Kereső toggle

Vita van, pénz nincs

Interjú Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Második fokozatba kapcsolt a kormány a Norvég Alappal kapcsolatos offenzívájában. Mint ismert, a magyar kormány egyoldalúan megváltoztatta a 40 milliárd forintos fejlesztési források elosztási rendszerét, mire a norvégok elzárták a pénzcsapokat – kivéve a civil pénzeket, amelyeknek elosztása felett nem az állam, hanem az Ökotárs Alapítvány diszponál. A Miniszterelnökséget vezető Lázár János azonban „tűz alá vette” a civileket, mondván, hogy a külföldi támogatások politikai célokat szolgálnak. A nyomaték kedvéért a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is ellenőrzést kezdett az érintett civileknél. Múlt héten Csepreghy Nándor, a fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár már sikkasztásról beszélt, és büntetőfeljelentést helyezett kilátásba. Információink szerint a budapesti norvég nagykövetség illetékesei mindezt úgy értékelik, hogy a kormány igyekszik elterelni a figyelmet saját felelősségéről. Ugyanis egyre kisebb az esély arra, hogy a bent ragadt 36 milliárd forintot le lehessen hívni.  A témáról Csepreghy Nándort kérdeztük.

A jobboldali sajtóban kiragadott részleteket közöltek a Norvég Civil Alap 4 milliárd forintnyi támogatásait vizsgáló Ernst and Young jelentésből. Erre alapozva Ön egyenesen a sikkasztás gyanúját emlegette a forrásokat elosztó Ökotárs Alapítvány, illetve a nyertes szervezetek vonatkozásában. Azóta nyilvánosságra került a teljes jelentés, amiből kiderül: semmiféle konkrét ügyben nem marasztalták el a magyar civileket. Nem lőtt túl a célon?  
– Biztos abban, hogy a teljes jelentés nyilvánosságra került? Az atlatszo.hu-n megjelent anyag ugyanis a 18. oldallal kezdődik, és az szerepel rajta, hogy „draft report”, vagyis nem végleges dokumentum. Ezért én még várnék azzal a megállapítással, hogy ez mennyiben árnyalja az általam elmondottakat.
Úgy tudom, hogy ugyanez a munkaanyag szivárgott ki a jobboldali sajtónak is. Nem lett volna érdemes várni a sommás megállapításokkal?  
– Én úgy fogalmaztam, hogy amennyiben a sajtóértesülések megállják a helyüket, akkor a kormánynak hivatalból büntetőfeljelentést kell tennie. A tisztánlátás érdekében írtam az Ernst and Young magyarországi igazgatójának, hogy a teljes dokumentumot szeretnénk megismerni. Ők kiadtak egy nyilatkozatot, hogy a nyilvánossággal nem ismertethetik meg a tőlük rendelt jelentéseket. Szerintem ez nem jelenti azt, hogy a kormánynak ne adnának érdemi választ. Mi még várunk erre.
Logikailag akkor sem világos a dolog: ha a 2008-2010 közötti vizsgálat hatalmas szabálytalanságokra derített volna fényt, akkor a norvégok miért nem változtattak, miért ugyanazon a szervezeti rendszeren keresztül osztják ma is a támogatásokat?  
– A hivatalos tájékoztatás szerint – amit a pénzek elosztását felügyelő, brüsszeli székhelyű Finanszírozási Mechanizmus Irodától kaptunk – soha nem volt vizsgálat a Norvég Civil Alap magyarországi működésével kapcsolatban. Ugyanakkor itt van ez a dokumentum, amiről nem gondolom, hogy fiktív lenne…
A tény mégis az, hogy a norvégok nem változtattak, vagyis nagy hibát nem találhattak.
– Ez így van. Ugyanakkor az is igaz, amit számos civil szervezet állít, hogy ők rendre kimaradnak ezekből a támogatásokból. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet szabályos az a működési rendszer, ahol a konzorcium vezetője bármilyen szakmai indok nélkül fel- vagy lepontozhat bizonyos pályázatokat, és ahol előfordulhat, hogy az alacsonyabb pontszámú pályázat nyer.
Ezt most megint a nem végleges jelentés alapján állítja. Egyébként pedig mennyivel lenne jobb a helyzet, ha a kormányközeli Civil Összefogás vagy a Századvég Alapítvány oszthatná szét a pénzeket?
– A dolog nem erről szól. Az ügyben indult egy KEHI-vizsgálat, amely két kérdést vizsgál. Az egyik a direkt személyi-szervezeti összefonódás a pártok és az Ökotárs között. Az elmúlt pár hónapban bebizonyosodott, hogy a norvég civil támogatás túlnyomórészt baloldali pártokkal szorosan együttműködő szervezetek támogatására érkezik. Ez megengedhetetlen, ezek a források nem lehetnek részei pártfinanszírozásnak.
A másik vonal pedig az – és ez a súlyosabb –, hogy ugyanazok a személyek döntenek a pénzek felhasználásáról, akik utána azt megkapják. A bírálóbizottsági tagok között ugyanis van 13 személy, akikhez köthető civil szervezetek rendszeresen nyernek: ők viszik el a teljes forrás 30 százalékát. Másik 150 szervezet osztozik a maradékon – és több ezer civil szervezet kimarad a támogatásokból.
Egyelőre persze az is vitatott, hogy a KEHI vizsgálhatja-e a norvég közpénzek felhasználását.
– Ha nem vizsgálhatná, akkor milyen alapon ellenőrizzük az uniós támogatások elköltését, hiszen azok német, francia és brit közpénzből származnak.  
Mindenesetre a norvégok a KEHI-vizsgálatok felfüggesztéséhez kötik, hogy az állam által ellenőrzött kilenc alprogramban újra megnyissák a pénzcsapokat. Ennek ellenére Önök azt kommunikálják, hogy júliusban megszületik a megegyezés. Elbeszélnek egymás mellett?   
– Eleve érdekes, hogy amikor Lázár János még államtitkárként azt kérte a norvég féltől, hogy tárgyaljuk újra a támogatások elosztásának teljes rendszerét, beleértve a civil pénzeket is, akkor csak azt a kilenc alprogramot fagyasztották be, amely felett az állam diszponál. Azt mondták, a két ügynek nincs köze egymáshoz. Most meg azt látjuk, hogy ezeket mégis összekapcsolják.
Ami viszont a megegyezést illeti, rajtunk nem múlik. Amikor a megszüntetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől a Széchenyi Programirodához kerültek a Norvég Alappal kapcsolatos feladatok, akkor vitatták, hogy ez az állami tulajdonban lévő szervezet az államigazgatás része lenne. Mi erre azt mondtuk, hogy ebből nem fogunk presztízskérdést csinálni: a Miniszterelnökségen belül kialakítjuk a szükséges intézményi struktúrát annak érdekében, hogy a program újrainduljon. Július 28-án Budapesten kerül sor a Norvég Alap működését áttekintő éves ülésre. Ott kell a kormánynak prezentálnia az ezzel kapcsolatos lépéseit.
Egyes vélemények szerint – sőt, úgy tudjuk, a budapesti norvég nagykövetségen is így értékelik a történteket – a civilekkel való keménykedés semmi mást nem szolgál, minthogy eltereljék a figyelmet a kormányzat felelősségéről a pénzcsapok elzárását illetően. Mások pedig arról beszélnek, hogy a Norvég Civil Alapból részesülő, a kormányt – szakmai alapon – kritizáló szervezetek elhallgattatása a cél.  
– Ha igaz lenne a figyelemelterelés vádja, akkor nem visszakoztunk volna a saját korábbi álláspontunkból, nem lennénk készek a megegyezésre. Ami pedig a másik állítást illeti: mi nem háborúzunk az egyes civil szervezetekkel, hanem az a célunk, hogy szabályosan és valóban a civil szektor hasznára legyenek szétosztva ezek a támogatások.

Olvasson tovább: