Kereső toggle

Óvatos tiltakozás

Október végén mennek utcára a hallgatók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jó szándék elismerése mellett sem ért egyet a felsőoktatási reform tervezett irányával a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája. A Nagy Dávid vezette szervezet sérelmezi, hogy javaslataikat érdemi vita nélkül söpörték le az asztalról. A belső autonómia és az önkormányzatiság elvesztését siratják legkevésbé, ugyanakkor kiakadtak a „röghöz kötésen” és a bújtatott tandíjon is.

Mit szólnak a napvilágot látott felsőoktatási koncepcióhoz?
– Alapvető problémák vannak a felvázolt iránnyal. A koncepció két, legfontosabbnak nevezhető sarkalatos pontja (a felsőoktatási tanulmányok előtt megkötendő úgynevezett hallgatói szerződések, illetve az önköltséges térítési forma előtérbe állítása) összességében hátrányosan érinti a hallgatókat. De közép- vagy hosszabb távon a teljes magyar társadalomra nézve sem előnyös. A hallgatói szerződés lényegében annyit tesz, hogy az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók a diploma megszerzése után meghatározott ideig csak Magyarországon vállalhatnának munkát – különben vissza kell fizetniük az állami támogatást. 18 éves fiataloktól várják el, hogy olyan döntést hozzanak, amely 20-25 évre determinálja őket! Ráadásul anélkül, hogy a „röghöz kötés” fejében biztos megélhetésük garantálva lenne. A másik opció a hitellel kombinált, jelentősen drágább (félévente 4-500 ezer forintról van szó) önköltséges finanszírozási forma. Aki ezt választja, nagyjából 4-5 millió forintos hiteltartozással vághat majd neki a felnőtt életének.
Nyugaton – elsősorban az Egyesült Államokra gondolok – nem ismeretlen forma a hitelből történő vagy éppen a költségtérítéses finanszírozás a magasabb szintű oktatásban...
– Ne hasonlítsuk össze hazánkat az USA-val! A tengerentúlon a magánintézmények lényegesen nagyobb kapacitással és elismertséggel bírnak. Ezekben az intézményekben a tandíj inkább a minőség egyik garanciája, és kevésbé az oktatás költségeinek fedezete. A magyar koncepció azonban az önköltséget mint lehetséges forrást kezeli. Régóta hangoztatjuk, hogy az oktatás finanszírozásába be kell vonni a diploma másik felhasználóját, a munkáltatói oldalt is, így a terhek nem közvetlenül a frissdiplomásoknál jelentkeznének. Ehhez nyilván a cégek számára is kellenek olyan ösztönzők, hogy ez a konstrukció számukra is elfogadható legyen.
Az államtitkárságról kikerült koncepció nem csak a pénzről szól. Az állam jelentős szerepet vállalna az egyetemek belső életében is. Mit gondol, ez az elmúlt években kialakult egyetemi autonómia végét jelentheti?
– Hallgatói szempontból ez kevésbé releváns kérdés. Érthető az állami igény, hogy a befektetett erőforrások fejében nagyobb belelátást vár el. Számunkra a minőségi oktatás megteremtése a kulcskérdés. Ennek pedig egyszerű fokmérője az, hogy a diploma megszerzése után sikerül-e úgy elhelyezkedni, hogy a hallgató mind anyagi, mind más tekintetben elégedett legyen. Ennek biztosításához pedig szükség van intézményi autonómiára, tehát meg kell találni az egészséges határt.
A tervek szerint a kormány jelentősen megnyirbálná a hallgatói önkormányzatok jogait és szerepvállalását is…
– Rövid távon ez is csak másodlagos kérdés a már korábban felvázolt „röghöz kötés”, illetve az önköltség problémájához mérten. Hosszabb távon nem kétséges, hogy problémát okozhat. A hallgatók jelenleg 25–33 százalék közti arányban képviseltetik magukat az egyetem legfontosabb döntéshozatali szervében, a szenátusban. Bizonyos körök ezt már az új felsőoktatási törvény gondolatának megszületése előtt is soknak tartották. Az arány csökkentése mellett a koncepció elvenné az egyetértés jogát a tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadásának tekintetében. Az egyetértési jog jelen esetben a kisebbségi jog védelme, hisz nyilvánvaló, hogy oktatói támogatottság nélkül hallgatói indítványok nem kerülhetnek elfogadásra. Az oktatói oldal indítványai – az egyetértési jog megléte nélkül – bekerülhetnek az egyes szabályzatokba, és a hallgatók számára méltánytalan helyzeteket teremthetnek például a vizsgaidőszakban.
Amiatt nem aggódnak, hogy a javaslat útmutatást tartalmaz az egyetemek három kategóriába sorolására (tudományegyetem, egyetem, főiskola)?
– Ezen a téren is nagy a káosz. Egyrészt a kialakítandó nemzeti felsőoktatási rendszer keretein kívül is működhetnek egyetemek, melyeket szintén ebbe a három kategóriába sorolnának majd be. Nem teszi átláthatóbbá a helyzetet az sem, hogy az „egyetem” kategóriát a tervek szerint fokozatosan kivezetnék az intézménytípusok közül. Mi azt a törekvést támogatnánk inkább, mely a gazdaságban felmerülő igényekhez kívánja szabni a felsőoktatás szerkezetét – ez egyébként említés szintjén a szóban forgó koncepcióban is szerepel.
Az eddig említett intézkedések egyikével sem értettek egyet. Befűtenek a kormánynak?
– Természetesen folytatjuk a már megkezdett demonstrációkat: Pécsett, Debrecenben, Sopronban, Miskolcon már voltak hallgatói megmozdulások, és Budapesten is lesz demonstráció a minőségi és tandíjmentes magyar felsőoktatásért. Nem vitatjuk az előkészítést végző csapat jó szándékát, a benyújtott tervezet mögött azonban a valódi reformok óhajtása helyett szimpla fiskális elvek és megfontolások húzódnak. Ezért szeretnénk folytatni a megkezdett tárgyalásokat…
…amely tárgyalásokat, tegyük hozzá, saját értékelésük szerint is félresöpörtek a kormányzati oldalról…
– Való igaz, hogy az államtitkárságon kevésbé vették figyelembe az érveinket, de nem ragadunk le egy államtitkárságnál. Bízunk abban, hogy személyes megkeresések útján több képviselőt is az ügyünk mellé tudunk állítani.

Olvasson tovább: