Kereső toggle

Nincs alku: Orbán nem enged, marad a koncepció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lényegében nem változik a köznevelési törvény koncepciója, a „renitens" Pokorni Zoltán irányításával a Fidesz-frakció módosító indítványai csak finomítják az Orbán Viktor és Hoffman Rózsa által kitalált központosító törekvéseket tartalmazó szabályozást.

Nincs alku - jelentette ki információink szerint Orbán Viktor azon az e heti frakcióülésen, melyen a Hoffman Rózsa által benyújtott köznevelési koncepció és a Fidesz-frakció viszonya volt a téma. Köztudomású ugyanis, hogy az oktatási kérdésben a frakcióban befolyással rendelkező Pokorni Zoltán több kérdésben nem értett egyet a KDNP-s oktatási államtitkár (valójában Orbán Viktor oktatási filozófiáját rejtő) koncepciójával, a két oktatáspolitikus viszonya a sértegetésnek tűnő üzengetések miatt feszültnek nevezhető. A Fidesz-frakció számos képviselője módosító indítványok tömegét (százas nagyságrendben) nyújtotta be a köznevelési törvény tervezetéhez.

Orbán Viktor alkut kizáró kijelentése elsősorban arra vonatkozott, hogy az iskolák fenntartója kizárólag az állam lesz, ami kiterjed az oktatás tartalmának meghatározására, a finanszírozásra, az ellenőrzésre és az intézmények vezetőinek kiválasztására.

A visszaszerződés a miniszterelnök szerint adott esetben kizárólag a működtetésre vonatkozhatna. (Ironikus megfogalmazás szerint valójában maximum „villanykörték cseréjére", mintsem az érdemi befolyásra.)

Ez azért lényeges kérdés, mert a nagyvárosi és kerületi polgármesterek számára fontos volt, hogy helyi iskolák számára pluszforrásokat biztosítva magas színvonalú oktatási intézményekkel tudják magukat „reklámozni", politikai tevékenykedésük következményeként felmutatni. Így az önkormányzat által nyújtott pénzből tudtak - többnyire a helyi középosztály számára - országos és nemzetközi színvonalú intézményeket működtetni. Most az a kérdés, hogy az államosítás után ezt a többletforrást ki fogja biztosítani, illetve hogy az igazgató kinevezésével egy-egy polgármester vagy képviselő-testület be tud-e avatkozni az iskolákban zajló munkába, ha minőségi problémák adódnak. Hónapokkal ezelőtt Kósa Lajos egy megbeszélésen éppen ezért fogalmazott kritikusan az államosítás ellen.

Az államosítás célja - ami egyébként Orbán Viktor vesszőparipája -, hogy a leszakadó társadalmi rétegek számára egy olyan oktatási intézményrendszer jöjjön létre, amely erőteljes, központi pedagógiai programmal felzárkóztatja őket. Jelenleg kistelepüléseken, szegényebb városokban a pénz- és szakértelemhiány miatt alacsony színvonalú oktatási intézmények működnek, amelyek hozzájárulnak a társadalmi hátrányok halmozásához és az egyenlőtlenségek mélyüléséhez.

A koncepció (még a Fideszen belüli) kritikusai is azon aggódnak, hogy ennek a központosításnak a jól működő, pluszpénzek által felfejlesztett, a felső és középosztály számára minőséget nyújtó (ma még) önkormányzati intézmények látják majd a kárát. Az államosítás miatt ugyanis az önkormányzat által eddig nyújtott fejlesztési programoktól esnek el ezek az iskolák. Magyarán, romolhat a ma még jól működő iskolák, középiskolák színvonala, miközben kétséges, hogy az „alsóbb" szinteken egyáltalán történik-e az államosítás miatt minőségnövekedés. Hallottunk olyan kormánypárti véleményt, hogy talán előnyösebb lett volna külön programot indítani a „leszakadt" iskolák felfejlesztésére, mintsem az összes iskolát „egy nagy állami kalapba" behelyezni. Bár a befolyásos fideszes polgármesterek ezen igyekeztek változtatni, kedden Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy nincs alku.

Más kérdésekben azonban kompromisszumok körvonalai látszanak, amelyek azonban a koncepció lényegi elemeit nem változtatják meg. Kötelező lesz már hároméves kortól az óvoda, de „menekülő útvonalként" a jegyző adhat felmentést. Pokorni Zoltánék négyéves kortól szerették volna ezt bevezetni, bizonyos esetekben feltételes jelleggel, erőteljesebben építve az ösztönzőkre, mintsem a kényszerre. Ebből - legalábbis eddig - a kibúvó lehetőségét sikerült beemelni a tervezetbe. A korai óvodáztatás célja ugyancsak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, mivel így a halmozottan hátrányos helyzetű családokból sikerül kiemelni a gyermekeket és magasabb kulturális szocializációban részesíteni őket egy ingergazdagabb óvodai környezetben.

Hasonló - népnevelői, társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő - érvekkel magyarázzák az egész napos iskola bevezetésének szükségességét is, noha számos szakmai szervezet tiltakozik ez ellen. Arra a felvetésre, hogy ez esetben még egy jól működő család gyermekeire is a szülők helyett inkább a pedagógusok és az osztálytársak gyakorolnák a legnagyobb - nem feltétlenül kedvező - hatást, azt a választ kaptuk: sikerül olyan elemeket beépíteni a törvénybe, amelyek lehetőséget adnak a szülőknek, hogy ha akarják, akkor ne kelljen egész nap az iskolában tartaniuk a gyermeküket. Így a kezdeti tervekhez képest finomodik a törvény ezen része is.

A Fidesz szakpolitikusai szerint az iskolában eltöltött időt egyébként az egész napos iskola bevezetése nélkül is emelni kellett volna, mert a fejlett országokkal való összevetésben a magyar diákok kiugróan alacsony óraszámot töltenek az iskolában. Ez a tudásszintre is hat. Úgy tudjuk, hogy Pokorni Zoltán és Hoffman Rózsa között egy olyan egyezség körvonalazódik, miszerint két modell közül választhatnak az iskolák, az egyik az egész napos iskola, a másik, hogy este 17 óráig biztosít az iskola elfoglaltságot a gyermekek számára, de ez esetben a szülőnek lehetősége nyílik - persze, ha akarja - korábban hazavinni a gyermekét.

Olvasson tovább: