Kereső toggle

Az emberek embere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzet egységét megtestesítő államfő önként lemondott egy sor jogosítványáról, és gyakorlatilag egy lassanként átpolitizálódó testületre, az Alkotmánybíróságra bízta a nép és az Alkotmány védelmét.

Nem újította meg a 2005-ben a civil Védegylet által javasolt, de a párt segítségével megválasztott Sólyom László államfői megbízatását a Fidesz. Ez a tény, de a miértekre nincs hivatalos, érdemi válasz. A Hetek azonban úgy tudja, hogy a Fidesz vezérkarában számtalan dologban nem értettek egyet a leköszönő köztársasági elnökkel. Így Schmitt Pál jelölése egyben üzenet is: a rideg távolságtartás helyett a népi, emberi politizálást, a diplomáciai bakik helyett konfliktuskezelést, „görcsoldást”, az öntörvényű ellensúly helyett a protokolláris szerepet részesíti előnyben a kormánypárt. Ahol most „népi, emberi, közvetlen” stílus a divat – ezt testesíti meg egyébként a párt két szimbolikus személyisége, az embernyelven beszélő, focibarát Orbán Viktor miniszterelnök és Kósa Lajos debreceni polgármester. Legalábbis úgy tudjuk, hogy éppen ők ketten kardoskodtak leginkább Schmitt államfői jelölése mellett, míg információink szerint Varga Mihály miniszterelnök-helyettes egy picit, Kövér László választmányi elnök pedig erősen ellenezte Schmitt jelöltté emelését, mondván: nem elég fajsúlyos személyiség ahhoz, hogy megfelelő köztársasági elnök legyen. Hogy Lázár János milyen álláspontot képviselt, arról megoszlanak a vélemények, ám az tény, hogy a Fidesz-frakcióvezető arca árulkodóan beszédes volt azokon a meghallgatásokon, ahol Schmitt menetrendszerűen bakizott.
Noha Schmittet a kétharmados Fidesz–KDNP többség simán elnökké emelte, a külső összetartás ellenére személyével kapcsolatban nincs belső konszenzus. A Hetek beszélt olyan fideszes politikussal, aki gyenge jelöltnek tartotta az új államfőt. Indoklásul pár hetes házelnöki ténykedését hozta fel, például azt, hogy a médiatörvényt péntek délután terjesztették be, a következő hétfőn már a módosítókról szavaztak a bizottságokban, ami szokatlan gyorsaság a Parlament életében. Az eddigi gyakorlat időt adott a frakcióknak az előterjesztés megismerésére, illetve kivárta a civil és szakmai szervezetek véleményét. „Kizárt, hogy ilyesmi Kövér László házelnöksége alatt előforduljon. Noha a balliberális sajtó olykor ördögként ábrázolja, de Laci ilyent elvből, demokratikus meggyőződéséből nem engedne. Schmittnél simán átment” – mondta egy politikus. (Információink szerint Kövér László követheti Schmittet a házelnöki poszton.)
„Miért csak író és jogtudós lehet elnök, egy sportoló miért nem ér annyit, mint ők? Schmitt Madridban és Svájcban volt nagykövet, gyakorlatias diplomata, négy nyelven beszél” – sorolja egy Fidesz-vezető a Schmitt melletti érveket. Sólyom, akárcsak alkotmánybíróként, államfőként is a napi politikai élet morális őre kívánt lenni, pontosabban csak próbált volna lenni, ugyanis a Fideszben nagyon nem akarták az államfő ilyen irányú működését – a nyílt kritikákat viszont méltányosságból mellőzték a Fidesz-vezetők. Azonban maga Schmitt Pál, ha áthallásosan is, de „beleszállt” elődjébe, amikor azt magyarázta: az elnöki feladatok „távolságtartó, arisztokratikus”, ritkán megnyilvánuló megközelítésével szemben ő az „emberek embere” kíván lenni, aki nem csücsül „elefántcsonttoronyban”, néha kegyesen fogadva a miniszterelnököt, s nem dekrétumok által kommunikál. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes meg is támogatta Schmittet, mondván: „Itt az ideje annak, hogy az arisztokratikus attitűd helyett a plebejus attitűd érvényesüljön, olyan köztársasági elnök kell, aki közülünk való.”

Nem beszélni latin

A köztársaságielnök-jelölt egyfajta baki-csúcsparádét produkált a szocialista frakció előtti meghallgatásán. Az mit sem számít, hogy a mondandóját latin idézetekkel előszeretettel fűszerező Schmitt bizonyítandó, hogy ő valóban az „emberek embere”, a „kétségben fordulj a néphez” antik mondást citálta, miszerint „in dubio pro plebs”, mire Hiller István volt kulturális miniszter szolidan kijavította, hogy ennek így nincs értelme, a helyes formula: „in dubio plebs”. Ezt a műveltségi szúrást Schmitt még ügyesen hárította, mondván: nem veszi zokon a kioktatást, hiszen Hiller személyében tanáremberről van szó. Az azonban már határozottan kínosabb, hogy az akkor még csak jelölt, akinek köztársasági elnökként alapvető feladata a törvényességi normakontroll, szinte egyáltalán nem volt tisztában a Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatokkal. (Ami azért házelnöki működését is minősíti.)
Így amikor arról faggatták, hogy egyetért-e azzal, miszerint Sólyom visszaküldte a közszolgák gyors kirúgását lehetővé tevő törvényt a „kormánytisztviselők jogállásáról”, Schmitt azt felelte, hogy ő bizony egyet, reméli, hogy átdolgozzák a javaslatot. Az ügy szépséghibája, hogy az államfői figyelmeztetés ellenére már másodszor is elfogadta a Tisztelt Ház a törvényt, többek között Schmitt szavazatával. Szintén az erősen ciki kategóriába tartozott, amikor azt firtatták, hogy mit szól ahhoz a mondathoz, miszerint „Isten a történelem ura”. Az államfő-aspiráns kapásból megjegyezte, hogy ezt nem ő mondta, de nagyon tetszik neki. Az idézett szóösszetétel a „nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről” szóló törvényben található, amit szintén a Fidesz kommunikált.
Azonban mindez nem számít, ugyanis a cél az volt, hogy parírozó köztársasági elnök költözzön be a Sándor-palotába, olyasvalaki, akin nem akad el a Fidesz törvényalkotási hulláma. „Én nem leszek a kormány, a kormányzat törvényalkotási lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. Ellensúly végképp nem akarok lenni, a kiegyensúlyozásra törekszem” – magyarázta Schmitt. És még elnökjelöltként ideológiát is gyártott, miszerint eddig nem fordult még elő, hogy a nép kétharmados többséggel ruházta volna át hatalmát és szuverenitását egy pártra. A köztársasági elnök pedig nem teheti meg, hogy akadályt gördítsen a nép útjába, és bármiben gátolja a kormánypártot. A törvényhozás és az Alkotmány egyébként Schmitt szerint nem marad védtelenül, ha egyedül is, de az Alkotmánybíróság őrzi majd. Csakhogy ez a testület is alakul: az új szabályozás arról beszél, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira egy nyolctagú, országgyűlési képviselőkből álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Ami a grémium összetételét illeti, az a kormánypárti szándék szerint a választópolgárok akaratából létrejött arányokhoz igazodik.

A szocialista egységember

Persze a pártszempontú jelölés nem egyedi, az MSZP sem tett másképp – az persze árnyalja a képet, hogy a szocialisták nem pártkatonát indítottak a bangkoki nagykövet, Balogh András személyében. Az alapmotiváció az volt, hogy az MSZP-nek a „mi vagyunk a demokratikus ellenzék vezető ereje” szlogenhez híven, be kellett mutatnia, hogy képes bármilyen közjogi méltóság posztjára embert találni – szemben a 2000-es blamázzsal, amikor erős ellenzéki pártként sem volt képes senkit produkálni a Fidesz-favorit Mádl Ferenc ellenében. Másrészt kellett a júniusi kongresszusra az elnökjelölt-választás, mint egy falat kenyér, ugyanis valahogy demonstrálni kellett, hogy a szocialista párt – aminek akkor éppen a szakadásáról suttogtak – azért többé-kevésbé egységes, és ezt mással nem lehetetett megmutatni, mint a 94 százalékos közfelkiáltással elfogadott Baloghgal. Akiről persze mindenki tudta, hogy esélytelen.
A Jobbik frakció képviselői pedig végül mégis felvették a szavazókártyát, de érvénytelenül szavaztak. Információink szerint rövid időre az is felmerült, hogy igennel voksolnak Schmittre. Ennek oka, hogy Sólyom Lászlóra meglehetősen neheztelnek a radikális honatyák, hisz’ az Országgyűlés alakuló ülésén alaposan megbírálta őket a leköszönő államfő. Schmitt viszont az elmúlt napokban nemhogy kritikus, de egy félreérthető mondatot sem mondott Vona Gábor pártjával kapcsolatosan, sőt a jobbikosok szerint házelnökként is tisztességes volt velük az új államfő.

Láthatatlan Alkotmány

Az új köztársasági elnök már korábban is kifejezte, hogy a jelenlegi Alkotmány szerinte illegitim, majd államfőként elmondott első beszédében alkotmányozó országgyűlésként nevesítette a T. Házat, és egy új Alkotmány elfogadására ösztönözte a honatyákat. Az alaptörvény történelmi „kalandjainak” ismerete némi óvatosságra ösztönözheti a döntéshozókat.
Az államalapítást követő első fundamentális törvényünk gyakorlatilag a II. András király által 1222-ben kiadott Aranybulla, amely sok hasonlóságot mutat az Angliában mintegy hét évvel korábban elfogadott Magna Charta Libertatummal. Az Aranybulla a nemesek szabadságjogait deklarálja, rögzítve mintegy a rendi alkotmányosságot. Ezt követi Werbőczy Hármaskönyve a 16. századból, amely jogforrásgyűjteményként fogható fel. A gyűjtemény – melyet annak ellenére, hogy hivatalosan nem fogadtak el, de alkalmaztak – deklarálja az oly sokat hivatkozott Szent Korona-tant is, tovább erősítve a rendi alkotmányos berendezkedést. A Szent Korona-tan lényege, hogy a koronának önálló, a király személyétől független szerepet, közjogi funkciót tulajdonítanak, melynek következtében a király hatalma a korona közvetítésével a nemességtől származik. A nemességet viszont a király adományozza, így a nemesség a megkoronázott királlyal organikus egységet alkot, ezt az egységet fejezi ki a Szent Korona. A korona által megtestesített közösségbe az uralkodó, a főnemesek és a köznemesek tartoztak bele.
Ez a rendi alapú berendezkedés már a 13. századra megerősödik, és egészen a 19. század közepéig fennmarad. 1848-ban a korlátozott rendi monarchia törvényes úton alakul át alkotmányos monarchiává, melyben a népképviseleti parlament és a király együtt gyakorolják a törvényhozó hatalmat.
Az első világháborút követően a polgári demokratikus forradalom népgyűlésen deklarálja az új államformát, a népköztársaságot. Később, a Horthy-rendszer a jogfolytonosságra hivatkozva kívánja legitimációját felépíteni, azonban nem tud visszatérni a forradalmak előtti közjogi berendezkedéshez, így bevezetik az úgynevezett közjogi provizórium intézményeit (egykamarás országgyűlés, kormányzói funkció), az államforma pedig királyság lesz, király nélkül. A második világháború után, 1946-ban az Ideiglenes Nemzetgyűlés fogadja el hazánk első chartális alkotmányát, mely köztársasági államformát határoz meg, és rendelkezik a hatalom megosztásáról is. Azonban 1949-ben az első népfrontválasztással megválasztott országgyűlés egyhangúlag elfogadja a népköztársasági alkotmányt (1949. évi XX. törvény, jelenleg is ez van hatályban), mely az 1936-os szovjet alaptörvény példáját követi. 1989-ben ezt az 1949-ben elfogadott alaptörvényt módosítják törvénnyel, melynek eredményeképpen újra deklarálják az alapjogokat, átalakítják az államformát, valamint a kormányzati szervezetrendszert. Ezt követően többször is módosítják az alkotmányt, új alaptörvény elfogadására mindezidáig nem került sor.
A parlament hétfőn az alkotmány-előkészítő eseti bizottságról szavazott, melynek feladata, hogy év végéig a parlament elé terjessze az új alkotmány alapelveire vonatkozó javaslatát. Orbán Viktor miniszterelnök tervei szerint 2012 közepén vagy végén új alkotmány várható. „Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt” – fogalmazott Orbán. A parlamenti bizottság mellett a kormányfő kezdeményezésére létrejött egy, az alkotmány koncepcióján dolgozó testület is, amelynek Boross Péter egykori miniszterelnök, Pálinkás József MTA-elnök, Szájer József és Schöpflin György EP-képviselő, Stumpf István korábbi kancelláriaminiszter és Pozsgay Imre egykori reformkommunista politikus a tagja. Ez a testület június elején tartotta első ülését.
Nem elhanyagolható, hogy Sólyom László nem ért egyet a jelenlegi Alkotmány illegitimitásával, kifogásait inkább a törvényalkotás minőségével, mintsem az Alkotmánnyal szemben fogalmazza meg.
Sólyom szerint az Alkotmány csak számozásában régi, de minden ízében új és modern. Alkotmánybírói tevékenységének a „láthatatlan alkotmány” elve szabott irányt, az elmélet lényege, hogy az ítéleteket nem az alaptörvény szó szerinti passzusaiból kell levezetni, hanem az alkotmány szelleméből. Ebből az következik, hogy szűkül a törvényalkotói és a kormányzói hatalom, hiszen így az Alkotmánybíróság sokkal rugalmasabban dobhat vissza törvényeket, mondván, azok sértik az alaptörvényt. (Stubenvoll Zsolt)

Olvasson tovább: