Kereső toggle

Korhatáros bűnözés

Fejér megye lett a gyerekbűnözés központja, vagy mégsem?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Visszaszorulóban van a gyermekbűnözés Magyarországon a rendőrségi statisztikák szerint. Kérdés, hogy nagyfokú látencia vagy eredményes problémakezelés áll-e ennek hátterében.

Az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent a bűnelkövető gyermekkorúak száma, a fiatalkorúaké pedig stagnált. Az összes elkövető alig 3 százalékát teszik ki a gyermekkorúak, egytizedét pedig a 14–18 évesek. Mi több, a visszaesők aránya a felére, azaz 9 százalékra esett vissza 2008 óta. Mindez a Legfőbb Ügyészség nemrég közzétett adataiból derül ki.

Tavaly 2 604 gyermekkorú és 10 056 fiatalkorú elkövetőt regisztráltak, míg a felnőttek száma 90 183 volt. A legérintettebb területek Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megye, valamint Budapest. Hosszú ideje a leggyakoribb a vagyon elleni bűncselekmény (lopás, rablás), és második helyen áll a garázdaság, mindez főleg idegenek sérelmére. A fiatal korosztályokra jellemző a csoportos elkövetés, a fiú elkövetők dominanciája (82 százalék), s a legveszélyeztettebb életkor a 13. és a 17. év. A fiatalok 91 százaléka nem valamilyen szer hatása alatt követi el a bűncselekményt. Az érintett fiatalkorúak felénél szüntetik meg az eljárást, a jogerősen elítéltek esetében pedig a szabadságvesztéses büntetések háromnegyedét próbaidőre felfüggeszti a bíróság. Az ügyészségi jelentés a családi háttér kapcsán kiemeli, hogy az esetek 70 százalékában kétszülős családok gyerekeiről van szó.

Miként arra az Index.hu portál is felhívta a figyelmet, ha nem az elkövetőkre, hanem a bűncselekményekre vonatkozó adatokat nézzük, félrevezető eredményeket kapunk. Példa erre Fejér megye, amely kiugró, 40 százalékos arányt képvisel a gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények tekintetében. Ennek oka Budavári Árpád, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetője szerint az iskolai erőszakkal kapcsolatos esetek gyakoribb megjelenése a megye statisztikájában, ami arra vezethető vissza, hogy a helyi rendőrség a szülőkkel, tanárokkal és diákokkal összefogva bűnmegelőzési programokat végez az iskolákban. A rendőröknek állítólag a puszta jelenlétük is jótékony hatású, a komolyabb „balhéknál” pedig rendre értesítik is őket. Így több esetből lesz ügy, másrészt az is igaz, hogy ha például egy gyereket hetente megvernek az iskolában, az 40 esetnek számít az éves statisztikában. Budavári jónak tartja a minisztérium tervét a megelőző pártfogó felügyelet bevezetésére, amely a bűnelkövető tizennégy év alattiak mellé rendelne ki hivatalos pártfogót a visszaesés elkerülése céljából. Példaként említi, hogy egy ablakot betörő gyereket felnőttként már útonálló rablóként látott viszont.

„Évek óta beszél az Igazságügyi Minisztérium arról, hogy szükség van a statisztikai adatgyűjtés újragondolására, mert jelenleg sok a torzítás a rendszerben” – erősítette meg kérdésünkre Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyar Bizottságának gyermekjogi igazgatója. Szerinte sokszor az látszik, hogy a döntéshozók nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy végignézzék a számsorokat, és ezért olyan döntések születhetnek, amelyek téves feltételezéseken alapulnak.

Ráadásul a statisztika eleve relatív. Mint azt Diószegi Gábor, a Rendészeti Megelőzési Társaság elnöke lapunknak korábban kifejtette: ha a rendőrség jól dolgozik, akkor szükségszerűen megugrik az esetszám, ez viszont azt a benyomást kelti, hogy romlik a közbiztonság, azaz a rendőrség tétlenkedik.

Az eget verő statisztikákat ezért kevesen merik bevállalni. Szerinte a látencia a gyermekbűnözésben hét-tízszeres lehet. Gyurkó Szilvia szerint sem az a probléma, ha több jogellenes esetet regisztrál a rendőrség, és az elkövető gyereket felelősségre vonják. A fő kérdés az, hogy miként rendezi az ügyet a rendőrség, a szülők, az iskola, a gyermekvédelem: megbélyegző, kirekesztő szankciókkal, vagy a közösségen belül tartva, a sokkal hatékonyabb resztoratív (helyreállító) technikákat helyezve előtérbe. Az érintett szervek együttműködése nélkül azonban a kiemelt rendőrségi figyelem akár a visszájára is fordulhat, és könnyen beskatulyázhatja, rossz pályára állíthatja a gyereket.

„A megelőző pártfogás ezért volt jó intézmény korábban is, mert átmenet a gyerekvédelem és az egyéb jogkövetkezmények között, és így lehetőség nyílik arra, hogy a szülőknek is osszanak lapot, ami kulcskérdés” – tette hozzá a jogszakértő. Hangsúlyozta: a gyerekkori kriminalitás mindig tünetértékű, melynek hátterében általában a gyerek családi, személyes vagy iskolai nehézségei állnak, és ezért fontos ezt az egész témakört a gyermekvédelem keretében tartani. „Egy gyerek soha nem akar bűnözni, elcsavarogni. Ő jó akar lenni, azt akarja, hogy értékeljék, foglalkozzanak vele, elfogadják. Agressziója hátterében mindig a szeretethiány áll” – erősítette meg Diószegi Gábor.

Olvasson tovább: