Kereső toggle

Húsz év a darálóban - Interjú Jánosi Györggyel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húsz év után önszántából távozik a parlamentből, az idei választáson már nem indul. Milyen hangulatban megy?

- Kissé csalódottan.

Miért? Volt miniszter, államtitkár, évekig az MSZP vezérkarának meghatározó alakja, úgymond toppolitikus. És a Parlament az ország egyik legszebb munkahelye.

- Sokat és ellentmondásosan változott az ország húsz év alatt, összességében most mégis sokkal jobb a helyzet, mint a rendszerváltáskor. Több a szabadság, számos területen szemmel látható a fejlődés, nagy általánosságban jobbak az egzisztenciális életfeltételek - noha érezhető a szociális leszakadás, a társadalom kettészakadása is.

A csalódottságom oka a politika megváltozása. Az induláskor a politika többségében értékválasztásról szólt, kevésbé karrierről, különösen nem üzletről. A közjót akartuk szolgálni, számtalan világnézetű és értékválasztású politikus ült a Parlamentben, de szóba álltunk egymással, emberileg tisztességes kapcsolat volt közöttünk.

Például gyerekkori jó barátom volt az MDF fiatalon meghalt vezéralakja, Csengey Dénes. Barátságunk akkor is tartott, amikor ő az MDF-ben tevékenykedett, én pedig a reformkörök révén a megújuló baloldalon dolgoztam. Ha viszont valaki ma lép a politikai mezőre, akkor nem az értékválasztás dominál, hanem sokkal inkább az egészséges ambíción túlmutató gazdasági karrierlehetőség. Ennél még fájóbb számomra, hogy ez a jelenség először a baloldalon jelent meg, jóllehet mára általánossá vált.

Mit ért ez alatt?

- A rendszerváltáskor a bizonytalanság miatt a gazdasági elit távolabb lépett a politikától, és kivárt. A parlamentbe került pártok akkor elsősorban nem gazdasági csoportok és körök érdekeit képviselték, hanem mind a 10 millió magyart - a maguk tökéletlenségével és tarkaságával együtt. A képviselőknek élő kapcsolatuk volt a választókkal, a mai értelemben tömegek álltak nemhogy az MDF és az SZDSZ, hanem még a kisebb pártok mögött is.

Mikor kezdtek romlani a dolgok?

- Már a Horn-kormány időszakában lehetett érzékelni, hogy a gazdasági elit próbálja befolyásolni a politikát. Később ez az elit már nem elégedett meg ennyivel, egyszerűen átvette a politikacsinálást. A pártok és az MSZP belső működése is megváltozott. A „parancsok" már nem alulról, az emberek részéről érkeztek a párt felé, a politika üzleti érdekek, szűk körök kiszolgálója lett, miközben próbálta eljátszani, hogy az emberekről szól.

Ezzel együtt a pártstruktúra is átalakult: megjelent a rendszerváltáskor még nem annyira ismert vezérelvűség, elveszett a mozgalmi jelleg, a pártok választási formációvá váltak.

Ezt miért nem nevezzük professzionalizálódásnak, hiszen a politikus is egy szakma, ahol a karrierlehetőség, az ambíció is természetes.

- Nem ezzel van gondom. Az első parlamentben valóban alig voltak főállású politikusok, szinte mindenki egy tisztes életutat követően került a T. Házba. Teljesen természetes, hogy szakmává vált a politika. Számomra az az ellentmondás, hogy bár vannak - egyre kevesebben - évtizedes tapasztalatokkal rendelkező politikusok az Országgyűlésben, de komplett vezetői garnitúrák darálódtak le. Az ő tapasztalatuk, tudásuk elveszett. Lassan ott tartunk, hogy az MSZP-t újra kell alapítani, mert annyira más, mint korábban volt, ami hozzájárult a drámai népszerűségvesztéshez.

Említettem, hogy egyre erőteljesebben váltak úgynevezett választási párttá a pártok, aminek következtében elvesztették a tömegekkel való kapcsolatukat. Így a politikai elitnek csak négyévenként fontos a társadalom, a politikusokat az emberek véleménye helyett a kommunikációs tanácsadók trükkjei érdeklik - ez pedig kirakatpolitizáláshoz vezet. Ebből szerintem elegük van az embereknek, ezért vesztette el a hitelét szinte a teljes politikai garnitúra. Sajnos ezzel megágyaztak az élet- és közveszélyes Jobbiknak, amely a társadalmat közvetlenül szólítja meg.

Ami pedig a vezérelvet illeti: súlyosan vétett a szocialista párt, amikor Orbán Viktorral szemben nem egy más típusú politikai stílust akart állítani, hanem vezérrel szemben egy másik vezért. Az ebben rejlő veszélyekre 2003-ban egy tapolcai frakcióülésen többen is felhívtuk a figyelmet: az MSZP emiatt elvesztheti a korábbi arculatát. Ez a váltás az oka, hogy elkezdett egynemű és egyszínű lenni az MSZP.

Amikor vezérelvűség kezd működni egy párton vagy egy társadalmon belül, akkor nincsen vita, akkor nem lehet nézetkülönbség, hanem csak a vezér után lehet menni. Ez a helyzet megöli az értékválasztási lehetőségeket, kifakítja egy párt színárnyalatait.

A parlament mennyire működhetett a különböző világnézetű és értékválasztású viták terepeként?

- Eleinte a nyitottság volt a jellemző, de idővel, éppen a választási párt jellegből fakadóan egyre inkább maga a hatalom és a hatalommegőrzési technikák kerültek a pártvezetők érdeklődésének középpontjába. Ez hozta magával a lejárató jellegű vitákat, miként a vezérelvűséget is.

A választási kampányok is egyre inkább nem arról szólnak, hogy kinek a programját fogadjuk el, kinek milyen a jövőképe, hanem a vezérek dehonesztálásáról. Negatív, likvidáló természetű logika irányítja a politikai kommunikációt, ami miatt eltorzult a parlament működése is. Minden szavazás egyben szavazás a vezérről is. Többünknek ettől lett világos, hogy ezt nem akarjuk folytatni.

Emiatt döntött arról, hogy kiszáll a politikából?

- Az az igazság, hogy újra azt kellene csinálnom, mint húsz éve, elölről kezdeni, menni az emberek közé, dolgozni egy pártért, de nem éreztem magamban az erőt. Lehet, hogy pár év múlva ez megváltozik.

Az előbb elmondottak után lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon sokat kaptam az elmúlt húsz évtől: benn lehettem a politika sűrűjében, bejártam az országot, élveztem, nem bánom, hogy politikus lettem.

Mihez kezd?

- Még nem tudom. Az elmúlt húsz év alatt egy sor területről, így a médiaügyektől az oktatásig szereztem beható ismeretet, nem aggódom.

Milyen jövőt jósol a magyar politikának?

- Meggyőződésem, hogy a demokrácia kiforrja magát, az előbb említett jelenségek visszaszorulnak, de előtte kemény harcok lesznek. Lehet, hogy szellemi értelemben polgárháborús viszonyok alakulnak ki. Ma még csak elfordulnak az emberek a politikai elittől, de előbb-utóbb fel is fognak lázadni a politika ellen, és rákényszerítik a politikusokat a valódi demokráciára.

Elvonulók mondták

Búcsúzik a parlamenttől mintegy kéttucatnyi rendszerváltó politikus.

Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke:
Nem fogok hétfőnként bányalóként, becsukott szemmel bemenni a Parlamentbe.

Béki Gabriella, szabad demokrata képviselő:
Ha visszatekintek az elmúlt húsz évre, sokat romlott a parlament jogalkotó, törvényhozó tevékenysége, és nagyon sokat romlott a parlamenti képviselői munka lehetősége. Mert leginkább a „mameluk képviselőre” van igény, aki nem okoz gondot a frakció vezetőjének a maga különvéleményével.

Pető Iván, az SZDSZ korábbi elnöke:
Az ország nem abban az állapotban van, amiről húsz éve álmodtak, de ebben az SZDSZ-nek is van felelőssége.

Katona Béla, házelnök (MSZP):
1990 óta ez a négy év volt az elmúlt húsz év legmozgalmasabb és legizgalmasabb parlamenti ciklusa.

Olvasson tovább: