Kereső toggle

Kirakatper

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Prisztás-gyilkosság elsőfokú ítélete több kérdőjelet is hagy maga után. Nem mintha Portik Tamás ne szolgált volna rá a börtönre (emiatt vagy másért), hanem mert úgy tűnik, hogy a ’90-es évek nagy volumenű bűnözőinek egy részét egyelőre nem tervezik vegzálni a hatóságok. Lapunk több, a rendszerváltás utáni szabadrablás időszakára rálátással bíró személyt is megkérdezett az ellentmondásokról.

Nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltás után soha nem látott tempóban meginduló bűnözői „sejtburjánzás” sok fejtörést okozott a nyomozó hatóságoknak. Főleg amiatt, hogy a szervezett bűnözés összefonódása a politikai elittel nagymértékben megkötötte a kezüket. Az ekkor zajló bandaháborúk, leszámolások ügyében folytatott nyomozások többségükben eredménytelenül zárultak le. A 2010-es kormányváltás után egy pillanatra úgy tűnt, mintha feltámadt volna a politikai akarat a másfél, két évtizedes bűnügyek felgöngyölítésére, ám nehéz elvonatkoztatni attól a körülménytől, hogy a regnáló hatalom érdeklődésének homlokterébe elsősorban a baloldali kormányokkal együttműködő alvilági figurák kerültek.
Az „olajozásban” élen járó Energol Rt. vezetőjeként és a budapesti éjszaka egyik „haduraként” ismert Portik Tamást 2012 júliusában tartóztatta le a Terrorelhárító Központ. Az ügyészség szerint ő adott utasítást Prisztás József vállalkozó likvidálására, amely 1996. november 1-jén be is következett: Fazekas Ferenc a Ladik utcába csalta az áldozatot, Hatvani István pedig hátulról fejbe lőtte. (A Nemzeti Nyomozó Iroda, legalább három további gyilkosságban való részvétellel gyanúsítja Portikot.) A Fővárosi Törvényszék első fokon bűnösnek mondta ki Portik Tamást, előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölésben mint felbujtót. „Jutalma” 11 év fegyház. A másodrendű vádlott, Hatvani István 10 évet kapott, a harmadrendű vádlottat viszont – sokak megdöbbenésére – bizonyítottság hiányában felmentette a bíróság a bűnsegédi minőség vádja alól. A döntés nem jogerős, és a témában megjelent cikkek kommentjeiben felbukkanó barátok és ellenségek egybehangzóan állítják: folytatása következik…
Sokak szerint a tárgyalásokon felvonult a ’90-es évek magyar alvilágának „krémje” vagy tanúskodni, vagy nézelődni. Csak a teremben elhangzottak alapján többségük legalább annyira sáros a per tárgyát képező ügyhöz hasonló „ujjgyakorlatokban”, mint maga Portik. És akkor még nem beszéltünk Radnai László (Conti Car autókereskedés) részletes, tényfeltáró vallomásáról, amely hozzásegítette őt ahhoz, hogy csak 2 évet üljön le a kecskeméti maffiaperben rá kiszabott 12 éves börtönbüntetésből. Radnai – aki ma egy rózsadombi autótelepen „kajfer” – nemcsak Portikról énekelt a hatóságoknak, hanem mindenkiről, aki akkoriban számított (Lakatos Kisbandi, Csüllög, Tanyi, Drobilich, Ferencsik a Brazil, Dékány stb). Valószínűleg Hoffmann Istvánról is, aki a legnagyobbat kaszálta Prisztás megöléséből. Barátja volt az áldozatnak, elszerette a feleségét, és egy olyan nyilatkozatot íratott alá Prisztás lányával, amelyben az 20 millió forint fejében lemond apja minimum egymilliárdos vagyonáról. Ágnes amúgy a jogerős döntést követően kártérítési pert tervez az elkövetők ellen.
Portikot a Brazil és Drobilich tolta maga előtt annak idején. Mint akkoriban minden nagymenő, ő is piti zsebtolvajként, betörőként kezdte, aztán egyre jobban megbátorodott, elszegődött a tapasztaltabbak mellé, részt vett leszámolásokban, de lassan rájött, hogy az oroszok nélkül és szélhámoskodással nagyobb összegeket lehet realizálni. Az olajjal igazi vagyonok álltak a házhoz, és aztán beindultak a presztízs-kakaskodások (verések, gyújtogatások stb). Állítólag listája is volt két oszloppal: egyik a kórházba, a másik a temetőbe szántak neveit tartalmazta. Leginkább a rendőr-spiclikre haragudott, míg aztán ő maga is azzá nem vált. Egy idő után nem is lehetett máshogy működni, és általában mindenki tudta a másikról, hova van bekötve.
Csillaga azt követően kezdett leáldozni, hogy a nevére kiállított elfogatóparancs miatt 1997-től – hol külföldön, hol itthon – bujkálni kényszerült, míg az olajozással kapcsolatos bűncselekmények el nem évülnek. 2004 környékén került elő ismét, és megpróbálta bebiztosítani magát a politikai kapcsolatain keresztül. Ez a lépése vezetett tulajdonképpen mostani bukásához, hiszen a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjével, Laborc Sándorral való találkozói (2008) mannát jelentettek a regnáló kormány „maffiabaloldalazásához”. Ráadásul a Magyar Nemzet szerint az általa is tulajdonolt Energol Rt. a katonai titkosszolgálat fedőcégeként jött létre. Amikor Orbán Viktor a brüsszeli össztűz idején azt nyilatkozta, hogy az uniónak inkább a Laborc-Portik-ügyet kellene vizsgálnia, minden „szakmabeli” rájött, hogy „a Tomira rá fog rohadni a lakat”. És valóban: bukása közvetlenül összefügg azzal, hogy rendőri és politikai támaszai elengedték a kezét.
Az utolsó szó jogán Portik gyermekkori hányattatásairól és az alkoholproblémákkal küzdő édesapjához fűződő viszonyáról beszélt, az ítélethirdetés után pedig tiszta lelkiismeretére hivatkozott, és azt mondta a bírónak, hogy: „Ön egy ártatlan embert ítélt el!” Sok ismerőse számított arra, hogy lesz még egy zseniális alakítása a tárgyalóteremben, amivel elhárítja a közelgő végzetet, de csalódniuk kellett: csupán egy mítosz hullt a porba.

Olvasson tovább: