Kereső toggle

Bűzös biznisz

A magyar brókerbotrányok mellett eltörpül a Wall Street farkasa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetközi mércével mérve is óriási skandalum a Quaestor, a Buda–Cash és a Hungária Értékpapír botránya. Ha igazak az MNB számai, akkor a világhírű amerikai csaló, a „Wall Street farkasa” piti tolvajnak tűnhet a magyar követőihez képest. Jordan Belfort, akiről a közismert hollywoodi filmet forgatták, 200 millió dollárral vágta át az ügyfeleit, míg a Quaestor-ügy nagyjából 600 millió dollárról szólhat.  A következmények beláthatatlanok, főként ha igaznak bizonyulnak az ellenzék vádjai, miszerint voltak fideszes vezetők, akik előre tudták, hogy bedől a Quaestor, és  „bennfentesként” időben ki tudták menekíteni a pénzüket a cégcsoportból.

Az amerikai és a magyar pénzpiac méreteit nem érdemes összehasonlítani, de még az Egyesült Államokban is jelentős megrázkódtatást okozott, amikor kiderült, hogy a kilencvenes évek elején egy bróker, Jordan Belfort 200 millió dollár értékben követett el csalást. A magyar közgazdásztársadalom megrökönyödve áll azelőtt, hogy a GDP egy százalékát kitevő mértékben, több mint 1 milliárd dollár összegben követhettek el csalást három brókercégnél Magyarországon. Mindezt úgy, hogy nagy eséllyel csak a svájci jegybank januári váratlan döntése miatti pénzügyi pánik vezetett a lelepleződés-sorozathoz, nem pedig az, hogy a pénzügyi felügyelet a helyzet magaslatán lett volna.

De nemcsak ez okoz sokkot, hanem az is, hogy a Quaestor-csoport úgy tudott több százmilliárd forintnyi hitelhez jutni, hogy valójában nem volt olyan pénzügyi tevékenysége, amely azt igazolta volna, hogy az üzleti aktivitásával ezt a gigantikus összeget képes lesz kitermelni.  Egy, a közéletben ismert vezető közgazdász képletesen úgy írta le a helyzet abnormalitását, mintha valaki minimálbéres jövedelemmel 3-4 milliárd forintnyi hitelhez tudott volna jutni, és ezt az aránytalanságot a hitelt biztosító pénzintézetnél senki sem vette volna észre.

Politikai kapcsolatok  

A fentiek miatt az általunk megkérdezett közgazdászok első szava minden esetben a „döbbenetes” kifejezés volt. Egész egyszerűen nem nézték ki Tarsoly Csabából, a Quaestor vezetőjéből, hogy a cégei ekkora mennyiségű pénzt képesek „felszívni” (az összeomlás előtt a csoport legálisan 60, illegálisan további 150 milliárd forintnyi kötvényt bocsátott ki). Egyikük szerint kívülről nem nézett ki ekkora szereplőnek a cégcsoport, miközben például az évi több százmilliárdnyi közbeszerzést elnyerő, Simicska Lajos nevéhez köthető Közgép jelenléte, „ereje” érezhető a magyar gazdaságban.

A Quaestor-ügyben azzal az általános véleménnyel is találkoztunk, hogy Tarsoly Csaba abban az értelemben „zseniálisan játszott”, hogy ekkora volumenben képes volt különféle technikákkal hitelhez jutni, miközben a pénzzel láthatóan nem sikerült rendeznie cégcsoportja helyzetét.

Beláthatatlan következmények

A botrány óriási károkat okozhat a Fidesznek, és messze nem csak azért, mert a rendőrségi eljárás során esetleg kiderül, hogy az üzletember pár éve azért szállt be a magyar labdarúgásba, hogy ezzel politikai kapcsolatokhoz, netalán védelemhez jusson. Ennél sokkal érdekesebbek a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményei, amelyekben a minisztérium sajtósai mindent megtesznek, hogy eltűnjenek a tárcát és vezetőjét Tarsolyhoz fűző szálak.

Ám nincs könnyű dolguk. Finoman fogalmazva: kívülről nézve úgy tűnik, hogy Tarsoly Csaba a keleti nyitás fedőnevű külpolitikai irányváltás kulcsszereplőjének számított a tárca környékén. Szerződése volt például a magyar állam által létrehozott Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel (MNKH) az isztambuli kereskedőház működtetésére. Egészen pontosan – ez a botrány kirobbanása után a minisztérium közleményéből derült ki – a kereskedőház üzemeltetésére egy vegyesvállalat jött létre TMTE néven, amelyben az MNKH, Tarsoly Csaba és egy török üzletember vett részt. A tárca azt is közölte: a moszkvai kereskedőház a Quaestor magánkezdeményezéseként indult el, amellyel eseti együttműködési rendszerben dolgozott a Magyar Nemzeti Kereskedőház.

De a héten kiderült még ez-az. Például hogy az MNKH értékpapírszámlát vezetett a Quaestornál, de éppen az összeomlás előtti napokban kivette a pénzét (3,8 milliárd forintot) a cégből. Továbbá a külügyi tárca a felügyelete alá tartozó Eximbank révén is kapcsolatban állt a Quaestorral, ugyanis az Eximbank tőkeemeléséhez kapcsolódó értékpapírok technikai nyilvántartását segítő számla, úgynevezett értékpapírszámla a brókercégnél volt vezetve. A 444 számításai szerint ha a tárca igazat mond az Eximbank tőkeemeléséhez használt számláról és az MNKH számláján tartott pénzmennyiségről, az azt jelentheti, hogy a tárca és az alá tartozó intézmények összesen több mint 20 milliárd forintot tarthattak a Quaestorban.

A minisztérium közleményei egyáltalán nem válaszolják meg a kérdést: létrejöhet-e egy ilyen szoros üzleti kapcsolat véletlenül, vagy Szijjártó a megengedhetőnél nagyobb politikai bizalmat szavazott Tarsolynak a tárca és a Quaestor együttműködése során.

A külügyminiszter bajait az is tetézi, hogy a Fideszen belül egyértelműen Tarsoly Csabához kötik Kiss Szilárd volt moszkvai agrárattasé befolyásának növekedését. Kisst januárban tartóztatták le az Orgoványi Takarékszövetkezetnél elkövetett bűncselekmények egyikének gyanúsítottjaként – a gyanú szerint a szövetkezet vezetőjének fizetett kenőpénz segítségével szabadult volna meg egyik cégének a takarékkal szemben fennálló 700 millió forintos adósságától.

Az Index vele foglalkozó cikksorozatában gyanús ügyletekkel (így prostituáltak vízumhoz juttatásával) hírbe hozott Kiss felesége az egyik tulajdonosa a moszkvai vízumközpontnak, amelynek többségi tulajdonosa Tarsoly Csaba volt. Kiss alvilági kapcsolatai az Index szerint kiderültek a diplomata átvilágításakor. Az Alkotmányvédelmi Hivatal ellenőrzésének eredményét a Belügyminisztérium megküldte az akkor Martonyi János vezette külügyi és a Fazekas Sándor vezette agrártárcának. A jelzést követően a külügy azonnal lépett; Martonyi János a minisztérium épületéből és a moszkvai magyar nagykövetségről is kitiltotta Kisst, az agrártárca viszont megbízási szerződéssel tovább foglalkoztatta. A Hetek megbízható forrásból úgy értesült, hogy Moszkvából, orosz politikai és üzleti körökből is érkezett jelzés a magyar nemzetbiztonság felé a férfi gyanús üzleteiről.  

A bennfentesség életveszélyes gyanúja

Kormányzati körökben a Quaestor-ügyet életveszélyesnek tartják. Az összeomlást megelőző hetekről született beszámolókból úgy tűnik, mintha Tarsoly Csaba a bedőlés előtt számos politikai és gazdasági vezetőt felkeresett volna, hogy cége eszkalálódó problémái miatt segítséget kérjen. (A Quaestor-vezér nyilván nem azzal házalt, hogy fiktív kötvényeket bocsájtott ki, hiszen ezzel egy olyan tettet ismert volna el, ami éppen úgy bűncselekmény, mint a pénzhamisítás.) Ám Tarsoly manővereit az MNB-ben zajló vizsgálatok beelőzték, és kiderült, hogy nem „normál” likviditási gondjai vannak a cégcsoportnak, ami egy-egy üzleti vállalkozásnál előfordulhat, hanem súlyos hiánnyal küszködik a Quaestor. Fontos részlet, hogy legelső közleményeiben a Quaestor még állami segítségről írt, ám gyorsan kiderült, hogy fiktív kötvényeket bocsátottak ki. A fentiekből az alábbi kérdések következnek:
1. Járt-e Tarsoly segítséget kérni fideszes vezetőknél vagy kormányzati szereplőknél?
2. A tőle kapott információk alapján voltak-e olyanok, akik „fülest” kaptak arról, hogy ki kell venniük a pénzüket a cégcsoport vállalataiból?

Ez az ügy „legveszélyesebb” szála, és a Fidesz számára nem sok jót ígér az Index szerdai információja, amely szerint egy „fideszes frakciótag” egy március 4-ei háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy a Buda-Cash-ügy csak a brókerbotrányok kezdete. Az illető három céget nevezett meg mint a közeljövőben dőlő dominókat, köztük a gyakorlatilag órákon belül bedőlt Hungária Értékpapírt és a 9-én „öncsődöt jelentő” Quaestort. Márpedig ha 4-én fideszes politikus tudhatott arról, mi vár a Quaestor ügyfeleire, öt teljes napja lehetett (elméletben), hogy bárkit figyelmeztessen a veszélyre, vagy maga menekítse ki pénzét a csoportból.

Az MSZP a botrány kirobbanásakor rögtön bedobta azt a kérdést, hogy „meg kell vizsgálni, hogy voltak-e olyanok, akik a botrányok kirobbanása előtt kimenekítették a pénzüket”.  Ez azért lényeges, mert a bennfentes információval való visszaélés a tőkepiaci és a hitelpiaci törvény, valamint a Büntető Törvénykönyv szerint is súlyos bűncselekmény. Bennfentes információ például a pénzügyi ügylettel kapcsolatos olyan lényeges információ (például, ha egy cég fizetésképtelen lesz), amely még nem került nyilvánosságra, továbbá közvetlenül vagy közvetve a pénzügyi eszközre vagy annak kibocsátójára vonatkozik, valamint nyilvánosságra kerülése esetén a pénzügyi eszköz (például kötvény, befektetési jegy stb.) árfolyamának lényeges befolyásolására alkalmas. A Btk. szerint, aki bennfentes információ felhasználásával előnyszerzés végett értékpapírügyletet köt (tehát, ha még a csőd előtt visszaváltja a Quaestor-kötvényét), bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A büntetőjogi felelősség mellett a politikai konzekvenciákkal is számolni kell. Ha igaznak bizonyulnak az ellenzék vádjai, miszerint a Fidesz-elitben a Quaestor bedőlése előtt pár nappal már tudták, hogy menekíteni kell a pénzt, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek, hisz több tízezer „keményen dolgozó kisember” bukta el a pénzét a csődben.

Olvasson tovább: