Kereső toggle

Kormányzói hitelvek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A krisztusi igazságosság érvényesülése az ország vezetésében - milyen evangelizációs lehetőség van a közigazgatási munkában? Ezzel a címmel tartott előadást a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nyíregyházi tagozatánál Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. A civilben református lelkész szerint a politikában olyan emberekre van szükség, akik a közjóért folytatott tevékenységükkel Isten dicsőségét szolgálják.

Ezekben az őszi hónapokban ünnepli a katolikus egyház a II. vatikáni zsinat ötvenedik évfordulóját, melynek apropóján Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek meghirdette a Hit Évét, s annak fő témáját: az új evangelizációt. A KÉSZ ezért célul tűzte ki, hogy az élet valamennyi területét érintő misszió tárgykörében szervezzenek előadássorozatot. Így került Nyíregyházára a miniszter, akinek az előadása előtt Keresztes Dénes, a helyi szervezet elnöke fejezte ki reményét, hogy a jövőben az államfőtől a legkisebb önkormányzati funkcionáriusig minden szinten érvényesülni fog a krisztusi igazságosság az ország vezetésében.
A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola dísztermében összegyűlteket „kedves testvéreinek” szólító tárcavezető az ökumenizmus felől közelítve hangsúlyozta az evangelizáció fontosságát, mondván: egy hívő nép van – katolikusok, reformátusok, evangélikusok, ortodoxok –, akik ha összefognak, akkor lesz jó az országnak. A kommunisták is ettől féltek.
Emlékei szerint az első Orbán-kormány alatt az emberek 80 százaléka utasította el az egyházak politikai szerepvállalását, amire ő csak azt a kérdést szeretné feltenni hallgatóságának, hogy mi maradna Magyarország ezeréves történetéből (1945-ig), ha kivennénk belőle mindazt, amit hívő keresztény emberek tettek hazájukért. Ezért kellenek a politikába ma is olyan emberek, akik az Isten dicsőségét szolgálják, hiszen minden, ami az emberek javát szolgálja, az Isten dicsőségére is van – vallja a miniszter, aki szerint képmutatáshoz vezet, ha egy hívő kettéválasztja a hitéletet és a közéletet.
A mostani kormányról elmondta, hogy az – miként minden politikai erő – egy meghatározott emberkép alapján valósítja meg intézkedéseit, s hogy az övék milyen, az már az Alaptörvényből is kiviláglik. Isten nevével kezdődik, és a preambulumban nemcsak az ország történelmi, hanem egyházi múltja is szerepel. „Erre épülnek azok a szép kezdeményezések, melyek során a nagy magyar egyházak kegyhelyeit nemzeti emlékhellyé nyilvánítjuk” – utalt a „közös örökségre” Balog Zoltán, és példaként Máriapócsot említette. De tetten érhető a közös keresztény hit motívuma azokban a változásokban is, melyeket a szociálpolitikában tapasztalhatunk (új segélyezési szisztéma, nyugdíjrendszer átalakítása stb.), vagy az emberi élet kezdetének családjogra is kiható megközelítésében. A romák társadalmi integrációjára pedig a Keresztény Roma Szakkollégiumot citálta, mint amelyben 130 fiatal tanul az államtól származó egyházi pénzen. A miniszter reményét fejezte ki, hogy az itt felnevelkedő cigány középosztály nem abban lesz érdekelt, hogy „elvágja a torkunkat, hanem hogy együttműködjön velünk”.
A kötelező hittan- és etikaoktatás mellett is az szól meglátása szerint, hogy – egy családjából hozott történettel szemléltetve – ha valamelyik diáktól cigány fiatalok két pofon kíséretében elveszik a mobilját a Moszkva téren, akkor jogos felháborodásában ne rasszizmussal válaszoljon erre a valós problémára. Elismeri, hogy a különböző felekezeti csoportbontások miatt nem lesz egyszerű a rendszer bevezetése, de egyházi szakértők bevonásával szerencsére már megalakult egy olyan munkacsoport, amelyik a „versenyszabályokat” alakítja ki ezen a fronton. „Nekünk, a hagyományos egyházak vezetőinek, képviselőinek, híveinek tudomásul kell venni, hogy ha nem tudjuk megnyerni a fiatal generációt szeretettel és vonzerővel, akkor majd mások nyerik meg őket, ilyen-olyan tingli-tangli zenével vagy azzal, hogy ide-oda viszik őket” – ismerte el a kínálati oldalon mutatkozó pluralitás tényét Balog Zoltán, hangsúlyozva: ebben a konkurenciaharcban a bíboros úr óvatos célozgatásai ellenére sem volna korrekt kényszerítéssel előnyhöz jutni.

Olvasson tovább: