Kereső toggle

Gyurcsánnyal tüntetni

Anyázás és „Orbán, takarodj!” a Kossuth téren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gyurcsánnyal tüntetni olyan, mint rókával menni a baromfiudvarba: ezzel a kevéssé finom példabeszéddel hárította el a közös demonstráció lehetőségét az LMP-s Schiffer András, így aztán a volt miniszterelnök vezette Magyar Demokratikus Charta kedden, az LMP szerdán tüntetett a kormány politikája ellen.

Gyurcsányék jó érzékkel választottak helyszínt: a Vértanúk terén ácsolt színpadnál már öt óra előtt összegyűlt annyi ember, hogy le kelljen zárni a Kossuth tér autóforgalmát, noha a létszám nem haladta meg a kétezer főt.   
A műsor háromnegyed ötkor elkezdődött: a baloldali szimpatizánsok közé vegyült árpádsávos csoport néhány perc alatt képes volt dulakodást provokálni. „Szerintem a komcsikat az zavarja, hogy csak csíkokban piros a zászlónk, nem teljesen” – okoskodott egyikük, de aztán néhány chartás kartárs kitaszigálta a tömegből.
Melyben feltűnt pár ismerős arc, többek között Schiffer János egykori főpolgármester-helyettes, Bródy János, valamint Ficsor Ádám volt titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. Sok honfitársunk nem kedveli a volt miniszterelnököt, és van közöttük olyan, akit kifejezetten jó ritmusérzékkel áldott meg a sors: például az az ismeretlen, aki a Himnusz lecsengése utáni néma csendbe beleüvöltötte: „Gyurcsány, takarodj!” Régről ismert óhaját mindenki hallhatta, ellentétben a hivatalos program első felszólalójának, Bauer Tamásnak bevezető mondataival. Az amatőr hangosításnak köszönhetően a közgazdász beszédének elején csak azt lehetett hallani, hogy „Nem lehet hallani!”
Bauer szerint a kormány felfüggesztette az alkotmányt, a magánnyugdíjpénztárak tervezett elsorvasztása pedig azt jelenti, hogy „Orbán Viktor meglopja a gyermekeinket, az unokáinkat, az ő gyerekeiket és az ő unokáikat”. A közgazdász ezért mindenkinek azt tanácsolja, senki ne lépjen vissza az állami nyugdíjrendszerbe. „Kíváncsi vagyok, mit csinál Viktor úr a nyugdíjunkkal?” – kérdezte egy nyugdíjas a színpad mögött, s mintha Bauer éppen neki válaszolt volna.
A másodikként színre lépő Ungváry Rudolf író, gépészmérnök időnként zavaros hasonlatokkal próbált párhuzamot vonni a harmincas évek és a jelen Magyarországa között, és azt mondta, most csak azért nem valósítható meg az akkori politika, mert nincs mögötte sem fasiszta, sem bolsevik többség. Úgy tűnik, a hallgatóság értette Ungváryt, de legalábbis tapsolt. „Orbán Viktor nem egyéb, mint Orbán Viktor, és politikai szörnyetegnek ez éppen elég” – jelentette ki Ungváry, majd a jövőbe látott: azt mondta, egy évtized múlva ki fog derülni, hogy a mostani a harmadik köztársaság leghitványabb kormánya.
Végül elkövetkezett Ungváry Rudolf beszédének csúcspontja, mikor is így szólott: „A k… anyját annak, aki kétségbe vonja az én magyarságomat!” Talán ekkor hallatszott először tisztán a nép ajkáról az „Orbán, takarodj!, Orbán, takarodj!”
Farkasházy Tivadar humorista és Farkasházy Mimi, a Hócipő főszerkesztője a tömegtől elhúzódva, a színpad mögötti épület falánál hallgatták a szónokokat. A kitaszított árpádsávosok még a rendőrökkel vitatkoztak jogaikról, amikor színpadra lépett Gyurcsány Ferenc. Rekedt volt és indulatos, de még mielőtt beleszállt volna Orbánba, fenséges dolognak minősítette, hogy demokraták ezreit látja az ország házánál, akik azért jöttek el, hogy kifejezzék: nem hallgatnak.
Úgy tűnik, nemcsak a tudósítónak, hanem Gyurcsány Ferencnek is eszébe jutott párhuzamot vonni a mostani és a 2006. őszi Kossuth téri tüntetések között. (A főbb különbségek: akkor Gyurcsány ült a házban, míg Orbán a népet hergelte; az akkori ellenzék erős volt és egységes; Orbánt legfeljebb a politikai bukás fenyegette a második vesztes választás miatt, míg Gyurcsányt állítólag a vádemelés réme Sukoró ügyében; az akkori tömeg magában hordta a várost módszeresen lángba borító-szétverő csőcseléket.)
De hallgassuk Gyurcsányt! Szerinte a 2006-os tüntetők egy részét a jogos elégedetlenség hajtotta utcára, másik részüket azonban a hatalmát vesztett, bosszútól vezérelt akkori ellenzék bujtotta fel Budapest felforgatására. Ezzel szemben a Charta a demokrácia védelmében tüntet, és persze azért is, mert a mai kormány tolvajkormány.
Gyurcsány mögött ott áll Nagy Imre. Bronzba öntve. De a volt miniszterelnök szerint valóságosan is, mert Nagy Imre ugyanazt gondolja Orbánról, mint Gyurcsány. Ungváry a jövőbe látott, a volt miniszterelnök a múltba: szerinte a mártír miniszterelnök – ha élne – megvetné a jelenlegi miniszterelnököt, aki ugyan 1989 reménysége volt, ám 2010-re az ország csaló politikusává vált. Taps. Gyurcsány szerint kormányzásuk idején maguk is követtek el számtalan hibát, de soha nem képzelték magukat tévedhetetlennek, és soha nem engedték meg, hogy saját magukhoz igazítsák az alkotmányt. Ezzel szemben Orbán Viktor tízmillió magyarral hitette el, hogy erőfeszítés nélkül lehet sikert elérni – hangoztatta a volt miniszterelnök, aki szerint Orbán hazudott, csalt, most pedig lop. Vastaps. Gyurcsány nem lop. Kölcsönöz. Régi, fáradt poént: a kormány a javunkat akarja, de mi éppen a javunkat nem akarjuk odaadni.
Gyurcsány szerint, amikor egy miniszterelnök abba a csapdába kerül, hogy csak az alkotmány megsértése árán tudná teljesíteni választási ígéreteit, akkor az igazi demokrata – akár különböző trükkök árán – mindig az ígéretekből farag le. Ő már csak tudja. Mivel Orbán a másik utat választotta, nincs okuk tisztelni, és kiérdemelte a „demokraták” megvetését. A volt miniszterelnök három pontban vádolja a jelenlegit: lop-csal-hazudik (ez az első), polgárok helyett alattvalókat akar, és csorbítaná az alkotmányosságot. Amennyiben a vádak igaznak bizonyulnak – így Gyurcsány –, ki kell mondani, hogy Orbán Viktor politikai értelemben nem legitim miniszterelnöke Magyarországnak. (Ez is ismerős valahonnan.)
Orbán után a „Sándor-palota fideszes bábja” is megkapja a magáét, majd következik Sólyom László. Aki – bár a szocialista kormányok alatt rendszerint állást foglalt az ellenzék oldalán, most viszont immár egy hete hallgat a „majdnem utolsó mentsvár Alkotmánybíróság” jogkörének csonkítása kapcsán – nem a magáét kapja meg, hanem egy utolsó esélyt: „Viselkedjen férfiként és demokrataként, mert a köztársaságnak szüksége van minden demokratára. Szólaljon meg, és fejezze ki, hogy fontosabb a demokrácia, mint a saját érdeke!” – adja ki az utasítást Gyurcsány, majd levezetésként a szocialisták népi kezdeményezéséről beszél, mellyel – reményeik szerint – népszavazásig vihetik az új alkotmányt.

Ellenzéki mondatok 2006-ból

Kerényi Imre: Gyurcsány Fegyenc megcsókolta Klára asszonyt és a gyerekeket, majd főbe lőtte magát.
Bayer Zsolt: Ez az egész görénykurzus bűzlik, a sajtó nagyobbik része bűzlik, Gyurcsány bűzlik. Mi vagyunk a köztársaság.
Kövér László: A Gyurcsány arcán lévő bőrszerű képződmény iránt a NASA is érdeklődik, mert ahhoz képest az űrsiklók védőpajzsa csak egy gyenge tescós nejlonzacskó.
Semjén Zsolt: Gyurcsány, takarodj!
Kósa Lajos: Magyarország két részre osztható: az egyik oldalon a pártállásuktól függetlenül becsületes választók és politikusok állnak, a másikon Gyurcsány.

Olvasson tovább: