Kereső toggle

A kód neve: Merkel

Hazánkba látogat a német kancellár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Míg a vezető kormánypárti politikusok szinte versenyeznek azon, hogy melyikük képes élesebben kritizálni az Egyesült Államokat – a valós, vagy vélt – magyar belpolitikai jellegű akciói miatt, addig ezen megszólalásaik egyik fontos eleme Németország „dicsérete”. Angela Merkel jövő februári budapesti látogatását amúgy is óriási várakozások előzik meg a jobboldalon azért, mert ez bizonyíthatja, nem igaz, hogy Magyarország végzetesen elszigetelődött volna a világban. Az ellenzék szerint viszont azért, mert Merkel kőkemény bírálattal érkezik Budapestre.

Az év végén sorra adták az interjút a Fidesz vezetői, amelyekben Amerika-ellenes húrokat pengettek. Lázár János miniszterelnök-helyettes egyenesen azt állította a Figyelőnek, hogy ma az Egyesült Államok rendőrként és zsandárként viselkedik Magyarországgal szemben. Körülbelül úgy, mint 1849 után az oroszok és az osztrákok. Csak most a rendszabályozót nem Alexander Bachnak hívják, hanem André Goodfriendnek.

Metálban nyomják

Orbán Viktor miniszterelnök karácsonyi interjújában ennél is tovább ment, miszerint az Egyesült Államok részéről a kitiltási botrányhoz vezető korrupciós vád „fedőtörténet”, ami egy tipikus titkosszolgálati befolyásszerző akció kísérőjelenségeként minősíthető. Az egésznek pedig az az oka, hogy az Egyesült Államoknak új keletű érdekei lettek ebben a térségben. Kövér László egy óriási világpolitikai sakkjátszmáról, az úgynevezett negyedik világháborúról vizionált, amelyben az egyik gyalog szerepét Magyarországra osztották – de a magyarok nem akarnak az amerikaiak játékszabályai szerint játszani. Az Országgyűlés elnöke úgy vélte, hogy az amerikaiak teljes kormánypárti és ellenzéki elitcserében gondolkodnak. Illetve azt szeretnék, ha létrejönne egy új kreatúrapárt, amely azt az űrt, amely az SZDSZ széthullásával keletkezett, betölthetné, sőt a mérleg nyelve lenne, amely nélkül nem lehet kormányozni. Az ünnepek utáni első nyilatkozatában Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője is folytatta az Amerika-ellenes témát, miszerint az Egyesült Államok nyomásgyakorlása mögött az EU és Amerika közötti szabadkereskedelmi egyezmény ügye állhat, amely egy rossz verziójában annyira előnytelen is lehet Magyarországnak, mint annak idején az IMF szerződés.

Arccal Berlin felé

Miközben az amerikaiakat szapulták, a németeket kifejezetten dicsérték. Lázár János ugyanis azt mondta – idézzük – „magyar szempontból ma a világ legfontosabb vezetője Angela Merkel. A közép-európai régió Németország számára kiemelten fontos: itt tud Európa gazdasági értelemben dobbantani. Ezt a német politika jól ismerte fel. Magyarország jó szövetségese lehet Németországnak”.  Orbán Viktor pedig az előbb idézett interjúban a derék németekről beszélt, de jelezte, hogy az oroszokkal való hosszabb távú együttműködés fönntartása mellett leginkább a németek és a magyarok szoktak érvelni. Egyszóval külpolitikai értelemben a németekkel vagyunk közös nevezőn. Rogán Antal november végén járt Berlinben, ahol arról beszélt, hogy a Fidesz támogatja Angela Merkel kancellár és a német külpolitika erőfeszítéseit.

A Fidesz külpolitikai szempontból láthatóan szinte mindent a német kapcsolatokra épít. Ennek jegyében 2014. november 9. és 2015. október 3. közötti időszakot a német–magyar barátság évének nevezte el, amire (tehát a programokra) másfél milliárd forintot költ. A Fidesz politikusai az elmúlt hetekben német külpolitikai offenzívát indítottak: Orbán Viktor mellett Rogán Antal, Lázár János, illetve más fideszes politikusok jártak Németországban. 

Orosz–német–magyar háromszög

Több kormánypárti vezető politikussal beszélve úgy tűnik, hogy egyebek mellett azért is számítanak a Fidesz vezetői Berlin jóindulatára, mert a sokak által – különösen az angolszász lapokban – támadott orosz–magyar gazdasági együttműködések kérdésében, például a Paksi Atomerőmű bővítése témájában a németekkel karöltve zajlottak a tárgyalások. A paksi üzlet tető alá hozásában, illetve annak a nemzetközi jogi környezetének megteremtésében egy frankfurti befektető ház, illetve egy német ügyvédi iroda is segédkezett. Az akkori német származású energetikai uniós biztos meglepő gyorsasággal elvi támogatást biztosított az ügylethez, ami – a fideszes álláspont szerint, de egyes szakértők ezt vitatják – a német ipar számára, legalább kétféle módon olcsó elektromos áramot jelent. Egyrészt, ha elkészül a paksi blokkok bővítése, az új, kibővült kapacitás az európai elektromos áram piacán jelent kínálatot, tehát árlenyomó hatása lenne az európai piacon. Másrészt a Magyarországon található német autógyárak, így a Mercedes, illetve az Audi számára is biztos energiaforrást jelentene a kibővített Paksi Atomerőmű. A német gazdaság – és így a politikai elit – számára e két világcég pedig stratégiai fontosságú.      

A kormánypárti forrásaink szerint Németország eddig is védte a színfalak mögött a magyar jobboldali kormányt, de nyár óta, amikor is az Egyesült Államokban paradigmaváltás történt, megváltozott a nemzetközi klíma. Az Egyesült Államok Németországot is nyomás alá helyezte, akik kénytelenek voltak számot vetni azzal, hogy az amerikai gazdasági kapcsolatok összességében jelentősebbek, mint a német–orosz üzleti együttműködés „haszna”. Ezt követően Berlin is a Moszkva elleni szankciós politika mellé állt. Kormánypárti politikusok erre a fordulatra úgy utaltak, mintha az amerikaiak Berlint a gazdasági érdekeik mentén zsarolták volna meg. 

Találkoztunk olyan fideszes politikussal, aki szerint ott hibázott a magyar kormánypárt, hogy későn vette észre a washingtoni paradigma-, majd a berlini hangsúlyváltást. Így úgy tűnt, hogy Budapest maradt Moszkva utolsó védelmezője, így bent ragadtak az amerikai–orosz hidegháború „mocsarában”. 

Felfokozott várakozások

Mindenesetre kormánypárti körökben arra számítanak, hogy februárban Angela Merkel látogatása a „kemény harcokba” került Fidesz számára valójában dicsőséget hoz, és a német kancellár, aki Európa első számú vezetője, a jelenlétével szavaz arra, hogy nem persona non grata Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara Európában. Arra a kérdésünkre, hogy a német lapok – köztük olykor még konzervatívok is – bírálják Orbánt, egy politikus azt válaszolta: az újságírók – mint általában – Németországban is hagyományosan inkább liberálisak, a német jobboldali lapok külpolitikai rovatait a CDU és CSU politikusai a magánbeszélgetésekben inkább tőlük balra állóknak szokták minősíteni.

Igaz, már az ellenhangok is megszólaltak, miszerint Merkel éppen azért jön, hogy alaposan helyre tegye Orbánt, sőt, a Népszava lapzártánk idején azzal állt elő, hogy német és renegát fideszes politikai körök együttesen készülnek a magyar miniszterelnök leváltására. Egy fideszes politikus ez utóbbi állításokat az „óriási marhaság” jelzővel minősítette.

Miért Amerika lett az „ellenség”?

Politikai elemzőket kérdeztünk arról, hogy mi állhat a Fidesz vezetőinek Egyesült Államokat ekéző nyilatkozatai mögött.
Krausz Péter, a Policy Agenda elemzője a Heteknek kifejtette: a Fidesz vezérkara úgy vélheti, hogy a szabadságharcos retorika egyszer már bejött 2010 és 2014 között az Európai Unióval vívott úgynevezett kommunikációs háborúban. „A Fidesz hibákat követett el, megbomlott a gazdasági holdudvarának az egyensúlya – ezt hívjuk Orbán–Simicska háborúnak – , majd értelmetlenül összevesztek a RTL Klubbal. E két hiba hozzájárult ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjanak a Fidesz vezetőinek vagyonosodási ügyei. Ez így együttesen pedig zavart okozott a Fidesz vezetői között, ami elvezetett a rossz kormányzati döntésekhez, például az internetadó ötletéhez, amely tömegtüntetéseket generált” – magyarázta Krausz, aki szerint ezt a Fidesz számára előnytelen helyzetet próbálják a saját táboruk keménymagja előtt „betakarni” az amerikai összeesküvés rémképével.  
A politikai elemző szerint azért ellentmondásos ez a retorika, mert egészen biztosan nem André Goodfriend amerikai ügyvivő „kényszerítette” rá Orbán Viktort és Simicska Lajost, hogy vesszenek össze. Az is nehezen képzelhető el, hogy a CIA „vette” rá a Fidesz vezető politikusainak és háttérembereinek egy részét, hogy – az átlagembereket irritáló – luxus jellegű költekezésbe fogjanak.  
Krausz Péter szerint a 2015-ös év egyik legérdekesebb politikai kérdé-se, hogy az Egyesült Államok mit lép arra, hogy ők lettek Brüsszel után az új „mumus” a magyar háborús politikai közbeszédben. Mi történik, ha vannak az amerikaiaknak valódi bizonyítékai a magyar korrupciós jelenségekre?
Illetve, hogy a német külpolitikai függőségbe került magyar elit meddig képes őrizni Angela Merkel német kancellár bizalmát?
„A kitiltási botrányt követően úgy tűnt, a Fidesz politikusai tűnődnek, hogy a feszültség élezését vagy a konszenzust válasszák. Az előbbit választották, és beleálltak az Egyesült Államokkal szembeni konfliktusba” – mondta a Heteknek Tóth Csaba, a Republikon Intézet elemzője. Szerinte ez a kommunikáció „befelé” azt a célt szolgálja, hogy a Fidesz megfogyatkozott szavazótáborát egybetartsa, és kínáljon egy egységes valóságértelmezést – még akkor is, ha saját értelmiségi holdudvarukban is egyre erősebbek a kritikai hangok.
Az elemző szerint az természetes, ha egy ország a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni a határain túl is, azt azonban abszurd felvetésnek nevezte, hogy az USA konkrétan beavatkozna a magyar belpolitikába. „Az SZDSZ emlegetése a Fidesz részéről csupán azt szolgálja, hogy a magyar társadalomban a liberalizmus és az egykori liberális párt iránti ellenszenvet kihasználja. Ha pedig valaki megkérdezi az állítólag az USA által támogatott tüntetőket, akkor kiderül, hogy többségük nemcsak a jelenlegi kormányt, hanem a korábbi politikai eliteket is elutasítja” – jegyezte meg.
Kiszelly Zoltán politológus szerint ugyanakkor nagyon valószínű, hogy valóban titkosszolgálati akció része a kitiltási botrány, ugyanis az Egyesült Államok mindent igyekszik megtenni annak érdekében, hogy Nyugat- és Közép-Európa is meghosszabbítsa az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókat. A politológus szerint, ha ez sikerül, akkor a lebegtetett korrupciós vádak megmaradnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szintjén – vagyis a magyar kormány megúszhatja egy gyalogáldozattal. Ha viszont nem az USA érdekei szerint alakulnak a folyamatok, akkor „újabb lapot vesznek elő”, amely már a kormányig is elérhet – bár Kiszelly szerint kérdéses, hogy emellé társítanak-e majd bizonyítékokat.
A politológus szerint nem ritka, hogy szövetségi rendszereken belül komoly viták alakulnak ki a felek között, bár az is igaz, hogy a rendszerváltás óta nem voltak ilyen mélyponton az amerikai–magyar kapcsolatok, ám ez szerinte elsősorban a geopolitikai konfliktus eredménye.
„A kérdés ma is ugyanaz, mint az ezer év során olyan sokszor: a nyugathoz, vagy a kelethez tartozzunk-e. Ha nem akarunk, akkor is döntenünk kell. A kormány a két oldal között igyekszik egyensúlyozni, és a retorika élessége azt szolgálja, hogy legyen tárgyalási pozíciónk, legyen miből engedni” – vélekedett a politológus.
Hozzátette: a geopolitikai játszmában nemcsak az Egyesült Államok és Oroszország viszonya érdekes, hanem a kínai előretörés is. „Január elsejétől működik az Euroázsiai Gazdasági Unió, miközben Peking a dollár helyett egyre inkább a jüant részesíti előnyben. Az Egyesült Államok ugyanakkor a szabadkereskedelmi egyezményben érdekelt, és nemcsak Magyarországot, hanem az egész Európai Uniót is igyekszik óvni a keleti nyitástól” – magyarázta Kiszelly Zoltán. A politológus szerint igaz ugyan, hogy az USA „kegyes hegemón”, amely győztes-győztes megállapodásokban gondolkozik, ugyanakkor Magyarország érdeke az egyensúlyra való törekvés.

Olvasson tovább: