Kereső toggle

Vége a túlóráknak

15 éves korig lesz kötelező a tanulás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dúlnak a viharok az oktatásügy körül, most kerül a kormány elé a KDNP közoktatási törvénykoncepciója, amely a kritikusok szerint magán viseli a kellő szakmai egyeztetések hiányát. A kedélyeket tovább borzolja Orbán Viktor bejelentése a 15 éves tankötelezettségi korhatárt illetően, amely kérdés az oktatásügy szinte összes zavarát érinti. Bárhonnan közelítünk, egy biztosnak látszik: az általános iskola színvonalának egységes megerősítése nélkül sem a közép-, sem a felsőoktatás nem lesz korszerűsíthető.

Továbbra sincs teljes összhang a kormánypártok között oktatásügyben, mivel Orbán Viktor bejelentése szerint a Fidesz a tankötelezettség felső korhatárát 18-ról 15 évre szállítaná le, míg a kereszténydemokraták közoktatási törvénykoncepciója csak 17 évre vinné le a korhatárt, így igazítva azt a szakképzés rendszeréhez. A miniszterelnök szerint 18 éves korig, illetve a középfokú végzettség megszerzéséig továbbra is biztosított az ingyenes oktatás, a változás csak annyi, hogy aki 15 éves kora után inkább dolgozni akar, az ezentúl hivatalosan kiléphet a rendszerből. Az elképzelést a szakemberek többsége ellenzi.

Mint emlékezetes, a tankötelezettség felső korhatárát anno a Fidesz-kormány emelte fel 18 évre. „A korhatárcsökkentés annyiból példátlan intézkedésnek számít, hogy az unióban manapság a folyamatos emelés a jellemző, ezzel együtt a legtöbb országban 16 év a plafon. Igazából nem is a korhatár a lényeg, hanem az, hogy a közoktatásban megszerezhető közismereti tudás máshol jóval több, mint nálunk, így arra biztonsággal építhető egy korszerű, sokrétű szakképzési rendszer, amely a legelesettebbeket is piacképes képzettséghez igyekszik juttatni. Nem véletlen ugyanis, hogy a technológia gyors fejlődése következtében számos szakma esetében alapfeltétel lett az érettségi, még az oktatásban élen járó országokban is" - figyelmeztet egy konzervatív oktatásügyi szakértő. Éppenséggel a közoktatásban megszerezhető alaptudás fejlesztését célozza meg Pokorni Zoltán, a parlament oktatásügyi bizottsága elnökének javaslata, aki az általános iskolai képzést 9 évfolyamosra (4+5 osztályosra) bővítené, összhangba hozva azt a 15 éves tankötelezettségi korhatárral is. A mintaértékűnek tartott német közoktatásban 9 évfolyamos az általános iskola, s ez alatt a gyerekek másfélszer annyi közismereti órán vesznek részt, mint a magyarok.

„A középfokú képzések arányain nem kellene változtatni, azzal viszont foglalkozni kell, hogy a szakiskolákban a legnagyobb, 30 százalékos a lemorzsolódási arány, és ez nem csak a romákat érinti. Jobb általános iskolai tudásra alapozva a leggyengébbek menekülőútja, a 3 éves előrehozott szakképzés színvonala is emelkedne, ami ma meglehetősen zsákutcás képzésnek számít, mivel hamar elévülő, tovább nem építhető tudást képes csak nyújtani" - mutat rá a szakértő. Szerinte a lemorzsolódást a 18 éves korhatár önmagában nem tudta megakadályozni, ennél hatékonyabb eszköz a megfelelő ösztönzőrendszer, például az ösztöndíjas szakképzés.

Másrészt Németországban vagy Dániában a gazdasági szereplők is sokkal inkább érdekeltek a minőségi szakképzésben, amelynek ők az elsődleges megrendelői. Nálunk viszont a 15 éves korhatár bevezetésének ötlete bevallottan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától (MKIK) származik. „Javaslatuk hátterében az olcsó munkaerőigény állhat, hiszen a vállalkozásoknak az állam finanszírozza a kétéves tanoncidőt, így azok ingyenes gyerekmunkához juthatnak ahelyett, hogy végre legálisan és méltányosan alkalmaznának szakképzett munkaerőt. Ez rövidlátásra vall, hiszen éppen azért magasak a béreket terhelő adók és járulékok, mert azokból kell eltartani többek között azokat a betanított fiatalokat is, akiket a két év tanoncidő után lecserélnek, s akik így a munkanélküliek táborát gyarapítják" - fejtegette a szakember. Az MKIK szerint a gyerekek OKJ-s tanfolyamokon is szerezhetnek szakképzettséget, bár kérdés, hogy miből fizetik ennek díját. A Hetek úgy tudja, hogy a Fidesz szakértőit is megosztja az ötlet.

A KSH adatai alapján a 15 évesnél idősebb magyar népesség mintegy felének legfeljebb általános iskolai végzettsége van, ezen belül közel egymillió embernek 8 általánosa sincs. Az aluliskolázott felnőttek zöme tartósan munkanélküli, nagyon kis hányaduk foglalkoztatott a legális munkaerőpiacon, amibe beleértendő a közfoglalkoztatás is. Magyarországon nemzetközi viszonylatban is kiugró az iskolázatlanok munkanélkülisége. A tanköteles időszak lerövidítésének ellenzői, köztük a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az intézkedés célját abban látják, hogy a problémás gyerekektől, akiknek száma dinamikusan nő, ezentúl rövid úton megválhasson az iskola, életfogytig tartó munkanélküliségre kárhoztatva ezzel a jobbára félanalfabéta fiatalokat.

„Az állam elsőrendű felelőssége az lenne, hogy a leghátrányosabb helyzetű fiataloknak, akiknek az egyetlen kitörési lehetőséget a közoktatás jelenti, valamilyen képzettséget adjon a kezükbe. Azok a gyerekek, akiknek még nyolcadikban is komoly nehézségeik vannak az alapkészségek terén, többnyire olyan súlyos családi problémákkal küzdenek, hogy külső segítség nélkül esélyük sincs arra, hogy elkerüljék a munkanélküliség és a bűnözés világát" - mondja Galló Istvánné. A PSZ elnöke szerint nem tudni, hogy a legális iskolaelhagyási lehetőség miként hat majd a lemorzsolódási arányra, amely a közoktatásban eddig évi 10 százalékos volt. Szerinte egy dolog biztos: a kicsapott diákok után az államnak iskoláztatási támogatást sem kell fizetnie, sőt megszűnhet több intézmény és pedagógusállás is, ami rövid távon megtakarítást jelent. A PSZ tiltakozó közleménye leszögezi, hogy a  középiskolai felvételi rendszer miatt ellátatlanul maradhatnak azok a 15 évnél idősebb gyermekek, akik tanulmányi eredményük miatt vagy más okból, ha akarnak, akkor sem nyernek felvételt semmilyen iskolába.

A tankötelezettségi korhatár leszállítását támogatók fő érve, hogy a közoktatási rendszerben bennragadó, túlkoros, többnyire bukott gyerekek ellehetetlenítik társaik és tanáraik munkáját, de mivel tankötelesek, az iskolából nem lehet kirakni őket. A 15 éves korhatár bevezetésével az intézmények megválhatnak a lényegében képezhetetlennek ítélt fiataloktól, akik számára az iskola nem több az adófizetők pénzén fenntartott nappali melegedőhelynél, és akik folyamatosan megsértik a társaik tanuláshoz való jogát is, ami miatt jogos a szülők felháborodása. Megjegyzendő, hogy a kereszténydemokraták törvénykoncepciójában megtalálható a javaslat másik verziója, amely lehetővé teszi a renitens tanulók iskolából való kizárását, illetve kötelezi a szüleiket arra, hogy másik intézményt keressenek a gyermekük számára.

Szakiskolai tanárok szerint viszont sok intézmény léte függ a diáklétszámtól, valamint az a gyerek, aki nem integrálható az iskolába, az egy munkahelyen pláne nem fog tudni beilleszkedni. A fenti javaslatok kiutat jelenthetnek a konszolidáltabb intézményeknek, de nem segítenek a szegény régiók iskoláin, ám tovább növelik az iskolák közti színvonalkülönbséget. Márpedig a jó közoktatás alapja a jó általános iskola - szögezi le a PSZ elnöke. Abban lényegében minden szakértő egyetért, hogy az egyedüli megoldást - Hoffmann Rózsa államtitkárságának egységes elvárásokra törekvő, központosító szándékával szemben - a gyerekek differenciált fejlesztésére alkalmas közoktatás jelenti. ahol a pedagógusok munkáját a helyi igényekhez igazodó szakembergárda is segíti. A PSZ szerint nem igaz az a cinikus kormányzati állítás, hogy a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni a „rossztanulókkal". Könnyebb ezekről a tanulókról lemondani, mint pénzt áldozni a felzárkóztatásukhoz szükséges feltételek megteremtéséhez.

A helyzet viszont az, hogy további elvonások várhatók: az oktatásügyi államtitkárság 320 milliárd forintra hozta ki az új közoktatási törvény költségeit, míg a Széll Kálmán Tervben már csak 285 milliárdról esik szó. Az általános iskolák túlnyomórészt még önkormányzati kézben vannak. Eddig normatív alapon zajlott a finanszírozás, ami az elvonások miatt az iskolák kiadásainak legfeljebb már csak az 50 százalékát fedezi, a hiányzó részt a fenntartó önkormányzatok teszik hozzá, már amennyire tudják. Van, ahol közterületekről vágják ki az iskola fűtéséhez szükséges tüzelőt, de arra is akad példa, hogy a diákokat átirányítják a művelődési házba, mert csak ott van fűtés. „Eljutottunk odáig, hogy a gyerekek sorsát már a születéskor meghatározza, hogy melyik településre és milyen családba születnek, a kezdeti különbségek pedig az életkor előrehaladtával megsokszorozódnak" - hangsúlyozza Galló Istvánné.

A PSZ azt sem érti, miként lehet egy közoktatási törvénykoncepciót beterjeszteni úgy, hogy közben alkotmányozási folyamat zajlik, megváltozik az önkormányzati törvény, miközben az oktatásügyi törvénynek kellene ezekhez igazodnia. A koncepciót ráadásul számos elemében érvényteleníti a 15 éves korhatárra és a 9 osztályra vonatkozó javaslat, mely az egész közoktatási struktúrát felülírja. Ezzel szemben a kritikákat figyelmen kívül hagyó, végleges törvénykoncepciót már a héten a kormányzat elé terjesztik, szeptemberben a parlament is megvitatja, akár el is fogadja, és 2012 szeptemberében életbe is léphet.

Abban is kollektív értetlenség van, hogy miként kell elképzelni a tervezetben említett központi bérfinanszírozást. Az egész törvénykoncepciót szakmai körökben következetlennek és elnagyoltnak tartják, mondván: olyan részletekbe belemerül, mint például az értékelés mikéntje, miközben olyan alapvető kérdéseket nem tisztáz, hogy ki lesz az iskolafenntartó, a munkáltató. Az adminisztráció központosítását anyagilag is, szakmailag is minden oldalról aggályosnak tartják a mintegy 6000 intézményre, 170 ezer pedagógusra és 1,2 millió iskolásra nézve, mondván: olyan nagyok a különbségek, hogy nem sztenderdekre, hanem helyi igényekre alapozva szabadna csak az oktatásügyet irányítani. Kötött felhasználású, „pántlikázott" pénzekkel is garantálható lenne az önkormányzatokon keresztüli bérfinanszírozás - állítják egyöntetűen a különböző szakértők.

Ide kapcsolódik a pedagógus-életpályamodell körüli vita is, amelyben a bírálatok közös pontja, hogy a bérezés továbbra is főként az életkoron, munkaviszonyon és elért szakmai fokozatokon alapulna. Emellett leginkább az aktuális teljesítmény szerint kellene differenciálni, világos követelmények és következmények mentén rendszeresen, kívülről minősíteni. „Nem az alapbéreket kellene

leginkább felhúzni, hanem a pluszfeladatokért járó pótlékokat, csak ez hat ösztönzőleg, arról nem beszélve, hogy a kezdőbér megduplázása hihetetlen bérfeszültségeket gerjesztene a szakmán belül" - sorolja egy szakértő, aki úgy tudja: a napvilágra hozott pályamodell nem más, mint egy kiérleltebb fideszes koncepció szétkaszabolt változata. Értelmetlennek tartja a pedagógusképzés 6+2 évre való meghosszabbítását, amihez ráadásul kiemelt ösztöndíjrendszer sem társul. Nincs megoldva a pedagógusképzés színvonalának emelése, a szakemberek kiválasztása és pályán tartása - összegez a szakember.

A tervezet több konkrétuma komoly ellenállásba ütközött, ilyen az általános iskolakötelezettség bevezetése 6 éves korban, miközben kimutatható, hogy az évvesztesek jobban teljesítenek, sőt, jobb diplomákat is szereznek, mint fiatalabb osztálytársaik. A megkérdezett szakemberek indokolatlannak tartják a felkészítő osztályok beépítését is az iskolarendszer mindhárom szintjén. A szigorítások kapcsán többen megerősítették: hibás intézkedéseket könnyebb hozni, mint azokat helyreállítani. n

 

Olvasson tovább: