Kereső toggle

Melódráma - Munkára fogná a népet a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Durva támadás a munkavállalók ellen", „fontos, de már régóta esedékes lépések", „rugalmatlan, panaszkodó dolgozók". A szakszervezetek természetesen tiltakoznak, a vállalkozók szövetsége támogatja a munka világát érintő kormányzati terveket, a munkapiaci szakember pedig kijózanító képet fest a magyar munkavállalókról.

A munka törvénykönyvét érintő négy módosítással kapcsolatban feltűnő, hogy mindegyik „a munkáltató kérésére", illetve „a munkáltató érdekében" kifejezésekkel kezdődik - mondta a Heteknek Pataki Péter, az MSZOSZ elnöke. A „44 órás munkahét 40 órás bérezésért" szabállyal kapcsolatban a szakszervezeti vezető arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az egyes munkavállalókra több munkaidő jut, akkor előbb-utóbb értelemszerűen kevesebb dolgozóra lesz szükség. A „több munkaidő-kevesebb munkavállaló" egy alapvető közgazdasági tétel - tette hozzá Pataki, aki szerint ez a folyamat éppen ellentétes a kormány által megfogalmazott egymillió új munkahely létrehozásának céljával.

Ugyanezzel a módosítással kapcsolatban Dávid Ferenc, a Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára lapunknak azt mondta, hogy amikor csak 36 órát kellett egy héten dolgozni, és ugyanúgy megkapták a negyven óráért járó fizetést, senki nem elégedetlenkedett. A jogszabály pedig ezentúl is lehetővé teszi, hogy nagyobb megrendelés esetén többet, akár heti 44 órát dolgozzanak, kevesebb megrendelés esetén ugyanakkor 36 órás munkahétre is teljes bért kapjanak a dolgozók, ezért szerinte ezzel a jogszabállyal nincs probléma.

Választási ígéretek helyett

Pataki szerint a további változtatások - az akár hat hónapra is elnyújtható próbaidő, illetve a pihenőidővel is „kifizethető" túlóra - azért történnek, mert a kormány képtelen teljesíteni a választási kampányban őt támogató munkaadói körnek tett ígéreteit: elmaradt az iparűzési adó eltörlése, elmaradt a járulékok csökkentése, s ezek helyett próbálja kompenzálni a kormány - a munkavállalók terhére - a munkaadókat. Dávid Ferenc ezzel szemben azt mondta, ezekre a változtatásokra már egy évvel ezelőtt is szükség lett volna, mert gazdasági válság időszakában minden lehetséges segítséget meg kell adni a munkaadóknak. Dávid szerint nem lehet szembeállítani a munkaadókat és a munkavállalókat, mert ha az előbbiek sikeresek, abból profitálhatnak az utóbbiak is. Pataki viszont azt állítja, az eddigi kormányzati intézkedésekből nem keletkeznek új piacok, márpedig fellendülés nem abból lesz, hogy egy-egy cég még olcsóbban jut munkaerőhöz, ugyanis hiába képes valamivel olcsóbban előállítani a termékét, ha kereslet híján képtelen eladni.

Ezzel az állítással Dávid is egyetért, ugyanakkor hozzátette, információi szerint a hamarosan elkészülő új munka törvénykönyve olyan jelentős változtatásokat fog tartalmazni, amelyek együttesen elindíthatják a munkaerőpiac növekedését.

Akik dolgoznak

A legfrissebb felmérések szerint a magyar munkavállalók a nemzetközi átlagnál stresszesebbnek érzik munkájukat, sokkal kevésbé bíznak a karrierben. A 18-29 éves korosztály 45 százaléka lenne hajlandó külföldre vándorolni egy jobb állás reményében, miközben Csehországban például csak 20 százalék ez az arány.

A munkahelyi nyomás érzékelése a magyar piacon sajátos képet mutat. Míg a munkahely-magánélet egyensúlya és a túlórázás a fiatal munkavállaló korosztály számára jelent az átlagosnál nagyobb problémát, addig a munkahelyi stressztől leginkább a 30-39 éves korosztály szenved, a munkahely elvesztését pedig az 50-59 évesek érzik leginkább fenyegetőnek.

És akik nem

Az álláskeresőkre jellemző, hogy van egy képzett, sőt szinte túlképzett diplomás réteg, és van a másik véglet, a szakképzetlen munkakeresők, a betanított munkások. A megfelelő szakmai végzettséggel és tapasztalattal rendelkezők - szakmunkások, mérnökök - szinte teljesen hiányoznak a munkakeresők közül - tájékoztatta lapunkat Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke.

Van egy csoport, amelyik nem válogat, szinte bármilyen munkát elvállalna bármennyi pénzért, ám őket „nem keresi a piac", mert nincs megfelelő szakképesítésük vagy éppen túlkvalifikáltak a betöltendő pozícióhoz. „És van egy másik munkavállalói kör, amelyet »keres« a piac, de ők még mindig nem ébredtek rá, hogy az előbbi réteghez képest milyen jó helyzetben vannak, ezért hezitálnak, jobb ajánlatra várnak, miközben ma már az is nagy dolognak számít, ha valakinek van állandó bejelentett munkahelye, amivel hosszú távon kalkulálhat ebben a bizonytalan világban" - mondta Csaposs Noémi.

Szocialista gyökerek

A szakember szerint sokakban ma is él a szocializmusban gyökerező „csúnya munkáltató kontra kizsigerelt munkavállaló" ellentét. Ezek az emberek a „valahogy kitöltöm a munkaidőt nyolctól ötig" mentalitással próbálnak talpon maradni, miközben a multinacionális cégek teljesítményorientáltak, ellenőrzik és mérik a dolgozók munkáját. A szakember tapasztalatai szerint a külföldi munkaadók gyakran fogalmazzák meg, hogy a magyarok szeretik, ha a dolgok nem változnak. Nem mobilisak, nem nyitottak, inkább megmagyarázzák, miért nem működik valami.

Csaposs úgy látja, a magyar munkavállalók nem utálják, de nem is szeretik a munkaadójukat: „A legtöbb panaszkodó munkavállalónak nincs válasza arra a kérdésre, hogy ő mit tenne a munkaadója helyében, mert a vállalkozói attitűd nagyon kevesekben van meg."

Nem enged a tízezerből

Szintén általános jelenség, hogy sok álláskereső a gazdasági válság közepette is ugyanúgy válogat a munkaajánlatok között, mint a válság előtti időben. „Sokan vannak, akik ma is képesek visszautasítani a munkát, mert mondjuk havi tízezer forinttal kevesebb fizetést ajánlanak számukra, mint amennyit elképzeltek" - mondta a Heteknek a munkaerő-piaci szakember.

Csaposs szerint sok magyar érzelmi alapon viszonyul a kialakult helyzethez: haragszik, mert elbocsátották, saját magán kívül mindenkit hibáztat. Ugyanakkor még átmeneti időre sem hajlandó lejjebb adni az igényeiből, és nem hajlandó elvállalni egy kevésbé jól fizető állást, hogy az így befolyó pénzből finanszírozzon egy tanfolyamot, melynek elvégzése révén aztán több eséllyel próbálkozhatna a megfelelő munkakör elnyerésére.

VáltozásokŰaŰmunkaŰvilágában

Rövidebb álláskeresési járadék, hosszabb munkaid
Az elkövetkez hetekben két jelents változás is lesz a munka világának szereplit érinten. A kormány szándékai szerint változnak a munkanélkülieknek járó támogatási rendszer szabályai, illetve módosul a munka törvénykönyve is több helyen.  A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálja, hogy ezek a lépések milyen irányba mutatnak.
A konvergenciaprogramban határozott ígéretet tett arra a kormány, hogy az eddigi kilenc hónapról differenciálás nélkül három hónapra csökkenti az álláskeresknek járó támogatás idejét, és ezzel együtt változtat a járadék mértékén. Ezáltal a környez országokban, illetve hozzánk hasonló munkaerpiaccal rendelkez országokhoz képest a legalacsonyabb lenne a munkanélküliek ellátásának ideje.
Láthatólag a kormány nem akart olyan radikális változtatást, amely kapcsán élesen látszik, hogy ez a munkavállalók elleni markáns intézkedés lenne, ezért az eredetileg tervezett változtatásokhoz képest egy enyhébb szigorításokat tartalmazó jogszabálytervezetet nyújtott be az országgyŐlésnek. Azaz hat hónapig járna a továbbiakban az álláskeresési járadék, valamint a nyugdíj eltt állók továbbra is kapnának álláskeresési segélyt. Ugyanakkor az álláskeresési járadék összegét és feltételeit csökkentették
és szigorították.
Az eddigi rendszerben, aki négy év alatt mintegy 2,5 évet dolgozott, az megkaphatta a lehetséget arra, hogy három hónapon keresztül álláskeresési járadékot kaphasson, majd további három hónapra álláskeresési segélyt.
A kormány által tervezett változtatás szerint csak az kaphatna hat hónapig álláskeresési járadékot, aki a munkanélkülivé válását megelz öt évben lényegében folyamatosan dolgozott. Ezzel együtt csökkentenék az összegét is az ellátásnak, mivel korábban a juttatás az els három hónapban a minimálbér 120 százaléka volt maximálisan, a mostani terv szerint ez 100 százalékra csökken.
A kormány az álláskeresési járadékra vonatkozó jogszabályokon túl kezdeményezte a munka törvénykönyvének módosítását is. Ebben jelents meglepetésekkel nem találkozhatunk, mivel a konvergenciaprogramban már bemutatták, hogy milyen intézkedésekre készülnek, amelynek általuk várt célja a rugalmas munkaerpiac.
Valójában ezek a lépések a munkavállalók kiszolgáltatottságát növelik, mivel kiszámíthatatlanabbá válnak a foglalkoztatás feltételei. Ezt mutatja az a lépés, amely révén heti 44 órás munkahetet is kötelezvé tehetnek a munkáltatók a heti 40 óráért járó bérért. Ugyan ezt csak akkor vezetheti be a munkáltató, ha korábban fel nem használt munkaórák keletkeztek, de ez így egy kiskaput tár szélesre. A kormányzati retorika szerint ez a lépés nem más, mint a most hatályban lév szabálynak a fenntartása. Való igaz, hogy a válság 2008-tól 2010-ig tartó idszakában határozott idre lehetvé tették a jogszabályalkotók ezt a lehetséget. Ennek az volt az oka, hogy több cég idszakosan leállította a termelését a megrendelések hiányára hivatkozva. Akkor az elbocsátások helyett választhatták azt, hogy a késbbiekben a kifizetett, de fel nem használt munkaidt „ledolgoztatják”.
Változtatnának a túlmunka kifizetésén is. A munkáltató elírhatja, hogy ellenértékként – pótlék helyett – szabadid jár, amely nem lehet kevesebb a végzett munka idtartamánál. Ez pedig azt jelenti, hogy ügyes munkaszervezéssel ingyenes túlórát is el tudnak érni (fleg a hektikusan, megrendelésre dolgozó cégek esetén lesz ez életszerŐ). A kormány célja világos: azt szeretné, ha olyan befekteti környezet jönne létre, amely kedvez az új munkahelyek létrehozásának. A tervezett intézkedéseknek azonban két igazi fokmérje lesz. Az egyik viszonylag szubjektív, a munkavállalók kiszolgáltatottságának változása, a másik az új munkahelyek száma. Az elkövetkez években ezek mutatják majd meg a kormány politikai sikerességét.

Olvasson tovább: