Kereső toggle

Hisznek a feltámadásban - Elégedetlenség a KDNP-ben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felerősödőben van azok hangja a KDNP-n belül, akik a Fideszhez képest is önállóan képzelik el a jövőt, de legalábbis elégedetlenek a párt jelenlegi tetszhalott állapotával. Ennek az elmúlt időben több jele is mutatkozott, legutóbb épp’ egy államtitkár és egy országgyűlési képviselő párttagságának megszüntetése utalt rá.

A KDNP XIII. kerületi szervezetének vezetője a hét elején köszönt el Soltész Miklós szociális államtitkártól és Spaller Endre képviselőtől, mivel a két politikus többszöri írásbeli és szóbeli figyelmeztetés ellenére sem fizette be a tagdíjat (3600 Ft/fő/év). Simor Miklós szerint „elfogadhatatlan, hogy két olyan személy, aki az országos átlagnál jóval magasabb fizetéssel rendelkezik, nem teljesíti az öregségi nyugdíjasokra szabott csekély fizetési kötelezettséget”. Úgy véli, elvtársai ezzel saját anyapártjuk „minden írott és íratlan szabályát” vették semmibe, s mint ilyenek, annak országgyűlési és kormányzati képviseletére is alkalmatlanok.

Rubovszky György nem így vélekedik. A párt főügyésze szerint a KDNP elleni „nyílt támadásról” van szó, olyan „lejáratási akcióról”, melyet egy „belső kör” kezdeményezett. Mint mondja, náluk csak a tagnévsorból való törléssel lehet tagsági jogviszonyt megszüntetni, kizárással nem, ezért azt kérte a két képviselőtől, hogy ha kézhez vették a kerület határozatát, azonnal fellebbezzék meg a megyei fegyelmi és etikai bizottságnál. Ő maga addig is szigorú vizsgálatnak veti alá az ügyet.

Nincs ezen mit vizsgálni – mondta lapunknak Simor Miklós, elismerve, hogy nem csal a szimata annak, aki a kizárás mögött többet sejt a pártkasszából hiányzó 3600 forintnál. Meg is írta valamennyi megyei elnöknek, hogy amíg a két potentát nem rendezi tartozását (ide értve a bruttó jövedelemből a pártnak járó két százalékot), nehogy menedéket adjanak nekik, mondjuk egy új tagsági igazolvány biztosításával, mert ez esetben kénytelen lesz a fegyelmi és etikai bizottsághoz fordulni. Ami Rubovszky György felvetéseit illeti, Simor szerint a „jogi értelemben teljesen félresiklott és csúsztatásokon alapuló nyilatkozatcunami” a pártügyésznek köszönhető, aki Soltészéknek „falaz”, amikor azt állítja, hogy egyikük sem tudott a fennálló tartozásról. A vizsgálattól egyébiránt nem fél, mert mint mondja, a ma létező belső szabályok alapján lehetetlenség ellene elmarasztaló ítéletet hozni.

Szalma Botond, a fővárosi választmány elnöke úgy nyilatkozott lapunknak, hogy köreikben nem ritka az ilyen eljárás, a tagrevízió a pártvezetés kérésére már vagy másfél éve zajlik. Soltészék ügyéből csak azért lett hír, mert ezúttal „a postás harapott a kutyába”. Meggyőződése szerint a név kötelez, egy kereszténydemokratának dupla felelőssége van a játékszabályok betartásában. „Ha a tagság nem testesíti meg az eszmét, amit képviselünk, akkor farizeusok vagyunk” – vallja a hajózási nagyvállalkozó, aki a párt 2010 őszén-telén zajló tisztújításai alkalmával volt a jelenlegi pártvezetéssel elégedetlenek magyar hangja, majd foglalta el a budapesti elnöki széket. És ne feledjük: ő volt az, aki a KDNP hivatalos kommünikéjével szemben Schmitt Pál távozását követelte a plágiumügy tetőzésekor.

Apropó, Schmitt Pál! Az ominózus szerecsenmosdató nyilatkozat rengeteg erkölcsileg affinisabb KDNP-snél vágta ki a biztosítékot, és egy korábban vezető beosztású pártfunkcionárius szerint Szalma maga mögött tudhatta a tagság többségének támogatását. Persze őt is azonnal befenyítették „föntről”, és bár társai az országos választmány akkori nyilvános ülésén nem mertek mellé állni, a WC-ben már sűrűn lapogatták a vállát. Szalma azóta is tudatosan építi a budapesti KDNP önálló arcát, mivel azt tapasztalja, hogy a tagság jelentős része egy erős és karakteres pártot szeretne.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán végzett Simor is ezért lépett be a húszas évei közepén a KDNP-be. Azt remélte, hogy egy működőképes és pezsgő pártéletben találja majd magát, de bevallása szerint csalódnia kellett: nem erről a kereszténydemokráciáról álmodott. Viszont szentül hiszi, hogy pártjában megvan az a potenciál, amely által újra 8-10 százalékos támogatottságot tudnának produkálni. Giczy György elnöksége idején, a kilencvenes évek derekán volt ugyanis olyan időszakuk, amikor az összes közvélemény-kutató cég 10 százalékot mért a KDNP-nek. Ha ez a bravúr ismét sikerülne, egy jól kialakított kampánystratégiával akár önállóan is képesek lennénk elindulni a 2014-es választásokon – bizakodik a kerületi elnök, aki annak ellenére nem lát semmilyen erre irányuló szándékot a jelenlegi vezetés részéről, hogy megítélése szerint a tagság döntő többsége az önálló politizálását sírja vissza.

Persze hogy nem lát ilyen szándékot – mondja a már idézett exvezérkari forrásunk –, hiszen a KDNP-s kormányzati pozíciók (s így karrierek), valamint a frakcióhelyek ára éppen az, hogy Semjénék „takarékon” tartsák a pártéletet. De a belső motorok nem nyugszanak! Az egyik budai kerület kereszténydemokrata elnöke elmondta a Heteknek: helyi és választmányi üléseken egyre gyakrabban fogalmazódnak meg azok a vélemények, amelyek nehezen tolerálják, hogy a Fidesz lenyelte a KDNP-t, és Semjén Zsolték nem veszik figyelembe a párton belül működő műhelyek, bizottságok, helyi szervezetek állásfoglalásait. Csak annak a 36 „úgynevezett KDNP-s képviselőnek” van lehetősége véleményt nyilvánítani, akiknek a kétharmada valójában fideszes – dohog a kerületi elnök, és sok csalódott társáról beszél, akik „kidolgozták a lelküket a Fidesz hatalomra jutásáért, végül pedig nem kaptak semmit”. „Miután Semjénék megpuccsolták Bartók Tivadart, szép sorban lapátra tettek szinte mindenkit, aki a Fidesszel való paktum után is kitartott az önálló politizálás mellett, a többiek pedig belefáradtak az idegőrlő küzdelembe” – meséli, és példaként a IV., a XIV., a XVII. és az I. kerületek, illetve a kecskeméti szervezet történeteit említi. Úgy látja, hogy a KDNP lefejezése a kettős tagság Semjén általi legalizálásával kezdődött, amelynek örvén fideszesek nyomultak a kereszténydemokraták helyi szervezeteibe.

De nehogy azt higgyük, hogy csak a kerületekben van elégedetlenség. Úgy értesültünk, hogy a miniszterelnök-helyettes környezetében is többen sóhajtoznak a rossz irány és a baljós végkifejlet miatt. Rémképként a kisgazdák első Orbán-kormány idejére eső felszalámizása és nyilvános kivégzése lebeg szemeik előtt. És ha már a kisgazdák szóba jöttek, forrásaink egybehangzóan állítják, hogy Torgyánék egykori szavazói, illetve az MDF hoppon maradt közönsége még mobilizálható lenne egy markáns és saját útját járó KDNP oldalán. Pozitív példa is akad az előző választásokról: a váci kereszténydemokraták a pártvezetéssel szembemenve indultak önállóan, és az élet őket igazolta – nyertek. „Akiket akkor szakadároknak aposztrofáltunk, ma hősök köreinkben” – ismeri el a kerületi elnök.

Olvasson tovább: