Kereső toggle

Nem elvett, adott az IMF

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az IMF–EU-párossal való tárgyalások váratlan megszakadását követően a Fidesz vezető politikusainak, köztük Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnöknek a szavaiból leginkább az IMF kritikája volt kihallható. Mumus-e a Nemzetközi Valutaalap (IMF), valóban pénzéhes bankárok összeesküvése-e a szervezet, egyáltalán, mennyiért adtak nekünk kölcsön?

„Az IMF-nek sem és senki másnak sem engedhetjük meg, legalábbis, amíg hivatalban vagyok, nem fogom megengedni, hogy egy velünk kötött szerződésen túl terjeszkedjen. És olyasmibe is bele akarjon szólni, amihez egyébként nincsen köze” – mondta az MTV „Az Este” című műsorában a kormányfő, aki az ATV „Egyenes beszéd” című műsorában úgy érvelt, hogy a bankok – nem téve különbséget a kereskedelmi bankok és az IMF között – igazából „nem azért adnak hitelt, mert segíteni akarnak nekünk, hanem mert keresni akarnak rajta”. A kormánypárti sajtó minderre rátett egy lapáttal, és az IMF elküldését a magyar nemzet függetlenségi küzdelméhez hasonlította. Bayer Zsolt imígyen értékelt: „Most, amikor Rosenbergék (IMF) és Rehnnék (EU) megérkeznek, és bejelentik diktátumaikat, nos, most éppen pénzügyi szabadságharc folyik. És mindenki ellenség. Ellenségek Rosenbergék, akik egészen tavaszig mindent rendben találtak, mindent rendben láttak és láttattak, így adva legitimációt helytartóiknak, a Gyurcsány–Bajnai-rablóbandának. (…) Most, hogy a helytartók helyett a magyar érdekeket védő kormánnyal állnak szemben, hirtelen semmi sem jó nekik.”

A Nemzetközi Valutaalapnak semmi köze sincs a „kamatokon óriásit kaszáló” kereskedelmi bankokhoz. Az IMF annak a pénzügyi rendszernek a találmánya, amit azért hoztak létre, hogy Európát ne döntse újra romba a hitleri Németországhoz hasonló őrület. Sőt, leegyszerűsítve: az ENSZ égisze alatt működő IMF „nemzetközi szociális banknak” tekinthető.
Az amerikai Bretton Woodsban 1944-ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia irányítása alatt 44 állam hozta tető alá azt az egyezményt, amely a második világháborút követő új pénzügyi világrendet igyekezett megalkotni. Az új korszak ideológiai megalapozásán sokat dolgozott John Maynard Keynes közgazdász, aki ekkorra már szaktekintélynek számított, különösen azért, mert az első világháborút lezáró békeszerződéseket, illetve az akkori pénzügyi rendszert már 1920-ban tragikusnak nevezte. Amellett lobbizott, hogy a háború utáni új szisztéma kialakítása során ne ismételjék meg az első világháború rendezési hibáit, ne olyan struktúrát alakítsanak ki, amely a világégéshez vezető agresszív nacionalista-protekcionista gazdaságpolitikát „hozza ki” a nemzetekből. Az 1929-es világválság tapasztalataiból okulva pedig olyan intézményeket javasolt, amelyek a krach kiterjedését, a valutahiányt lennének képesek megfékezni.
A Bretton Woods-i konferencián döntöttek két nemzetközi pénzügyi szervezet, a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund – IMF) és a Világbank (International Bank for Reconstruction and Developement – IBRD) létrehozásáról. A 7,3 milliárd dolláros tőkével alapított Valutaalap célja a munkanélküliség csökkentése és a bérek garantálása volt, ami egy „ridegnek és pénzhajhásznak” titulált szervezet esetében egészen szocialisztikus ideának tűnhet.  
Az ENSZ égisze alatt működő IMF-nek kezdetben egy-egy ország életében súlyos sokkot okozó külkereskedelmi hiányból adódó valutaválságok gyors és hatékony orvoslása volt az elsődleges célja – fejtette ki a Heteknek Róna Péter közgazdász, aki 1964-ben végzett az University of Pennsylvania gazdaságtörténész szakán, majd Oxfordban tanult jogot. Ekkor még nem foglalkoztak a költségvetési hiány és a nemzetgazdaságok strukturális problémáinak kérdéseivel. Az olajválságot követően vált általánosabbá az IMF szerepköre, a szervezet egyébként a piacgazdaság egyik szimbóluma, azért támadják szélsőjobbról és szélsőbalról egyaránt világszerte – fogalmazott Róna, aki szerint a többszörösen megreformált Bretton Woods-i pénzügyi rendszer és az IMF minden hibájával együtt hozzájárult ahhoz, hogy az úgynevezett Nyugat elmúlt évtizedei a fejlődésről és a gazdasági növekedésről szóltak. Tény, hogy a pénzügyi rendszerben dominánsnak az Egyesült Államok bizonyult, de a világháború(k) elmaradása, illetve Európa évtizedekig tartó gazdasági szárnyalása bizonyítja, hogy a „Pax Americana” humánusabb világrendet jelentett a korábbi időszakoknál.

Magyarország 1982-ben csatlakozott az IMF-hez súlyos devizaproblémái miatt, mivel a KGST-n belülre importáltuk a nyugati termékeket, azonban mindezekért rubelt kaptunk cserébe. Róna úgy véli, hogy az IMF dollárjaiból – átverve az „amerikaiakat” – a magyar jóléti és oktatási rendszer finanszírozására, fenntartására is jutott pénz. A Bokros-csomag idején is igénybe vett az ország IMF-segítséget, de legutóbb, 2008-ban a Valutalap pénze az államcsődtől mentette meg hazánkat.
2008 októberében, a világválság kirobbanásakor a magyar állampapírok hozamai 10 százalék feletti magasságokba emelkedtek, ennek ellenére nem vették a magyar papírokat. Az IMF–EU-összefogással lényegesen alacsonyabb kamatokkal jutott  forráshoz az ország. (A részletek eltérő kamatozásúak voltak: az első lehívás 2,71 százalék volt, de volt olyan részlet, amelyet 4,71 százalékos kamaton számoltak el.)
Róna Péter szerint az IMF-hitel még jelen esetben is 1-1,5 százalékkal olcsóbb lenne, mint a piacon megszerezhető legjobb „hozam”, de ez utóbbinak a gyengéje a bizonytalansági faktor. „Jó lett volna az IMF-hitelkeretet biztonsági okokból meghosszabbítani, mivel védőhálót vont volna a piacokra kilépő Magyarország finanszírozása alá. Az pedig különösen kár, hogy Magyarországon IMF-ellenes hangulatot szítanak, noha a Valutalap jót tett az országgal, hisz »olcsón« adott pénzt számunkra” – tette hozzá a közgazdász.

Olvasson tovább: