyamatban: az egyik az Euratom létrehozásáról szóló szerződés 41. cikke szerinti bejelentési kötelezettséget érinti, a másik a fűtőelem-ellátásra vonatkozó szerződést. Az ezenkívül felmerült kérdésekben a bizottság és Magyarország között informális konzultációk zajlanak, nincs folyamatban versenyjogi, vagy más, a sajtóban rendszeresen emlegetett kérdésben hivatalos eljárás.

Illés Zoltán szerint az oroszokkal kötött szerződésben nem szerepel Paks II. héjszerkezetének megépítése, ami további 4 milliárd dollár lehet. Ez valóban így van?

– Nem, ez nem így van, magam is csodálkozom azon, hogy Illés úr honnan szerzi ezeket a téves információkat. A szerződés egy kulcsrakész, működőképes, biztonságos erőmű építésére vonatkozik, és a szerződésben foglalt ár egy ilyen erőmű építését fedezi. A teljes műszaki követelményrendszer a szerződés mellékletét képezi, ettől eltérni egyoldalúan nem lehet. E követelményrendszer szerint a blokkokat kettős falú, hermetikusan zárt védőépület veszi körül.

Magát a nukleáris technológia erőltetését is sok kritika éri, egyfelől a zöldenergia térnyerése, másfelől a fúziós reaktorok jelentette lehetőségek miatt. Előfordulhat, hogy Paks II. technológiailag elavult lesz, mire megépül?

– A fúziós reaktorok egyelőre messze vannak attól, hogy piacérett technológiát jelentsenek, erre legkorábban a század második felében lesz esély – ha egyáltalán sikerül leküzdeni a műszaki, fizikai problémákat. Ami a megújuló energiát illeti: sokszor elmondtam már, hogy a két új blokk hosszú távon a hazai villamosenergia-fogyasztás körülbelül 40 százalékát adja majd. Ezenfelül marad még 60 százalék, ezt bármilyen más technológiával meg lehet termelni, bőven lesz hely a megújuló energiaforrások, vagy más technológiák alkalmazására.

A beruházás reális megtérüléséhez egyes becslések szerint másfél-kétszeres áramárra lenne szükség. Legalábbis abban az esetben, ha nem drágul a beruházás – márpedig a költségvetés a példák alapján egyetlen atomerőmű-építésnél sem volt tartható.

– Mint mondtam, a szerződés kulcsrakész erőmű építését tartalmazza, és az ár fix, nem változhat, sem inflációs okokból, sem árfolyamváltozás miatt. A szerződés szerint előre kialkudott áron épül meg az erőmű, ettől eltérni csak a műszaki tartalom esetleges változtatása esetén lehet.

A projekt megtérüléséhez szükséges áramárról azt kell tudni, hogy ez leginkább a finanszírozáshoz felhasznált hitel kamataitól függ. Ez a Paks II. projekt esetén 5 százalék alatt van, ebből kiindulva mondjuk azt, hogy a teljes élettartamra számított termelési önköltség 50-55 euró körül alakul majd megawatt-óránként. Ha a hitel költsége 8 százalék lenne, akkor valóban sokkal magasabb áramárra lenne szükség, körülbelül 80 euró/MWh-ra.

A hosszú távú számítások szerint a piaci áramár növekedni fog, amennyiben az EU ragaszkodik a környezetbarát energetikát támogató politikájához. Elegendő a tőlünk nyugatra megkötött szerződésekre gondolni, a brit Hinkley Point C atomerőmű építésénél az engedélyesek és a brit állam nagyjából 110-120 euró/MWh szinten kötöttek hosszú távú szerződést az erőmű által termelt áram átvételére. Tehát a Paks II. projekt a számításaink és adataink szerint kedvező áron, versenyképesen lesz képes áramot termelni úgy, hogy piaci körülmények között is megtérüljön ez a beruházás.

Olvasson tovább: