Kereső toggle

Helycserés támadás

Gyurcsány az új kormányban is megőrzi befolyását

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Három hét leforgása alatt miniszterelnököt cserélt az MSZP, ami a gyorsasága miatt akár – ha menetközben nem történnek paródiába illő jelenetek – egy világraszóló sikerként is elkönyvelhető lenne. A szocialisták között egyébként egyre többen vélik úgy, hogy a távozó Gyurcsány Ferenc megerősödve került ki a történésekből. A politikai elemzők szűk mozgásteret jósolnak Bajnainak, a piacok és a külföldi sajtó viszont szeretik.

Többször, még múlt pénteken is úgy tűnt, a tárgyalások megfeneklenek, és az országra előrehozott választások várnak, melyen az MSZP történelmi vereséget szenvedhet. Az utóbbitól való félelem végül érdekes hatalmi konstrukciót eredményezett. Legalább négy csoport határozta meg az alkudozásokat: Bajnai Gordon és szűk tanácsadói köre (úgy tűnik, leginkább Gyurcsány Ferenc), az MSZP vezérkara (Lendvai Ildikó, Kiss Péter és Szekeres Imre), valamint az SZDSZ Kóka János, illetve Fodor Gábor vezette szárnya.

Információink szerint Bajnai Gordon legelső ajánlata arról szólt, hogy a befolyásos miniszteri posztokat külsős, személye iránt lojális szakemberekkel, illetve Gyurcsány Ferenchez hű szocialistákkal tölti fel, míg a „régi szocik" nem túl jelentős tisztségeket, látszatfunkciókat kaptak volna. Kiss Péter eddigi kancelláriaminiszter például, aki gyakorlatilag eddig működtette a kormányt, egy nem túl jelentős, tárca nélküli miniszteri posztra érdemesült volna az új kormányban.

A Hetek úgy tudja, hogy az MSZP-t vezető trojka tagjai ehhez nem akarták adni a nevüket, hiszen ez nemcsak a nyilvánvaló politikai vereségüket jelentette volna, hanem egy nem túl hatékony működési modellhez vezetett volna. Hiába hoz ugyanis bármilyen zseniális döntést Bajnai vagy bármely minisztere, az semmit sem ér, ha a parlamentben nem tudják elfogadtatni azt (leginkább a szocialista képviselőkkel, hiszen az ellenzékiek elzárkóztak az együttműködéstől).

Többnapos, éjszakába nyúló vitákat követően végül a pénteki, teljes kudarcot előrevetítő holtpontot követően szombat este megegyezett az MSZP-vezetőség és Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt az új kormány szerkezetéről, illetve működési modelljéről. Megállapodtak arról, hogy milyen „fazon" alapján fog működni a kormány, vagyis, hogy a szakértői és politikai jelleget miként elegyítik.

Úgy döntöttek, Kiss Péter eddigi kancelláriaminiszter, az MSZP alelnöke a társadalompolitikai koordinációért felelős tárca nélküli miniszter lesz, amely poszt együtt jár a politikai miniszterelnök-helyettesi feladatok elvégzésével is, vagyis Kiss birtokában lehet minden fontos válságkezelő információnak és befolyása lehet a döntésekre. Ez lehetőséget adhat arra, hogy az új kormány válságkezelői politikájában az MSZP által igényelt baloldali elemek is megjelenjenek, egyben garanciát jelent Bajnainak, hogy az MSZP ott lesz a háta mögött, azaz stabil támogatóként számíthat a szocialistákra.

Az MSZP vezetése egyébként ragaszkodott ahhoz, hogy Kiss Péter feladatot vállaljon az új kormányban. A kabinet tagja maradt még Szekeres Imre honvédelmi, Hiller István oktatási és Gráf József agrárminiszter is. „Az MSZP vezérkarának elvárása teljesült: nemcsak válságkezelés, hanem baloldali karakterépítés kezdődhet az új kormány felállásával" - állította egy szocialista forrásunk.

Hasonlóan, vagy talán még jobban elégedett lehet Gyurcsány Ferenc, aki úgy távozott, hogy még magasabb posztokon, még több híve került be az új kormányba, mint korábban. Bajnai miniszterelnök mellett - akit éppen ő emelt be a politikai életbe - Molnár Csaba - eddigi közlekedési, hírközlési és energiaügyi tárcavezető - lesz a kancelláriaminiszter, a hivatali miniszterelnök-helyettes. Emellett megőrizte posztját az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium élén a szabad demokraták „fodorista" szárnya által kritizált Draskovics Tibor, Szilvássy György helyett pedig ugyancsak egy bizalmi embere, volt kabinetfőnöke, Ficsor Ádám lehet a titokminiszter - annak ellenére, hogy az országgyűlés szakbizottsága nem támogatta jelölését. (Egyébként külön elemzést igényelne, hogy miért számítanak ezek a tisztségek annyira kulcsfontosságúnak, hogy Bajnai - aki maga kérte ezt a szereposztást - emiatt még a konfliktust is megkockáztatta az MSZP elnökségével.)

A kormány szerkezete és összetétele egyébként megosztotta a szocialistákat. Úgy tudjuk, többen sérelmezik, hogy Veres János pénzügyminiszter, aki az elmúlt években a megszorító intézkedésekről meggyőzte az MSZP-frakciót, mindenből kimaradt. Ráadásul úgy, hogy sokkal kevesebb államigazgatási gyakorlattal, jóval kisebb párton belüli támogatással - leginkább a leköszönő pártelnök iránti lojalitásuk miatt - a harminchárom éves Molnár Csaba és huszonkilenc éves Ficsor Ádám előrébb ugorhattak a ranglétrán, sőt, kulcsszereplőkké nőtték ki magukat.

Bajnai, akinek sikerült politikai többséget építenie maga mögé, egyébként azon a területen nem tudott eredetit alkotni, amelyen a legtöbbet lehetett várni tőle, jelesül a tekintélyes szakértők bevonása terén. Oszkó Péter adószakértő ugyan Magyarországon elismert szakembernek számít, tagja és az egyik energizálója volt a Reformszövetségnek, de nemzetközi tekintéllyel nem rendelkezik, tetejébe jogász és nem közgazdász. Az MSZP-ben és a szaksajtóban is leginkább minőségi cserének értékelik Balázs Péter professzor, az első magyar uniós professzor leigazolását a külügyminiszteri posztra. A többi külsőst, így Hónig Péter közlekedési és infrastrukturális, Herczog László szociális és munkaügyi, valamint Vahl Tamás gazdasági minisztert - akit állítólag Kóka János ajánlott Bajnai figyelmébe - csak a szűkebb ágazati szakértők ismerik. (Időközben kiderült, hogy a korábban Vahl által irányított egyik cégre 690 milliós büntetést szabtak ki kartellezés miatt.) Úgy tudjuk, hogy Bajnai kísérletet tett tekintélyes, jobboldalinak számító közgazdászok bevonására is, de rendre kikosarazták, így e téren elmaradt a „nagy durranás".

A politikai és a gazdasági elitben az a közvélekedés, hogy egy, maximum két hónapra szóló hitelességi kreditje van Bajnainak, ha ennyi idő alatt nem képes eredményt felmutatni, akkor kizárt, hogy a szocialisták elkerüljék a „rettegett" előrehozott választásokat. Bár ez számukra - és különösen az ország számára -még mindig a kisebbik rossznak tekinthető egy elszabaduló forintválsághoz képest.

Olvasson tovább: