Kereső toggle

Fronthatások

Elsodorja-e a kiújuló válság az Orbán-kormányt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rég volt olyan nehéz időszaka a magyar társadalomnak, mint amilyen a következő lesz - fogalmazott a héten diplomaták előtt Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint az ország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott az euróválság miatt, ezért az ősz nehéz, a szuverenitásért folytatott küzdelemmel teli időszak lesz. Juhász Attila és Krekó Péter a Political Capital vezető elemzői a „forró ősz" kérdéseit vették számba.

Szeptember 7-én kezdődik a Fidesz-KDNP háromnapos hajdúszoboszlói frakcióülése, ezt követően pedig a jobboldali politikusok és az értelmiségi holdudvar immár hagyományosnak mondható kötcsei találkozója. Ezeken a fórumokon az ősz legfontosabb kormányzati döntéseit igyekeznek előkészíteni, illetve a párton belüli ellentéteket elsimítani. Lesz mit megbeszélni. A kormányoldalnak ugyanis - részben az egyre mélyülő és tartósnak tűnő nemzetközi pénzügyi-gazdasági krízis, részben saját hibái miatt - arra kell felkészülni, hogy az egész ciklus a válságról és a válságkezelésről fog szólni, azaz a 2014-ig hátralévő időszakot nem lehet a Fidesz eredeti terveinek megfelelően „romeltakarításra" és kilábalásra felosztani.

A válság következtében a Fidesz kénytelen feladni a ciklus elején dédelgetett álmait. Ez persze nem újdonság: már a hónapokkal ezelőtt bemutatott Széll Kálmán-terv is azt mutatta, hogy a Fidesz elhagyta a korábban hangoztatott, költségvetési hiányt növelő, „növekedésorientált" gazdaságpolitikai víziót, és elfogadta, hogy az egyre erősebb külső kényszerek és a növekvő gazdasági veszély miatt nincs más lehetősége, minthogy a népszerűtlen költségvetési szigoron és adósságcsökkentésen alapuló útra lépjen.

Orbán Viktor legutóbbi bejelentése alapján maga is tisztában van a veszélyekkel, ezért negatív jövőképből kiindulva építi a politikáját. Az országot finanszírozó befektetőket igyekszik megnyugtatni, választói körében pedig az elvárásokat igyekszik csökkenteni, a „küzdelem" a nehézségére hívja fel a figyelmet annak érdekében, hogy kormánya támogatottsága fenntartható legyen.E két célnak egyszerre megfelelni azonban nehéz, mivel a kifelé és a befelé megfogalmazott üzenetek szükségszerűen ellentmondanak egymásnak: ami jó hír a befektetőnek, az általában rossz a választónak, és fordítva. Ráadásul mindez nem is pusztán jó kommunikációt, hanem annál sokkal többet feltételezne: megfelelően előkészített döntéseket a megfelelő időben, felkészültséget és összehangoltságot - végső soron „jó kormányzást", amelynek ígéretével a Fidesz 2010-ben kétharmados parlamenti többséget szerzett.

Az ellenzék és a kormányoldal ellendrukkerei által - némi kárörömmel és izgatott várakozással - remélt „forró ősz" (értsd: megszorító intézkedések, erős társadalmi elégedetlenség és kormányzati népszerűségvesztés) bekövetkezése leginkább attól függ, hogy a Fidesz mennyire tudja teljesíteni a „jó kormányzás" ígéretét. Mert ha „forró ősz" nem is, „forró témák" (válságkezelés, devizahitelesek ügye, önkormányzati, egészségügyi és oktatási reform) bizonyosan lesznek, a kormánynak tehát kétségtelenül lesz lehetősége a bizonyításra. Politikai sikerességét vagy kudarcát pedig vélhetően nem az fogja meghatározni, hogy milyen erős - ellenzéki, civil, szakszervezeti stb. - ellenállás szerveződik vele szemben, hanem épp fordítva: a kormányzás sikere vagy kudarca határozza majd meg a kormányoldallal szembenállók erejét. Az őszi időszak legfontosabb kérdései éppen ezért a kormányoldalon belüli viszonyokra vonatkoztatva fogalmazhatók meg.

Az első ilyen, hogy a Fidesz mennyire lesz képes saját hitelességét fenntartani. A vártnál alacsonyabb GDP-növekedés ellenére a kormány egyértelművé tette, hogy továbbra is elkötelezett a hiánycél tartása, illetve az államadósság csökkentése mellett. Ez fontos üzenet volt a piacok számára, mivel jelezte, hogy a kormány a nehezedő körülmények ellenére is folytatja a Széll Kálmán-tervvel megkezdett, a befektetők által is támogatott gazdaságpolitikát. A választók számára mindez azonban - a fentebb említett ellentétből következően - nem sok jót jelent. Az alacsonyabb növekedési pálya miatt idén mintegy százmilliárd forinttal, jövőre pedig várhatóan ennél is többel kell javítani a költségvetés helyzetét: ennek érdekében bizonyos kiadások csökkentése mellett nem kizárható valamilyen vagyoni jellegű adó bevezetése, újabb válságadók elfogadása, illetve a szuperbruttó kivezetésének felfüggesztése. Ez utóbbi komoly politikai elégedetlenséget generálna, hiszen ez gyakorlatilag adóemelés lenne az alacsony keresetűek számára.

A válságintézkedéseket ugyanakkor úgy kell végrehajtania a kormánynak, hogy fenntartsa saját gazdaságpolitikai következetességének látszatát. Ezt szolgálja a „nem lesz megszorítás" típusú üzenetek mantraszerű (de az intézkedéseket nézve nem túl meggyőző) ismételgetése, valamint a személyi folytonosság fenntartása, azaz a gazdasági miniszter politikájának bukását hangoztató vélemények elutasítása („Óriási szerencse, hogy a nemzetgazdasági minisztert Matolcsy Györgynek hívják!"). Nehezíti a helyzetet, hogy az utóbbi időben a jobboldali sajtóban már a Fideszhez közel álló közgazdászok bírálták a leghangosabban Matolcsy György tevékenységét.

E jelenség azonban már összefüggésben van az őszi időszak második legfontosabb kérdésével, avval, hogy a Fidesz mennyire tudja kezelni a párton belüli ellentéteket. A belső konfliktusok ugyanis jól láthatóan erősödnek. Ezek pedig éppen a legfontosabb, gyakran kétharmados döntéseket igénylő átalakításokat érintő területeken fognak látványosan artikulálódni (például önkormányzati reform). Nem véletlen, hogy Fidesz vezetése gyorsan keresztül kívánja verni a parlamenten a sarkalatos törvényeket, hogy ne legyen komoly politikai kihívás a ciklus második felére. Ám ez kompromisszumok nélkül valószínűleg még egy ilyen erősen centralizált párt esetében sem lesz könnyű - főleg a kisebb létszámú parlament árnyékában, ahol egyre többen érezhetik úgy az önkormányzatokban is ülő (több mint száz!) képviselő közül, hogy ők a következő ciklusban már nem lesznek az Országgyűlésben, így kevés a veszítenivalójuk.

Végül az előbbi két kérdést meghatározza az is, hogy a Fidesz mennyire lesz képes összetartani saját megmaradt szavazótáborát. Mert bár a pártpreferencia-adatok még jelenleg is kormánypárt jelentős fölényét és az ellenzék bénultságát mutatják, ez a kép csalóka. A Fidesz valójában eddig is sok, csaknem egymillió szavazót veszített úgy, hogy kormányzásának legnehezebb időszaka még csak most következik. A társadalmi klíma pedig egyre romlik. Lényegében ugyanis 2006 óta válság van Magyarországon, és most újabb megszorítócsomag várható. Ráadásul az előző kormányok hibáinak folytonos - és egyébként sok szempontból jogos - bírálatával a Fidesz saját múltja is napirenden marad. A mai kormánypárt ellenzékben megfogalmazott voluntarista üzenetei, a „mindent lehet, csak akarni kell" ígérete ugyanúgy a politikai emlékezet részét képezi, mint az elődök rossz döntései, valamint botrányai.

Az ősz folyamán nem lesz könnyű dolga tehát a kormányoldalnak, de nem lesz az az ellenzéknek sem, még akkor sem, ha számukra széles támadási felület nyílik a politikai környezetnek köszönhetően. A legnehezebb helyzetben az MSZP van, mivel a választók többsége nem tartja hitelesnek a szocialista kritikákat. Az LMP új stratégiáját még vitatják a párton belül, a lehetőségek elsősorban az MSZP helyének betöltésére ösztönzik a legkisebb ellenzéki pártot, de politikusaik részéről egyelőre nem látni erős, a választók szélesebb körét meggyőző érvelést. A Jobbik populista, megszorításellenes, a zsigeri elégedetlenséget kiaknázó és etnikai ellentéteket szító politikájával viszont már rövid távon tovább erősítheti pozícióját, ami az ország számára az egyik legnagyobb kockázatot jelenti.

És végül, de közel sem utolsósorban, ebben az ülésszakban akarja a Fidesz befejezni a politikai intézményrendszer megkezdett átalakítását. Ma már elkerülhetetlen, de nem szerencsés, hogy ezen egyre kedvezőtlenebb kilátásokkal kecsegtető helyzetben kerül sor a következő hónapokban a választási rendszer reformjára. Minél inkább kedvezőtlenek ugyanis a kormánypárt számára a kilátások, annál inkább érvényesülhet a hatalom intézményes eszközökkel történő megtartásának szándéka. Annál inkább úgy érezheti a kormánypárt, hogy a választási rendszer átalakításában „biztosra kell mennie", ha meg akarja őrizni a kormányzás lehetőségét. Nem vitatva a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP jogát, hogy élve a nem mindennapi politikai lehetőséggel, egy neki kedvező választási rendszert fogadjon el, ebben a folyamatban a Fidesznek minden eddiginél jobban szüksége lenne az önmérsékletre. Az ilyen törekvések hosszú távon ugyanis könnyen visszaüthetnek. Ha ugyanis valamely kormány nem a politikájával - azaz a döntéseivel, a teljesítményével és a meggyőzőképességével -, hanem intézményes eszközökkel igyekszik hatalomban maradását biztosítani, akkor onnantól kezdve már csak a bukás időpontja lehet kérdéses, a ténye nem.

Olvasson tovább: