Kereső toggle

Csöbörből vödörbe

Kevés hitelesnek segítene az MNB ötlete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem kis vita alakult ki a Magyar Nemzeti Bank elnökének kezdeményezése körül, mellyel a devizahitelezés kockázatait csökkentő szabályozás mielőbbi megalkotását sürgette a Pénzügyminisztériumnál. Simor András az azóta eltelt két hétben gyakorlatilag egyedül maradt ötletével.

A magyar lakosság az elmúlt években egyre inkább devizában adósodott el, jelenleg 1,7 millió magyar családnak van devizahitele, s ennek közel 60 százaléka svájci frank alapú. Ráadásul a bankok mellett olyan pénzügyi vállalkozások is vannak, melyek számos esetben még BAR-listásoknak is adnak kölcsönt.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) háttéranyaga szerint a devizahitelezés több szinten is kockázatokat hordoz. Egyedi szinten a devizaalapú hitelezés legnagyobb veszélye a kockázatok nem megfelelő felmérése. Így a háztartások túlzott mértékben eladósodnak, nincs tartalékuk az árfolyam változása vagy a kamatok emelkedése esetén. Ezek a kockázatok összeadódva jelentősen megnövelik az ország sérülékenységét és a magyar államadósság finanszírozási költségeit. Annak érdekében – állítja Simor András –, hogy a két-három év múlva ismét bővülő likviditás nyomán ne ismétlődjön meg a magyar devizahitelesek vesszőfutása, most kell szigorítani a rendszert. „A forintkamat csökkentésének egyik közvetett gátja, hogy a GDP 34 százalékát teszi ki a lakosság devizaadósságának állománya” – magyarázta a jegybankelnök, hozzátéve, hogy ma már a háztartások törlesztőrészletei a jövedelmek 13 százalékát teszik ki, miközben az eurózónában ez az arány 2006-ban 10,5 százalék volt.
Ha az MNB javaslata életbe lép, a kisebb jövedelműek nehezebben jutnának lakáshitelhez, mivel az eddigieknél szigorúbb lenne az elbírálás. A jegybank törvényben korlátozná, hogy ki mekkora hitelt vehet fel. Például ha valakinek a havi nettó keresete 250 ezer forint alatt van, forinthitelt csak úgy vehet fel, ha a törlesztőrészlete nem lesz több, mint a fizetése 30 százaléka. Devizahiteleknél pedig még kevesebb törlesztőrészt vállalhatna az illető. Az 500 ezer forintos  nettó jövedelemnél lenne az a határ, ahonnan emelkedhet a hitelfelvétel aránya. Meghatároznák a jelzáloghitelek maximumát is. Ez forinthitelnél 70 százalék, eurónál 54, egyéb devizánál pedig 35 százalék lehetne. Az autóhitelek területén a javaslat olyan komoly változást hozna, hogy a Lízingszövetség elnöke szerint szinte lehetetlen lesz hitelből autót venni. A javaslat egyik eleme szerint autóhitelt maximum 5 évre lehetne felvenni, és az önerő minimum 20 százalékos kell hogy legyen. (A Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete egyébként év eleje óta 20 százalékos minimum önrészt és maximum 96 hónapos futamidőt írt elő a gépjármű-finanszírozási konstrukcióknál, valamint megköveteli az ügyfél fizetőképességének alapos vizsgálatát.)
A jegybank javaslatának megtétele előtt sem a felügyeleti társszervekkel, sem a bankok érdekvédelmi szervezetével nem konzultált. Meg is lepődött mindenki. Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke eleinte ilyesmiket mondott: Simor úr javaslata megkésett; a múltat ezzel a csomaggal már nem lehet kezelni; egyetértenek a saját erő, az ingatlanérték/hitel arány egyfajta limitálásával, de elfogadhatatlannak tartják annak központi szabályozását, hogy a jövedelem mekkora része fordítható törlesztésre; a továbbiakban viszont tárgyalási alapnak tekintik az ajánlást. Erdei Tamás aztán a hét elején asztalhoz ült az MNB elnökével. Közleményük szerint a bankszövetség, bár támogatja a hitelezés rendszerszintű kockázatainak enyhítését, a konkrét javaslat számos pontját vitatja. Az egyeztetések szakértői szinten folytatódnak.
A táncba hívott Pénzügyminisztérium a bankokhoz hasonlóan a jövedelemarányos törlesztési korlátot és a kezdeményezés időszerűségét kérdőjelezi meg. „Olyan, mintha egy betegség utolsó fázisában beszélnénk egy olyan gyógyszerről, amely a betegség megelőzésére jó” – fogalmazott Oszkó Péter, aki úgy véli, olyan szabályozást nem szabad elfogadni, amely teljes mértékben megfojtja a lakossági hitelezést. Arról nem is beszélve, hogy a közeljövőben remélhetőleg a lakosságnak már lesz miből tartalékolnia és lakásvásárlásba fognia. Summa summarum, a devizahitelezés újraszabályozása a jövő évnél korábban semmiképpen sem képzelhető el – legalábbis kormányrendelet formájában.
A portfolio.hu kiszámolta, hogy a jegybank forgatókönyve értelmében a jövőben egy minimálbéres háztartásban maximum 3 millió forint hitelösszeghez jutna hozzá a család. Aki pedig 15 milliós kölcsönről álmodik, annak legalább 400 ezer forint nettó jövedelemre kell szert tennie, és nem mellesleg 22 millió forintos fedezetet kell produkálnia. Ennek fényében az átlagpolgárnak a legjobb esetben is csak egy olcsóbb panellakás vagy egy másfél millió forintos használt autó „nézhet ki” a jövőben.
Lénárt Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének elnöke üdvözölte az MNB kezdeményezését. Szerinte az ötlet alapvetően jó, mert megakadályoz sok felelőtlenül vállalt hitelt. Egyesületük is ezzel a céllal alakult öt évvel ezelőtt, de akkor még senki nem vette komolyan a hitelfelvételben rejlő kockázatokat. Komolyabb probléma szerinte a devizahitelek forinthitelre váltása, mivel az új szabályozás értelmében nem lesz könnyű megfelelni a hitelfelvétel kritériumainak, tehát a dolgozó egy vákuumba kerül – állítja Lénárt Mariann, aki úgy véli, hogy az arany középút ebben a helyzetben egy kedvező kamattámogatású forinthitel lenne.
A Magyar Hitelszövetség is a korábban felvett hitelek „bebetonozódásától” tart, ezért azt javasolják, hogy amikor át kell szerződtetni az ügyfelet egy másik konstrukcióra, a bankok kapjanak szabadságot az egyedi kockázatkezelésben és a fedezet terhelhetőségében. Javasolják továbbá, hogy a devizában nyilvántartott hitelek kiváltása esetén az új hitelt csak a régi hitel devizanemében lehessen folyósítani, mert ezzel elkerülhetőek az árfolyamváltozásból adódó terhek.

Olvasson tovább: