Kereső toggle

Az egykulcsos adó és a Fidesz

Túltolták a biciklit?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meglepő botrányt okozott két közgazdász egyetlen tanulmánnyal, amely az egykulcsos adóról szól. Ismerőik politikailag semleges személyeknek tartják őket, ráadásul a tanulmányukban az elején leszögezik, hogy nem értékelik az adópolitikát, csak a következményeket veszik számba. A számításaik szerint az adófizetők többségének emelkedett az adója, átlagosan 75 ezer forinttal. A vesztesek nagy többsége alacsony keresetű.

A skandalum oka, hogy az elemzők egyike, Virovácz Péter a kormány számára számtalan tanulmányt készítő, konzervatív agytröszt, a Fidesz-közelinek tartott Századvég Intézet műhelyéből került ki. Az pedig köztudott, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának egyik politikai alapvetése a jelentős adócsökkentés, a korábbinál alacsonyabb mértékű, egykulcsos, 16 százalékos jövedelemadó bevezetése. A tanulmány azért okozhatott vihart, mert a nyertesek mellett a szép számú vesztest is számba vette.

Arccal az adóreformnak

A magyar közgazdászokat évek óta foglalkoztatta, hogy a magyar adórendszer fékezi a gazdaságot. Egy 2006-ban neves közgazdászok által készített – a köz-életben CEMI-tanulmányként ismertté vált – értekezés azt állította, hogy ugyan a magyar büdzsé teljes adóbevételének a nagysága nagyjából a nemzetközi átlagnak megfelelő, a foglalkoztatást terhelő adóráták kiugróan magasak. Továbbá (ez a 2006-os helyzet volt) a foglalkoztatást terhelő adók nagysága már az átlagjövedelem alatti jövedelemszinteken is 6 százalékponttal meghaladja a nemzetközi átlagot. Az átlagjövedelem fölötti szinteken a különbség a felső (azaz az úgynevezett gazdagokat sújtó) szja-kulcsnak „köszönhetően” tovább nő, és az átlagjövedelem 167 százalékánál már 13 százalékponttal magasabb a magyar adóteher az európai átlagnál. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a középosztályt és a felsőosztályt átlagon felül „büntette” az adórendszer. Más kelet-európai országokban is a többet keresők magasabb adóterhet viseltek a szegényebb társadalmi csoportoknál, de hazánkban ennek mértéke különösen magas volt.

Mivel a foglalkoztatást terhelő adók nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magasak voltak, a lakosság jelentős része igyekezett kibújni az adófizetés alól, az összes adózó 44 százaléka vallott be minimálbér alatti vagy ahhoz közeli jövedelmet. Így azonban ördögi kör alakult ki, hiszen a szűk adóalap miatt magas adórátákat kellett fenntartani, ami a jövedelem elrejtésére ösztönöz, és az alacsony foglalkoztatási szint növekedését sem támogatja. A neves közgazdászokból álló csapat (például Járai Zsigmond, Simor András, Heim Péter és Hamecz István) dolgozata egyebek mellett azt javasolta, hogy történjen elmozdulás egy egykulcsos adórendszer irányába, igaz, az indokolt helyeken eltérő adómértékeket fenntartva.

2008-ban született egy másik tanulmány is, amelyet az Oriens tanácsadó cég jegyzett, amely ugyancsak arra tett javaslatot, hogy szélesítsék az adóalapot. Az Oriens dolgozatának az volt a lényege, hogy az inaktív társadalmi csoportoktól több száz milliárd forintot csoportosítsanak át az aktívakhoz, amivel 3 millió ember számára 20 százalékos nettó bérnövekedést lehetne elérni, munkaadóik számára pedig a munkabér terheinek feleződését. Szerintük a költségvetési politika magas kiadási szintet konzerváló stratégiát folytatott, olyan pályára terelve a gazdaságot, ahol a magas adók torzító hatása egyre alacsonyabb növekedést tett lehetővé. Úgy vélték, a hosszú távú növekedés előfeltétele a költségvetési deficit és az állami elvonás egyidejű csökkentése. Az élőmunkát terhelő adót az Oriens terve összességében úgy 1000 milliárd forinttal csökkentette volna.

Tehát az adóreform hevesen foglalkoztatta a magyar közgazdászokat. Már csak azért is, mert az egykulcsos jövedelemadó bevezetése – és erre Tóth G. Csaba és Virovácz Péter a napokban vihart kavart Nyertesek és vesztesek című tanulmánya is utal – nem nevezhető példa nélkülinek az Európai Unióban, számos tagállamban már hosszabb ideje működik ilyen adórendszer. A kontinensen elsőként a volt Szovjetunió utódállamaiban vezették be, Észtország és Litvánia 1994-ben, Lettország pedig 1997-ben tért át az egykulcsos jövedelemadóra, majd Szlovákia 2004-ben és Csehország 2008-ban. Az indok az volt, hogy csökkentsék a munkát terhelő adókat, előnyhöz jussanak a globális árversenyben, és egyszerűsítsék az adórendszert. (A nyugati országok a többkulcsos, úgynevezett progresszív adórendszeren belül próbálták meg az előbbi trendeknek megfelelő reformokat. Szlovákia 2013-ban megszüntette az egykulcsos adórendszert, Romániában pedig felvetődött ennek az ötlete.)

A Fidesz-kormány 2011-ben vezette be az egykulcsos, 16 százalékos adórendszert. 2010-ig a magyarországi személyi jövedelemadó a sávos rendszerű progresszív adók csoportjába tartozott. Mivel kétfajta adókulcs létezett, a rendszert kétkulcsosnak is nevezték. A társadalomban általánosan jelen lévő tévhit, hogy a sávhatárnál (1 700 000 forintnál) magasabb jövedelműek teljes egészében jövedelmük 36 százalékával adóztak, ilyen módon nemcsak

a határadókulcsban, hanem a fizetendő összegben is egy „ugrás” figyelhető meg a sávhatárnál. Valójában mindig csak az 1 700 000 feletti rész adózott a magasabb kulcs szerint. Mindezt kiegészítette még az adójóváírás és az adókedvezmények igen összetett rendszere.

A Bajnai-kormány által örökül hagyott adórendszer kvázi egykulcsos volt, körülbelül 21 százalékos adót takart, ennél többet csak nagyon keveseknek kellett volna fizetniük.

Mínusz 444 milliárd

A Fidesz adóreformjáról készült tanulmány a társadalmat a 2011-es szja-bevallások alapján tíz részre osztotta, illetve – mivel ebben az adatbázisban szerepel már az eltartott gyermekek száma – a családi adókedvezmény hatásával is pontosítja a számításokat. A két kutató fő megállapítása, hogy a 2010 és 2013 között végrehajtott szja-reform összességében évi 444 milliárd forinttal csökkentette a magyar állam bevételeit, azaz ennyi pénzt hagyott az adózóknál. Az adócsökkentés 74 százaléka azonban a két legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó, gyermektelen állampolgárok nettó jövedelmét növeli, a változások hatására viszont az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése összesen 134 milliárd forinttal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy azok, akik minimálbért vagy annál kevesebbet kerestek, azoknak növekedett az adója, azaz kevesebb lett a jövedelme. (Ráadásul számukra a költségvetési bevételkiesés kompenzálására kitalált áfaemelés is további veszteséget jelentett – a szerk.)  A nyolcadik tized – az átlagbért keresők (évi 2–2,6 millió) – adója viszont kismértékben csökkent, a kilencediké (az évi 2,6–3,7 milliót keresőké) 72 milliárd forinttal mérséklődött, míg a legmagasabb jövedelműek, az évi 3,7 milliónál magasabb jövedelemmel rendelkezők adója összesen 501 milliárd forinttal zsugorodott.  Nekik átlagban 100 ezer forinttal is magasabb lett az adózott jövedelmük.

Cikkünkben korábban említettük, hogy 2010 előtt kevesen fizettek sokat. Az új adórendszernek köszönhetően 61 százalékról 42 százalékra csökkent a tizedik (legmagasabb jövedelmű) tized hozzájárulása az összes adóbevételhez. Az ellenzéki politikusok a társadalmi igazságosságra hivatkozva leginkább a tanulmány alábbi állítását tartják a kormánypolitika kudarcának: az adóváltoztatások nyerteseinek aránya mindössze 20 százalék körül mozog az alsó négy jövedelmi tizedben, a következő négy jövedelmi tizedben pedig 30-35 százalék. A nyertesek aránya a kilencedik tizedben 92 százalék, míg a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők körében 99 százalék. Hétköznapi hasonlattal élve, az ellenzék szerint a kormány fordított Robin Hoodként a szegényektől elvett, és a gazdagoknak adott.   

A gyermekkedvezményt figyelembe véve megállapítható, hogy a három vagy több gyermeket nevelők 63 százaléka az adóreform nyertesének számít, de az alsó hat jövedelmi tizedhez tartozó, tehát a köznyelvben szegénynek nevezett sokgyerekes adózók adókötelezettsége nem csökkent érdemben. A három vagy több gyermeket nevelők számára az adóreform összesen 67 milliárd forint adócsökkenést biztosított, de az összeg 92 százaléka a legfelső két jövedelmi tized nettó keresetét növelte.

Kevesebb nyertes, mint vesztes

Az új adórendszer nyerteseinek a száma Tóth G. Csaba és Virovácz Péter szerint 1,7 millió adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemély, náluk az átlagos éves adócsökkenés 364 ezer forint, azaz havi 30 ezer forinttal több került a pénztárcájukba. A vesztesek száma 2,5 millió, náluk az átlagos éves adóemelkedés 75 ezer forint, azaz havonta 6 ezer forintot vesztettek. Ha figyelembe vesszük, hogy közülük sokan 70-80 ezer forintot vittek haza havonta, akkor ez a veszteség számukra jelentősnek tekinthető. Míg 132 ezer honfitársunknak nem jelentett semmit a változás.

Olvasson tovább: