Számomra ön az angolszász modell szerinti modern kapitalizmus és a liberális állammodell magyarországi „prófétája". Miként viszonyul ahhoz, hogy a válság azokat az országokat sújtotta leginkább, ahol épp ez a modell valósult meg, így az Egyesült Államokat és Angliát, míg az államkapitalista szisztéma alapján működő, szabadnak nem nevezhető országok, mint Kína, India vagy éppen Szingapúr, virágoznak? A liberális, vagy - az amerikai fogalmakkal élve - neokonzervatív modellnek befellegzett?
- A jelenlegi világgazdasági helyzetben valóban az a kulcskérdés, hogy a gazdasági folyamatoknak keretet adó állam milyen szerepet tölt be egy-egy nemzet életében; kikényszerítője, avagy rombolója a kreatív és szabad gazdaságnak. Az összehasonlítást nem a nagyon fejlett és a nem annyira fejlett ország között kell megtenni, így az Egyesült Államokkal még mindig nem érdemes Kínát összevetni, miként Angliát Indiával sem. Ami egy felzárkózó ország még mindig alacsony bázisához képest hatékonynak számít, az egy fejlett gazdaságban nem biztos, hogy eredményes.
Ettől függetlenül a kérdés valóban rátapint egy dilemmára. Meggyőződésem, hogy az angolszász modellnek nem az volt a fő hibája, hogy úgymond szabadjára engedte a korlátozatlan, önző és mohó profitérdekeket, hanem az, hogy hagyta magát megkísérteni az államszocialista megoldásoktól. Az Egyesült Államokban a legnagyobb probléma azzal a két, gyakorlatilag állami pénzintézettel volt, amelyek a lakáshitelezéssel foglalkoztak, és mintegy hatezermilliárd dollár veszteséget halmoztak fel. Ezek az intézmények politikai utasításra ugyanis olyanoknak is adtak nyakló nélkül hiteleket, akik nem voltak hitelképesek. Ezzel a beavatkozással egészségtelen versenyhelyzetet teremtettek a magántulajdonban lévő pénzintézeteknek, akik, ha az ingatlanhitelezésben továbbra is részt akartak venni, akkor lazítani kényszerültek a feltételeiken. Az állam feleslegesen benyomult a piacgazdaságba, és eltorzította a szabad verseny egészséges magatartásmintáit, amely megakadályozta volna az eszement túlhitelezést.
Más területen viszont, mint például a biztosítások, az Egyesült Államok nem szabályozta kellően a piacot, nem volt erős biztosításfelügyelet. Az állam figyelmen kívül hagyta a pénzügyi rendszer komplexitását. Mindez társult azzal, hogy mind az Egyesült Államokban, mind Angliában megszűnt a lakosság megtakarítási hajlandósága, és mivel az állam is túlköltekezett, rendkívül kiszolgáltatottá váltak a külföldi hitelezőknek. Ma már valóban a kínai központi kormány tartja kezében az amerikai államadósság jelentős részét. A helyzetet viszont nem az idézte elő, hogy rossz volt a modell, hanem az, hogy az angolszász országok letértek a korábbi útjukról, s államszocialista megoldásokkal kísérleteztek. Mindezek ellenére az Egyesült Államok lehet, hogy hamarabb kilábal a válságból, mint az állami protekcionizmussal operáló Európa.
Igen ám, de akkor Magyarország milyen modellt kövessen? Az elmúlt években a politikai elit egy jelentős része éppen az Egyesült Államokat és Angliát tekintette mintának. A radikális pártok programjában már írott formában is megjelent, hogy Kínához, Oroszországhoz vagy éppen Iránhoz lenne érdemes „integrálódni".
- Le kell szögeznem: Magyarországon az elmúlt húsz évben sohasem valósult meg a liberális modell! Az ésszerű, szabad piacgazdaságot erősítő úgynevezett liberális minta kizárja, hogy óriási állami újraelosztás és jelentős államháztartási hiány jellemezzen egy országot. Magyarországon ennek tökéletesen az ellentéte zajlott. Hazánkban még a volt szocialista országokhoz képest is tíz-tizenöt százalékkal nagyobb az állam részesedése a bruttó hazai termékből. Felejtsük el, hogy bármikor érvényesült volna Magyarországon a liberális modell! Valamiféle kevert, sajátosan magyar, sehol sem működő modell funkcionál hazánkban, aminek az a következménye, hogy nemcsak az állam, hanem a vállalatok és a lakosság is teljesen eladósodott, az ország elképesztő módon kiszolgáltatott a külföldi hitelezőinek.
Kicsiny, ámde hatékony, tisztakezű, alacsony hiánnyal és alacsony adóssággal, kisméretű újraelosztással rendelkező állam lenne üdvözítő Magyarország fejlődésének érdekében. Ahol a piac szereplői a piaci sikerben érdekeltek, és nem az állami kegyosztásban és a járadékvadászatban. Ez esetben nem államfüggő alattvalókra, hanem magukról és környezetükről, netán az egész társadalomról bizonyos mértékig szolidaritási alapon gondoskodni képes, önálló és büszke állampolgárokra van szükség. Ez szemben áll azzal a paternalista, etatista, alattvalókat gyártó és bezárkózó, nacionalista és idegengyűlöletre épülő modellel, melyet a Jobbik képvisel.
Sajnos egész Európában, így Magyarországon sem képes a baloldal egészséges és alternatívát jelentő programot adni a válságra, a szociáldemokráciának a száz évvel ezelőtti programját szajkózzák a nagy állam és nagy újraelosztás jegyében, melynek eleme az alanyi jogon járó, mindenkit feltételek nélkül támogató szociálpolitika. Ezek tették egész Európát és Magyarországot is versenyképtelenné.
Akkor osztja a Fidesz álláspontját, hogy Magyarországon gazdasági vészhelyzet alakult ki, ellenben az MSZP álláspontjával, amely azokra a külföldi elemzőkre hivatkozik, akik szerint hazánk akár győztesen is kikerülhet a válságból, azaz stabil a „magyar modell"? Egyáltalán, milyen helyzetben van a magyar gazdaság?
- Az elmúlt egy év válságkezelésétől eltekintve rendkívül negatív a „magyar modell" teljesítménye. A rendszerváltás utáni majd' tízéves felzárkózási szakaszt az elmúlt évtizedben megfordítottuk, elvesztettünk egy évtizedet, mert nagypárti konszenzussal, az MSZP és a Fidesz közös támogatásával megindult a fedezet nélküli osztogatás, nyakló nélküli túlköltekezéssel. Bár a Bajnai-kormánynak sikerült a közvetlen összeomlást elkerülni, kicsit lélegzethez jutottunk, de az ország továbbra is kegyetlenül kockázatos helyzetben van. Katasztrofálisan törékeny továbbra is az ország pénzügyi egyensúlya. Ezért tartom felelőtlennek a Fidesz ígérgetéseit, mert az a helyzet, ami 2008 októberében előállt, jelesül, hogy kiszáradt az állampapír-piac, az egy esetleges Orbán-kormány alatt egy-két rossz intézkedés hatására pillanatok alatt újra előállhat.
Ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, az államcsődöt, akkor el kell fogadni egy kevéssel rosszabbat, nevezetesen a költségvetési hiány leszorítását, amivel persze a válság körülményei között mélyítjük a visszaesést, szemben azokkal az országokkal, amelyeknek ilyen helyzetben gazdaságélénkítő programokra telik. Az egyensúlyteremtést követő kiadós államháztartási reform nélkül nem lesz igazi kilábalás Magyarországon. Ilyen programja csak az MDF-nek, ha úgy tetszik, nekem, Bokros Lajosnak van.
Egyébként elsősorban a szocialisták felelősek a jövőt felélő, az előbbiekben vázolt „magyar modellért", de náluk szerintem rosszabb gazdaságpolitikával rendelkezik a Fidesz, hiszen ma az összes intézkedését kárhoztatják a Bajnai-kormánynak, miközben a reformokról tizenöt éve hallani sem akarnak. A mai napig negatívan emlegetik a Bokros-csomagot, ami azt jelenti, hogy nincsenek tisztában a tényekkel.
Orbán Viktor szerint az MDF zászlajára is ez a csomag van írva.
- Ennél nagyobb dicséretet nem tudott volna mondani, ugyanis ezzel azt mondta, hogy az MDF azt írta a zászlajára: eredmény, hatékonyság, jövőépítés és gazdasági növekedés. A gazdasági programomnak köszönhetően ebben az országban 1996-től 2001-ig dinamikus fejlődés zajlott. Ezt ők és a szocialisták tették tönkre.
Ön tizennégy év után tért vissza a politikai életbe mint az MDF politikusa. Belülről nézve javult vagy romlott a politika színvonala?
- Romlott a demokratikus közélet, a közbeszéd színvonala, a viták intellektuális szintje és egyúttal a közerkölcs is. Erőszakos lett a közkultúra, szélsőséges, pökhendi és arrogáns, ami nem segíti a kibontakozást, mert így nem lehet nyugodt, higgadt, az ellenfelet tisztelő vitában összemérni azokat az intellektuális teljesítményeket, amik alapján az egyszerű állampolgár majd választhat, hogy mi az a jövőkép, fejlődési modell, ami mellé a szavazatát kell hogy adja.
A modern gazdaság és társadalom nagyrészt lélektani tényezők függvénye, amelyek pedig ezer szállal összefüggnek a közerkölccsel és az emberek uralkodó magatartásformájával. A jóléti fellendülés nem képzelhető el az erkölcs megújulása nélkül.
Sajnos a gazdasági válság negatív hatásaként a barna szenny elöntötte az országot. Ez a csodavárásnak egy undorító formája, még negatívabb, mint a demagóg populizmus, amit a Fidesz képvisel, de ugyanolyan hatékonytalan és eredménytelen. Kérdés, hogy hogyan lehet ennek gátat szabni olyan körülmények között, melyben senkinek sincsenek a tarsolyában olyan rövid távú intézkedések, melyekkel jólétet lehetne varázsolni erőfeszítések, munka nélkül ebben az országban. Igazi fordulatra, a szerkezeti reformok kritikus tömegére lenne szükség az olcsó próféták, üres ígéretek és hamis csodafegyverek helyett, mert rossz választással az ország a most következő évtizedet is képes elvesztegetni.
Ennek ellenére a Jobbik sokkal népszerűbb, mint a többek között az ön nevével fémjelezhető MDF.
- Ezt a válság számlájára írom. Kétségkívül sok kiábrándult ember inkább vevő az érzelmi politizálásra, mintsem az intellektuális kihívást jelentő higgadt elemzésre, amit én szállítok. Európában egyébként más országokban is erősödött a szélsőjobb, az Európai Parlamentben kilenc országból ülnek ilyen politikusok.
Budapesten hallani lehet olyan kezdeményezésről, miszerint az MDF és az SZDSZ hátrébb húzódna a politikai életből, és Bokros Lajos „mögé" tíz-tizenöt értelmiségivel egy új mozgalmat indítanának. Reális ez a kezdeményezés?
- Azt szeretem a pesti közéletben, hogy évszázadok óta táptalajt nyújt a világhírű pesti humornak, aminek persze a fővárosi pletykálkodó közélet tág teret biztosít. A demokratikus közélet, a parlamentáris demokrácia pártok nélkül elképzelhetetlen. Nem érdemes mással próbálkozni.
