Kereső toggle

Alföldi mutyi

Miért dőlt be a soltvadkerti takarékszövetkezet?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A személyes ismerettségek miatt a „pénzügyi szigor” nem került kellen érvényesítésre, amikor a kihelyzett hitelek a romló gazdasági helyzet miatt veszélybe kerültek - egy magyarázat szerint ez vezethetett a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet bezárásához, ahol mintegy 17 ezer betétes - köztük három önkormányzat - mintegy 40 milliárd forintja „ragadt bent”.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által bezárt pénzintézet ügyfelei között hatamas felháborodást keltett, hogy egyik napról a másikra nem tudtak hozzáférni a pénzükhöz. Volt, aki a fizetését még megkapta, de felvenni már nem tudta, más az eladott házáért kapott összeghez nem fért hozzá, aki pedig 30 millió forintnál többet tartott az egyébként megbízhatónak gondolt „takszövben”, az tarthat attól, hogy nem látja viszont a teljes összeget. (Az ennél kisebb összegek visszafizetését az Országos Betétbiztosítási Alap garantálja – vagyis a betétesek 92 százaléka visszakapja a pénzét.)
A térségben tartja magát a meggyőződés, hogy a korábban – a többi takarékszövetkezethez hasonlóan – magas bizalmi indexszel rendelkező Soltvadkert és Vidéke azért „bukott be”, mert olyan vállalkozók is könnyen kaphattak hiteleket, akik nem rendelkeztek megfelelő fedezettel.
„A Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet kockázatos hitelpolitikájának eredményeként jelentősen nőtt a problémás – vagyis a 90 napon túli tartozásokkal terhelt, a nem fizető és a kényszerűen átstrukturált – hitelek száma” – világította meg a történtek hátterét lapunknak Binder István, a PSZÁF szóvivője. Hozzátette: akadtak olyan hitelt felvett vállalkozások, amelyek számára üzleti mutatóik, kondícióik alapján nem lehetett volna hitelt nyújtani. Arra a kérdésre, hogy ezek a vállalkozások a gazdasági válság miatt kerültek nehéz helyzetbe, vagy már a hitelszerződés megkötésekor sem feleltek meg a szabályoknak, a szóvivő azt felelte, minden egyes esetet külön kell megvizsgálni, és az esetleges személyi felelősség kérdését is csak a megkezdett végelszámolást követően lehet megállapítani. Binder István ugyanakkor megjegyezte, hogy a takarékszövetkezetet tavaly júniusban határozatban figyelmeztette a PSZÁF, hogy „olvad a tőkéje”, vezetőjére pedig kétmillió forintos bírságot szabtak ki. A helyzet azonban tovább romlott, ezért a felügyelet a tevékenységi engedély visszavonásáról és a végelszámolás elindításáról határozott. Az ezt követő felszámolásnál állhatnak sorba azok, akiknek 30 milliónál több pénzük volt bent, valamint az önkormányzatok és az egyházak – ők a felosztható vagyon arányában kapják meg követelésüket.
Binder István hangsúlyozta: ami a soltvadkerti takarékszövetkezetnél történt, egyedi esetnek számít az ágazaton belül, hiszen a takarékszövetkezeteknek az átlagnál jobbak az üzleti mutatóik, a válság ellenére növelték betéti és hitelállományukat is. Ennek ellenére a felügyelet szükségesnek tartja a takarékszövetkezetek integrációjának kötelezővé tételét, valamint az intézményvédelmi alapok megerősítését.
A pénzintézetnél zajló folyamatokat jól ismerő, neve elhallgatását kérő szakértő forrásunk ugyanakkor igyekezett árnyalni a takarékszövetkezet vezetőinek felelősségét. Mint mondta, a hitelkihelyezésekről két lépcsőben döntöttek a „takszövnél”, volt egy úgynevezett cenzúrabizottság, a nagyobb ügyekre pedig az igazgatóságnak is rá kellett bólintania.
Forrásunk szerint a bajt inkább az jelenthette, hogy a devizahitelek 60 százalékkal „duzzadtak meg” az árfolyamváltozások miatt, a fedezetek pedig folyamatosan veszítettek értékükből a gazdasági válság miatt. Bár ez az összes takarékszövetkezetet sújtja, a szakértő úgy tudja, a soltvadkerti az átlagosnál jóval nagyobb, mintegy 30 milliárdos hitelállománnyal rendelkezett. Hozzátette: a pénzintézet vezetői is érezték, hogy baj van, ám úgy ítélték meg, hogy egy-két milliárd forint külső tőke bevonásával orvosolhatják a problémát – erre állítólag már ígéretük is volt, ám a PSZÁF „közbelépett”. Forrásunk úgy tudja, hogy az utóbbi évben már alig helyezett ki hitelt a pénzintézet.
„Talán érdemes lett volna várni, hiszen a »takszöv« nem volt fizetésképtelen. Ráadásul a gazdasági helyzet miatt a fizetésképtelen hitelesek a felszámolás során sem tudnak majd fizetni, és a meglévő fedezetekből pedig még kevésbé nyerhetők ki a szükséges összegek” – indokolta állítását.
Egy másik vélemény szerint a történtekhez hozzájárulhatott az is, hogy a jelentős térségbeli szereplők és a „takszöv” vezetése esetenként akár évtizedek óta ismerik egymást, így a „pénzügyi szigor” nem került kellően érvényesítésre akkor sem, amikor már látszott, hogy a kihelyzett hitelek a romló gazdasági helyzet miatt veszélybe kerülnek.  
„A takarékszövetkezet vezetése nem titkolta, hogy gondjaik vannak, ám mindig azt a választ kaptuk a kérdéseinkre, hogy a megoldás folyamatban van” – mondta lapunknak Lehoczki Ferenc, a mintegy 200 millió forinttal „bent ragadt” Soltvadkert polgármestere, aki egyben felügyelőbizottsági tag is a pénzintézetnél. Arra a kérdésre, hogy reálisak-e azok a magyarázatok, amelyek szerint a takarékszövetkezet igazgatója és bizonyos nagyvállalkozók mondjuk egy fröccs mellett vagy vadászat közben megegyeztek arról, hogy a szabályokat nem nézik majd olyan mereven a hitelkihelyezésnél, a polgármester azt válaszolta, ha ez így történt, az büntetőjogi kategória, amit a hatóság dolga megítélni. Hozzátette: neki is számos kérdése van az ügyben, amire egyelőre nem kapott választ.

Olvasson tovább: